Brüsszeltől Budapestig és a kistelepülésekig
Cseprgehy Nándor, a Miniszterelnökség államtitkára a Heti Tv Pirkadat című műsorában beszélt a paksi beruházásról, a Brüsszellel folytatott tárgyalásokról, az uniós források felhasználásáról, de szóba kerültek még hazai fejlesztési ügyek is. A politikust Breuer Péter és Gulyás Erika, a Népszava vezető munkatársa kérdezte.
Ön nemrégiben az uniós támogatásokról nyilatkozott, egyes hírek szerint azt mondta, hogy ezen forrásokra még mindig nagy szüksége van Magyarországnak.
Pontosítanék, azt mondtam, az uniós források nélkül is van növekedés, a növekedés mértékéről lehet vitatkozni, de ahhoz a mínuszhoz képest, ami 2010 előtt volt, a mai több mint 3.2 %-os növekedés, aminek a kétharmada már megáll az uniós források nélkül is.
Magyarország már folyamatosan hívja le a 2020-ig tartó uniós költségvetési ciklus forrásait, ezek, valamint a még lehívandó összegek képesek biztosítani a hátteret a kormányzati elképzelésekhez, fejlesztésekhez?
A fejlesztések bejelentése mögött mindig van kormánydöntés, azaz minden döntés előtt meg kell nézni, van-e arra forrás, legyen az akár hazai költségvetési, akár uniós.
A humánszférának mekkora lehetősége, szerepe lesz a kormány által elképzelt fejlesztésekben?
Először is, mindehhez az kell, hogy a reményeink szerint áprilisban ismét minket válasszanak meg. Amennyiben ez így történik, akkor a kormánypártok folytatják azt, amit elkezdtek.
A Miniszterelnökség bonyolította le a paksi beruházást, amit most éppen Ausztria támadott meg az Európai Bíróság előtt. Mi az, ami nem tetszik a szomszédunknak?
Nem egy újkeletű vitáról van szó, lezajlott egy ilyen itthon is, voltak pártok, amelyek azt mondták, nem kell ez a beruházás. Mi ezzel szemben azt mondtuk, az olcsó áramnak és a biztonságos áramellátásnak Paks II. a garanciája. Ha nincs Paks, akkor a magyaroknak nagyjából annyit kell fizetnie az áramért, mint a németeknek. A magyar kormány azt mondja, egy olyan energiapolitikára van szükség, ami egyszerre olcsó és egyszerre biztonságos, ami az ország külső függőségét csökkenti. Ha a paksi atomerőmű kapacitása lejár és mi ezt nem pótoljuk, akkor áramenergiát kell behoznunk, vásárolnunk, ami azt is jelenti, hogy ki vagyunk szolgáltatva.
Ám hosszas egyeztetések után zöld utat kapott az EU-tól a beruházás, ám most mégis megtámadta ezt az egészet Ausztria. Már lehet hallani még olyan biztonsági kérdésekről, amelyek alapján a lakossági vélemények is megváltoztak, már többen vannak a beruházás ellen.
A paksi erőmű minden biztonsági előírásnak megfelel, a fukusiami katasztrófa után az összes erőművet stressztesztnek vetették alá, ami kimutatta, Paks a legbiztonságosabb kategóriába tartozik. Az EU mindegyik tagállama aláírta azt a nyilatkozatot, melyben leszögezték, hogy milyen módon tartják fenne az elektromos áram-kapacitásukat, benne az atomerőművi kapacitásukat. Ami az osztrák keresetet illeti, ez semmilyen módon sem halasztja a paksi beruházást, ez a vita majd az Európai Bíróság elé kerül, az majd hoz egy döntést, de az atomerőmű meg kell feleljen minden biztonsági sztenderdnek. Amennyiben komolyan vesszük azt, amit a zöldlobbi mond, akkor ők sem tudnak az atomerőművi termelésen kívül olyan termelési módot, ami kevesebb károsanyag kibocsátással járna együtt. Természetesen a kormány figyelembe veszi az alternatív energiaforrásokat, ám a földrajzi adottságokat figyelembe kell venni. A cél olyan alternatív források idehozatala, amelyeknek bőven van növekedési lehetősége, ez a napenergia. Ezért is mondta Lázár János, ha az alternatív energiatermelésben gondolkodunk, akkor annak a napenergia felé kell menni, vagy a geotermikus energia lehet még használható módszer.
A Miniszterelnökség tartja a kapcsolatot Brüsszellel, mik várhatóak, milyen eljárások, esetleg büntetések?
Számtalan vita van, ami napirendre kerül, ezeknek a nyitánya mindig hangosabb, ha megoldódik egy ügy, akkor azért már kisebb az érdeklődés.
Akkor az Elios botrányt is meg lehet oldani?
