A reformok mellett
Lengyel László, a Pénzügykutató elnöke beszélt az intézet múltjáról, egykori munkatársairól, a magyar gazdaságra kifejtett hatásairól, valamint arról, hogy miként is működik ma az 50 éves cég.
Különleges évfordulót ünnepel a Pénzügykutató, az intézet, amely komoly hagyományokkal bír a magyar közéletben.
Valóban, 50 évvel ezelőtt alapították meg a Pénzügykutatási Intézetet, ez a korszak volt az, amit Nyers Rezső nevével jellemezhető volt, amikor a gazdaságot a piac és a vállalati önállóság felé indították el. Az intézet alapító vezérigazgatója Kopátsy Sándor volt, a híres reformközgazdász, szerencsére mai él még. Az intézetet azért hozták létre, hogy a pénzügyi szabályozókat segítse a Pénzügyminisztérium mellett. Ez a korszak akkor kezdett el felívelni, amikor Hagelmayer István került a vezetői pozícióba az intézetnél. Ő akkor az egyetemtől hozott egy csomó fiatalt, én magam egyébként 1976-ban kerültem ide. 1987-ben megírtuk a Fordulat és reform című anyagunkat, ami elég nagy hazai és nemzetközi visszhangot váltott ki, ám az akkori pénzügyminiszter Medgyessy Péter megszüntette az intézetet, ami akkor elég rémisztő dolog volt. Később elmondta, hogy ezt senki nem kérte tőle, önmaga döntött így. Ezt utólag teljesen becsületesnek tartom, hogy ezt évekkel később is bevallotta, én azt gondolom, ezt a lépést akkor a párt Központi Bizottsági tagságáért tette meg. Ebben a döntésében az is benne lehetett, hogy ebben az időszakban a rendszer már válságban volt, az ajtót már döngették a reformerek, ugyanakkor még az nem dőlt el, hogy Magyarország valóban a reformok irányába indul el. Ne feledjük el, ez volt Kádár János utolsó előtti-előtti éve volt, aki éppen arra készült, hogy visszább húzza az országot, aki felfedezte magában már öregemberként 56 negatív hősét. Engem két másik társammal 1988-ban ki is zártak a pártból, ekkor úgy nézett ki, hogy vége az egésznek, ez befejeződött. Ám végül a reform győzött, pedig sok ellendrukker volt. Végül 1987-ben alapítottunk egy részvénytársaságot, ami egyébként Nyugatról nézve egy teljesen természetes dolog volt, de mi akkor még a szocializmusban voltunk javában.
Kik azok, akik a Pénzügykutató környékén megfordultak, akikkel együtt dolgozott az évtizedek alatt?
Azért tudni kell, ez nem volt egy nagy intézet, alig húszan voltunk benne, de mint egy klasszikus részvénytársaság, bizony profitot kellett termelnünk, hiszen ebből kellett megélnünk, ez így ment sokáig, egészen az elmúlt évekig, mert most egy olyan kormány van hatalmon, amelyik megtiltotta, hogy bárki is szóba álljon velünk. Ami a politikai kapcsolatokat illeti, számos reformgondolkodó, aki tőlünk jött, bekerült a kormányokba a rendszerváltás után, már az Antall kormányba is, gondoljunk csak Kupa Mihályra. Mielőtt felmerül a kérdés, amikor pénzügyminiszter lett, nem kaptunk tőle megrendeléseket, már azért sem, mert a kormányával nagyokat csatáztunk. A Pénzügykutató azért is érdekes, mert mindenkinek van benne egy élettörténete, Kupa Mihálynak, de például Surányi Györgynek is, aki ekkor a Nemzeti Bank elnöke volt.
Akkor miből éltek, kik voltak a megrendelőik?
Vállalatok, bankok, szövetkezetek. Ma már a vállalatok és a bankok a tiltásban vannak.
Azt mondta, hogy tiltólistán vannak, akkor ezek szerint ma a cégnél ellenzékiek dolgoznak?
