A várakozással nem oldunk meg semmit
Szabó György, a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány (Mazsök) kuratóriumának elnöke beszélt arról az elképzelésükről, mely szerint a Holokauszt túlélők második generációjának is támogatást nyújtanak. Mellette szóba kerültek még aktuális ügyek, közügyek is.
Ön éveken át élt Izraelben, ezért is kérdezem, mi a véleménye a legutóbbi támadásról, ahol egy merénylő halálra szúrt egy négygyerekes családapát?
Sajnos ez nem újdonság, évtizedek óta történik meg az, hogy ezek a terrorcselekmények izraeli emberek halálát okozzák, ez ellen sajnos nincs fegyver, úgy látszik, ezzel együtt kell élni.
Miként lehet együtt élni azzal, hogy az ember akár Izraelben, akár másutt sincs biztonságban? Milyen arab-zsidó, arab-keresztény párbeszédről van akkor szó?
Nyilvánvaló, hogy nem az én tisztem eldönteni a politikai irányvonalakat, de az egyértelműnek látszik, hogy a világ, Európa nem hajlandó tanulni az immár évtizedes gyakorlatokból.
A Mazsök kuratóriumának legújabb döntése az volt, hogy foglalkozni kívánnak a Holokauszt túlélők második generációjával is. Honnan jött ez az ötletük?
Az ötlet nem új, az erről folyó diskurzus már évek óta folyik, nem csak a hazai, hanem a nemzetközi zsidó közéletben is. A második generáció problémájával a világ zsidósága teljes mértékben tisztában van, ez egy nagyon komoly egészségügyi problémát jelent mindenhol. Azért tettük meg ezt a lépést, mert egyre nagyobb igény jelentkezett a túlélők második generációjától, a Mazsök eldöntötte, a várakozással nem oldunk meg semmit. A Holokauszt túlélők gyermekeivel foglalkozni kell, a trauma, amit a szüleik éltek át, a gyerekekben is megmarad, sőt, beszélgetve néhány pszichológussal az is előfordulhat, hogy ez a trauma a generációkon át csak nő. A megoldás nem egyszerű, hiszen aki a zsidó közösségekben megfordul, az bizony-bizony nagyon sok sérült emberrel találkozhat, az a Holokauszt következménye. A történet feldolgozása, a traumák megemésztése, a szülőkkel való kibeszélés hiánya a hosszú évtizedek alatt egy nagyon komoly gondot generált.
Ezek szerint a Mazsök nem kárpótlást nyújt, hanem szociális, egészségügyi támogatásban részesíteni azt a generációt, akik most erre rászorulnak?
Igen, így van, semmiképpen sem pénzbeli támogatásról van itt szó, arra azért nagyon sok milliárd forintra lenne szükség. Arról nem is beszélve, hogy nem készült felmérés még arról, hány embert is jelenthet a Holokauszt túlélők második generációja, a durva becslések alapján akár több százezer emberről lehet beszélni. Nekünk nagyon alaposan meg kell fontolni, hogy mire fordítjuk a jelenleg rendelkezésre álló pénzeszközt. Nyilván az eddigi gyakorlatból kell kiindulni, hiszen a Holokauszt túlélők esetében már van egy nagyon széles szociális hálónk, ezt kell annyira átszabni, hogy a második generáció is kellőképpen tudja hasznosítani.
Mint egy zsidó közéleti vezetőnek, aki nem csak itthon, hanem külföldön is sokat dolgozik, mi a véleménye arról, hogy mostanában Lengyelországban készülnek egy kissé átírni a történelmet, annak a II. világháborús fejezetét?
A történelem átírásával rendszeresen és sokan foglalkoznak, ám szerintem a történelmet átírni nem lehet, a tények azok tények maradnak.
A lengyel vélemények szerint Auschwitz mintha nem az országukban lett volna, akkor ezek szerint ott mindenki ellenálló volt?
Nyilvánvalóan nem, a lengyel nép felelősségét is mindenki ismeri, már azok, akik a történelmet is ismerik, ehhez még zsidónak sem kell lenni. Aki volt már valaha Auschwitzban, az tudja, ezt nem csak és kizárólag a németek csinálták, annak ellenére, hogy tudjuk azt is, volt lengyel ellenállás, harcoltak is a németek ellen, de mellette nem lehetett volna elmondani róluk, hogy imádták volna a zsidókat.
Ön kuratóriumi elnökként is többször hangoztatta, a legtöbb pénzt a fiatalok oktatására, a zsidótudatuk növelésére kell fordítani.
Az egyértelmű, hogy ketté kell választani az Izraelben és a diaszpórában történő oktatást. A zsidóság egyik alapköve, hogy a gyerekeinket megtanítsuk a hagyományra, a vallásra, azokra a különleges dolgokra, amik senki másra nem vonatkoznak, csak és kizárólag a zsidó népre. Ezzel a tudással lehet visszahozni azokat a fiatalokat a zsidó identitáshoz, akik mostanra elég messze kerültek ettől. Ez „köszönhető” a Holokausztnak, majd az azt követő másik nagy tragédiának, a szocialista korszaknak. Ez nem csak a vallásos zsidóság szinte teljes eltűnését jelentette, hanem egyfajta ideológiai eltávolodást is. Az oktatással lehet a fiatalokat visszahozni, ezért is fontos, hogy a Magyarországon működő zsidó egyházakban, a közösségekben is egyre nagyobb súlyt helyeznek, helyezünk az oktatásra.
A magyar kormány döntése alapján a Mazsök írja ki azokat a pályázatokat, amelyek a Magyarországon található 1600 elhagyott zsidó temető felújításáról szólnak.
A zsidó temetők felújítása nagyon fontos dolog, sokan megkérdezik, miért is van erre szükség. A zsidó vallás egyik alapja, hogy amennyiben egy zsidó egy településre költözik, akkor először egy temetőt hoz létre, ezt követi majd az összes más intézmény. A halottakkal való foglalkozás a zsidó ember számára szinte az elsődleges. Ha nem tudjuk ezeket a temetőket megőrizni, azzal őseink emlékét veszélyeztetjük. A mostani kormánydöntéssel ez a helyzet most megoldódni látszik.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