Minden ilyen vitát meg lehet oldani, tudni kell, 2004 óta használtak fel települések ilyen típusú forrásokat a közvilágítás korszerűsítésére, ezek a beruházások megvalósultak. Már ezért is értelmezhetetlen az a támadás, hogy itt akár 100 %-os visszafizetésről van szó, hiszen csak ki kell menni a településekre és létható, megvalósultak ezek az elképzelések. Ha elkezdenek vitázni arról, milyen volt a közbeszerzési kiírása ezeknek a tendereknek, akkor meg kell nézni, mit tud hozni az a piac, amelyik potenciális szállító lehet. Szerintem vitaképesek vagyunk, állunk a vizsgálat elé, ahogy az összes eddigi vizsgálat elé.
Hogyan értékeli az EU-s források eddigi felhasználását?
2017 már teljes mértékben az új fejlesztési időszakról szólt, elemzők szerint lehetetlen feladat volt több mint kétezer milliárd forint kitolása a magyar gazdaságba, ám az év végén bebizonyosodott, nem volt igazuk. Ebből elsősorban magyar vállalatokat támogattunk.
A magyar gazdaság teljesítményében mikor vehetjük majd észre a magyar cégeket?
A tavalyi gazdasági növekedési adatokban azért masszívan benne vannak a magyar cégek. A kérdés az, mire vagyunk képesek uniós transzferek nélkül, mondtam, már ott is 2.5 %-ot vagy nagyobbat is tudunk teljesíteni.
Mit jelent Ön szerint a technológiai fejlődés?
Az valóban kérdés, hogy a technológiai átalakulás, ami az összes iparágban jelen van, milyen munkaerő kapacitást igényel.
Ha már technológiai fejlesztések, Magyarország és Izrael egyre komolyabb gazdasági és tudományos kapcsolatokat épít ki. Mit jelent ez a jövőben?
Az izraeli miniszterelnök magyarországi látogatása után kialakult egy együttműködés, egy bizottság koordinálásával, amelyik elsősorban az innováció területén nézi át a lehetőségeket. Kiváló lehetőségek vannak, például az alternatív energia termelésében Izrael nagyszerű szakemberekkel, tapasztalatokkal bír, míg Magyarország az egészségügyi kutatások terén tudja átadni a tapasztalatait.
Több iparág itthoni megtelepedéséhez komoly összegekkel járult hozzá a magyar állam. Meddig van szükség Ön szerint ilyen mértékű állami beavatkozásra, főleg az előbb ismertetett gazdasági adatok tükrében?
A válságot követően nem volt kérdés, a gazdaság szabályozásához az államnak be kell avatkoznia, szakemberek vitáznak arról, ennek vége kell-e legyen valamikor, lehet-e csak a piacra bízni a gazdaság szabályozását, mindezt anélkül, hogy újabb tragédiába bonyolódnánk. Szerintem ezt nem lehet, a kérdés az állami beavatkozás mértéke, ami azért jelentősen csökkent. Ha a fejlesztéseket nézzük, akkor 2010 óta 5r0 %-os csökkenést lehet tapasztalni az állami források tekintetében, közben növekedett a beruházási volumen. Szektoronként más a helyzet, például az energetika terén az államnak rendelkeznie kell azzal a képességgel, hogy az érstabilitást és a biztonságot garantálni tudja. A kritikus közműveknél ugyancsak fontos az állami szerepvállalás, ahogy abba is, hogy a fejlesztéspolitikai eszközöknél az állam kijelölhesse, melyek azok a prioritások, amelyek mentén egy ország működik. Az állami pénzügyi intervenció növekvő mértéke mellett is arányaiban kevesebbet képvisel.
Akkor a közműveknél az a cél, hogy újból állami kézben legyenek?
Garancia kell, hogy nemzeti tulajdonban maradjanak, mert a nemzeti tulajdonos mindig abban érdekelt, hogy ezek jól működjenek, hiszen egy nemzeti befektetői kör is csak akkor tud profitálni, ha az országnak is jól megy.
Mikorra ígérik, hogy az ország minden pontján jó minőségű ivóvíz lesz?
A kétezer feletti lélekszámú településeknél ezt mér teljesítettük, a kisebb településeken még vannak problémák, voltak olyan beruházások, amelyek nem volt megfelelőek, most több eljárás is zajlik, ahol a kivitelező felelősségét vizsgálják. Egy biztos, nem lehet olyan település, ahol nincs megfelelő minőségű ivóvíz.
A kormányzat, a Miniszterelnökség a közigazgatás reformját, valamint a bürokrácia csökkentését is ígérték, ám a létszámcsökkentés tekintetében nem olyanok a számok, mint amit megígértek.
A létszámkérdés, mindig is nagyon izgalmas. A magyar államigazgatásban dolgozó 1.1 millió ember arányaiban túl magas ahhoz képest, ahogy egy modern államigazgatás működik a teljes foglalkoztatotti számot tekintve. Ha emeljük a foglalkoztatottak létszámát, akkor ez az arány jobb lesz, de azt is meg kell nézni, azokon az álláshelyeken, ahol nyugdíjba mennek állami alkalmazottak, ott minden helyet be kell-e tölteni újakkal. A létszám csökkentéséhez persze az elektronikus ügyintézés erősödése is hozzájárul. Ám azzal nem jár jobban az állam, ha valakit elküldünk az állami szektorból, majd megjelenik a szociális ellátás oldalán.
Köszönjük a beszélgetést.