Azt nem tudom, hogy ellenzékiek-e, maradjunk inkább abban, hogy függetlenek. Ez azért jobb kifejezés, mert az ellenzékről éppen ugyanolyan rossz véleményünk van, mint a kormányról. De visszatérve a nevekre, 1995-ben volt a Bokros-csomag és Bokros Lajos is tőlünk jött. De volt nálunk Magyar Bálint is, ahogy az akkori liberális politikus, Tardos Márton is. Ami a mostani ellenzéket jelenti, amikor ők voltak kormányon, azért velük is többször sikerült összevesznünk.
Ingatlanja van a cégnek?
Nem, irodát bérelünk, azt az irodát, ami korábban a mienk volt, de el kellett adni, hogy éljünk. Mi ebben az irodában nagyjából egy civilizációt próbálunk fenntartani, ami nincs megverve azzal, hogy lopjon és még a véleményét is kimondja. Na most ezért nem fizetnek. Rendezünk konferenciákat, írunk cikkeket, tanulmányokat, de ezekből sem lehet megélni. Ahogy mondani szoktuk, nekünk a vallásunk a magyar gazdaság, a magyar társadalom. Soroltam már neveket, ezek voltak azok az emberek, akik megcsinálták a magyar bankrendszert, az oktatási politikát és még lehetne sorolni.
Támogatók hol vannak? Van egyáltalán mecenatúra?
Sehol nincs ilyen, a társadalom éppúgy magára van hagyva, mint ahogy most mi is. Vannak persze cégek, pénzintézetek, de azok bizony üzletet akarnak a kormánnyal, eszükbe sem jut a mecenatúra, ezeknek az embereknek egyetlen vágyuk, céljuk, hogy előbb-utóbb megtalálják Orbán Viktor, vagy valamelyik embernek a fenekét. Nekem személyes jó barátaim voltak a legnagyobb vállalatok, bankok igazgatói, egy részük ráadásul a Pénzügykutatónál volt, egyikük sem adhat nekem egy fillért sem, már az is egy csoda, ha találkozhat velem. Van úgy, hogy egy nagy telekommunikációs cég vezetője rangrejtve jön el egy dedikálásra, mert hivatalosan nem találkozhat velem.
Mi volt még, ami a Pénzügykutatóhoz köt valamilyen nagyobb közgazdasági eseményt?
Az intézet azért sokkal inkább arról szólt és szól, hogy képes-e egy ország jó, netán rossz irányba váltani. Nekünk arról kell valamit mondani, hogy mondjuk áll egy ország az adósságválság közepén, meg kell oldani az ebből való kijövetelt. Ezt éltük át először 1986-88-ban, ekkor készült a Fordulat és reform, átéltük 1991-92-ben, ekkor Kupa Mihály mikrogazdasági reformja volt a megoldás, volt ilyen 1995-ben, jött a Bokros-csomag, de ilyen volt 2009-10-ben, amikor is Bajnai Gordon nem egy csődbe jutott országot adott át Orbán Viktornak. Ezekben benne voltak olyan politikusok, miniszterek, akik most ülnek nálunk, mert tudni kell, fordítva van, én fogadok be embereket, akiket kirúgnak az állásukból. Nekem célom megmenteni ezen emberek által azokat a szakmai, emberi értékeket, amelyeket a magyar társadalom elherdált. Fontos, hogy ha valami csoda történik 2018-ban, akkor legyen egy olyan szellemi kapacitás, ami ezt az országot már irányba tereli, legyen szó oktatásról, egészségügyről, gazdaságról és lehet a sort folytatni.
Én akkor sem értem, hogy miért nem jönnek a támogatók, a megrendelők a Pénzügykutatóhoz?
Nézzük meg, miből élnek a civil szervezetek. Most derül ki, éppen azok támogatják például a Helsinki Bizottságot, akiket éppen készül a kormány lefejezni. Németországban teljesen természetes, hogy a Transparency ottani szervezetét cégek támogatják, bizonyítani akarják, ők nem vesznek részt a korrupciós ügyletekben. Próbáljon meg a hazai szervezetük akár egy forintot is kapni egy magyar vállalattól.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
