Janus-arcú kilábalás
Fokasz Nikosz egyetemi tanár beszélt Görögországról, a gazdasági válságról.
Fokasz Nikosz szerint Janus-arcú helyzet van most Görögországban, végére ért a harmadik, jelenleg utolsónak gondolt mentőcsomag, az Európai Unió is úgy érzi, hogy az ország a saját lábára állt abból a szempontból, hogy nem kell további támogatásokat igényelnie az EU-tól, mehet a piacokra, ha finanszírozni akarja magát. Ugyanakkor nagyon sok nehézség áll még előttük, a görög társadalomban van egy nagyfokú kifáradás, hiszen egy évtizedes megszorítás-sorozaton vannak túl.
A válság 2010 tavaszán tört ki, akkor vált nyilvánvalóvá, azonban a görögök számára mindez a derült égből a villámcsapás volt, már azért is, mert az ezredforduló eleje számukra a legsikeresebb időszak volt, Athén olimpiát rendezett, a fociválogatott Európa-bajnokságot nyer, így a görögök nem csak az antikvitás miatt lehetnek büszkék. Mindeközben Görögország a leggyorsabban fejlődő uniós országok egyike volt, de kiderült, mindez egy hitelből működtetett buborék volt. 2010-re kiderült, hogy a görög államadósság a GDP 120 százalékát meghaladja, amit a két évvel korábbi hitelválság miatt a piacok nem voltak hajlandók finanszírozni.
Fokasz Nikosz szerint nem lehet egyértelmű választ adni arra, hogy esetleg túl korai volt az euró bevezetése, ahogy arra sem, hogy milyen más tényezők játszottak szerepet a válság kialakulásában. Sokan felemlegetik az olimpiát, ami sokba került, de vitatkoznak arról, hogy például az athéni metró, ami harminc év után végre megépült, az minek a költségére lett kész. Az egyetemi tanár szerint van egy rövidtávú ok a válságban, ez az a buborék, ami 2008 táján kipukkant, de a következő másfél évben az akkori görög kormány újabb hitelekkel próbálta meg a fogyasztást és a béreket dotálni, így előremenekülve biztosítani a társadalmi békét. Ez nem jött be nekik.
A társadalmi béke fontos, 2010-ben, amikor kirobbant a válság és a nyugdíjak értéke azonnal csökkent 40 százalékkal, a munkanélküliség 10 százalékról 27-re ugrott fel, az első hónapokban szinte folyamatosan voltak összetűzések az utcákon.
Ami a görög munkavállalók mobilitását illeti, ennek nagy hagyományai vannak Görögországban – mondta el Fokasz Nikosz, jelentős diaszpóra él Németországban, Angliában, Franciaországban, de a XX. századi történelemben bebizonyosodott az is, a görögök szívesen mennek vissza a szülőhazájukba, miután elegendő pénzt kerestek külföldön. Jelenleg annyi változás van, hogy a 2010 után az országot elhagyó 400 000 fiatal többsége azt mondja, soha többet nem akarnak visszamenni.
A görögországi szigetek manapság elég sokszor kerülnek be a hírekbe,elsősorban azért, mert ezek a Törökországból érkezett menekülteknek az első fogadóállomásai, a másik pedig a huzakodás az EU-val. Tudni kell, szigeten élni nem egyszerű, ezt a görög állam annyival segítette, hogy az ott élők alacsonyabb ÁFÁ-t fizettek, ennek megváltoztatását kérte az EU és az IMF.
Az ország külpolitikájával kapcsolatban Fokasz Nikosz megjegyezte, a 2015-ös győztes kormány a külpolitikában is kísérletet tett egy radikális változásra, akkoriban a keleti nyitásról beszéltek, főleg, hogy a miniszterelnök, Ciprasz Oroszországba ment. Azóta azért már fordulatok történtek, nemrégiben például orosz diplomatákat utasítottak ki, ennek oka – többek között -, hogy a görögök hajlandók elismerni Észak-Makedóniát, ami erősen ütközik az orosz érdekekkel.
A görög-török viszonyra még mindig erősen rányomja a bélyegét Ciprus egy részének a török megszállása, ahogy az is, hogy Törökország vitatja az Égei-tengeren lévő szigetek egyértelmű hovatartozását. Most nagy a konfliktus azért is, mert Krétától, Ciprustól délre jelentős földgázlelőhelyeket találtak, itt van egy jelentős együttműködés a mindenkori görög kormány, Izrael és Egyiptom között, amibe most Ciprust is bevonnák, a törökök meg szeretnének ebben részt venni. Egyébként Izrael és Görögország kapcsolatai nagyon is kiválóak.
