Emlékművek a szabadság terén
Dr. Latorcai Csaba, a Miniszterelnökség kiemelt társadalmi ügyekért felelős helyettes államtitkára beszélt emlékművekről és az épített örökség megőrzéséről Breuer Péternek és Kovács Andrásnak.
Ön egy jelentős konferencián vesz részt, ami a GULAG-ra hurcoltaknak kíván emléket állítani.
2014 végén hirdette meg Magyarország Kormánya a Szovjetunióba hurcoltak emlékévét, ez a nagy érdeklődés miatt meg lett hosszabbítva ez év február végéig, a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján fejeződik majd be. Nemrégiben került sor egy áttekintésre, megnéztük, hol és milyen közösségi összefogásból milyen eredmények születtek, többek között több filmprodukció is megörökítette a szovjet kényszertáborok poklát, azokról a hősökről, akik túlélték ezt az egészet. Ezekről a filmekről lesz ma egy kerekasztal-beszélgetés, ide megyek ma el. Itt alapvetően a filmek készítői vesznek majd részt, de mindenki számára nyitott lesz ez a rendezvény.
Ön szerint a mai fiatalok tudják, hogy mik történtek a GULAG-on?
Szerintem egyre többen tudják, nem véletlenül került bele a Nemzeti Alaptantervbe ez a tematika, hiszen nem szabad elfeledni, nyolcszázezer honfitársunk szenvedett ezekben a táborokban, nagy részük nem tért vissza soha. Megérdemlik, hogy emlékezzünk rájuk, megérdemlik, hogy az utókor a tantervben megismerhesse a tragédiájukat.
Mekkora teret kap majd ez a korszak a Nemzeti Alaptantervben?
A tematikát a szakértők rendben találták, azonban sokkal nagyobb terjedelemben kellene ezzel a kérdéssel, azaz mindenképpen bővítést tervezünk.
Egy új emlékműről is szó volt.
Nem csupán egy, hanem több emlékműről is döntött a kormány. Recsken, Kistarcsán emlékhely kialakítására kerül majd sor, valamint Cegléden is, ahol a Huszár laktanyában volt a legnagyobb elosztóközpont, ahonnan vitték tovább a szovjet táborokba az embereket, itt is emlékhelyet létesítünk. Budapesten, a Ferencvárosi pályaudvaron is kialakít a kormány egy emlékhelyet, valamint a Szabadság téren egy emlékmű kerül felállításra a szovjet megszállás áldozatainak emlékére. A két fővárosi emlékhely már idén látható lesz, a többinek is idén kezdődik majd a kialakítása.
A Szabadság téren van már a szovjet felszabadító katonák emlékműve, megfér ez a kettő egymással szemben?
Úgy gondolom, Budapesten, a Szabadság téren, a szabadság terén a szovjet megszállás áldozatainak is szükséges emlékművet állítani, hiszen ez a megszállási emlékmű nem csupán a nyolcszázezer áldozatnak állít emléket, hiszen ezt sokkal többen megszenvedték.
Mégis a szovjet katonák felszabadították az országot, a fővárost, persze mindannyian tudjuk, hogy utána mi történt. Ön szerint a budapesti polgárok elfogadják a két emlékművet egy téren?
A kormány ebben semmi kivetnivalót nem lát, ezért is döntöttünk arról, hogy ez az emlékmű a Szabadság téren kerüljön felállításra.
Ha már szobrok, a Fővárosi Közgyűlés döntött arról, hogy Lukács György szobrát elvigyék a XIII. kerületből, ahol állt. Ön egyetért ezzel a döntéssel?
A legteljesebb mértékben, hiszen ne feledjük, Lukács György a Tanácsköztársaság egyik alakja volt, aki nem csak elviekben támogatta azt a rendszert, de vér is tapad a kezéhez.
A kormány támogatja, hogy történelemtanárok külföldön alaposabban megismerhessék a Holokauszt történelmét.
Amerikába, Izraelbe lehet eljutni így egy tanulmányi út keretében állami finanszírozással, ebben már évek óta együttműködik a kormány a Jad Vasem Intézettel. A kormányzat minden eszközzel segíti a Holokauszt oktatásának az elmélyítését, ezt a célt szolgálják a tanulmányutak, ahogy a Zsidó Közösségi Kerekasztal keretében egy konszenzusos álláspont kialakítása a NAT kapcsán.
A kormány már jóváhagyta a Rumbach utcai zsinagóga rendbehozatalának finanszírozását, ahogy más az épített örökség részét jelentő épület megújítását is.
Ez egy hosszú folyamat, a kormány már évekkel ezelőtt segítséget nyújtott egyes zsinagógák, mint az épített örökség részei megújításához, például megkezdődött a szegedi zsinagóga külső rekonstrukciója. Most jutottunk el odáig, hogy megszépüljön Budapest egyik szégyenfoltja, a Rumbach utcai zsinagóga, amihez a második világháború vége óta gyakorlatilag hozzá nem nyúltak. Ez ahz épület a XX. századi épített örökségünk egyik legmeghatározóbb eleme. Ez nem csak vallási értelemben lesz jelentős, hanem minden bizonnyal ez egy jelentős turisztikai attrakciójává is válik Budapestnek.
A Dózsa György úton is van egy zsinagóga, amelyik jelenleg a Honvéd vívóterme, ezzel az épülettel kapcsolatban mi a helyzet?
A kormány nyitott arra, hogy a Honvédnak új vívótermet létesítsen, abban az esetben, ha biztosított a zsinagóga későbbi vallási biztosítása. A zsidó közösség részéről eddig ilyen kezdeményezés nem érkezett.
Köszönöm a beszélgetést.
