Folyamatok itthon és külföldön
Medgyessy Péter volt miniszterelnök beszélt legutóbbi nyilatkozatáról, az azt követő magyarázatokról, de szóba kerültek még más bel- és külpolitikai és gazdasági kérdések is.
Ön szinte minden évben mond valamit, ami utána egy jó ideig foglalkoztatja a közvéleményt, most is tett ilyet az ellenzéki összefogás kapcsán. Ha netán a Jobbik és az MSZP felkérné Önt miniszterelnök-jelöltnek, akkor vállalná a felkérést?
Ne álmodozzanak, minden értelemben értem ezt.
Ön azt mondta, ha valóban le akarják váltani a jelenlegi kormányt, akkor az ellenzéki pártok mindegyikének össze kell fognia, ám a pártok ezt visszautasították. Van valamilyen más javaslata ezek után?
Ez nem egy ötlet, javaslat volt, egyszerűen megnéztem a közvélemény-kutatások eredményeit, amiből az derült ki, ha a három párt, az MSZP, a Jobbik és a DK összefogna, akkor le lehetne győzni Orbán Viktort. Ha ez nem történik meg, akkor a mai kutatások alapján ez nem lehetséges. El kell dönteni, mi a prioritás. Kormányváltást akarnak vagy inkább megvívni a saját maguk harcait, netán van egy másik prioritásuk, teszem azt, hogy egy ilyen összefogás még nagyobb veszélyt jelent az országnak, mint Orbán. Ám ahhoz, hogy valóban kritikával éljenek velem szemben, meg kellett volna nézni azt a műsort, amiben ez a gondolat elhangzott, de ezt nem sokan tették meg.
Az LMP legújabb tisztújító kongresszuság megerősítették, hogy senkivel sem lépnek szövetségre, önállóan indulnak el. Ön feltételezi, hogy lesz elegendő szavazatuk, hogy netán kormányt is alakítsanak?
Én nem, de amint látom, ők ezt feltételezik.
Ön szerint akkor mi várható?
A fentiek után nagy a valószínűsége, hogy majd megint Fidesz kormány alakul, kisebb többséggel, mint eddig. Nem valószínű, hogy bárkivel is koalícióra készül, kényszerül, de ez is előfordulhat. A többiek meg maradnak ellenzékben, remélem, hogy okos ellenzékként működnek majd. Ha mégsem lenne igazam, a választásnak más eredménye lesz, annál jobb lesz.
A miniszterelnöki tevékenységét sokan vitatták, de a pénzügyi szakértelmét nem igazán vonja kétségbe senki. Most azt lehet hallani, hogy pörög a magyar gazdaság, Ön is osztja ezt?
Ha a számokat nézem, akkor a magyar gazdaság teljesítménye nem rossz, ennek csak örülni tudok, mindez független attól, hogy ezt milyen színezetű kormány érte el. Ám ha azt nézem, hogy ez fenntartható-e közép- és hosszútávon, akkor azért vannak kételyeim. Elsősorban azért, mert a gazdaság növekedésének a gyökere elsősorban az Európai Unió támogatásából ered, ha ezek elapadnak, megszűnnek, akkor a magyar gazdaság leül. Tehát a gazdaság növekedése nem a mi nagy teljesítményünkből van. Itt van például a foglalkoztatás, ami javult, ennek örülök, de ez nem abból adódott, hogy a versenyképes iparágak sok munkaerőt szívtak fel, hanem abból, hogy sikerült olyan embereket bevonni a közmunkába, akik a foglalkoztatást bővítik, ám a magyar versenyképességet nem. Mindezek mellett az egyensúlyi javulás két tényezőből adódik, egyrészt abból, hogy a nyugdíjalapokat besöpörték 2010 után. Másrészt meg abból, hogy sok külföldi vállalat ide hozza a jövedelmét, emiatt megugrott a társaságiadó bevétel. Ezt a versenyelőnyt azonban nem lehet hosszabb távon fenntartani, mert sem az EU, sem pedig az Egyesült Államok nem szereti, különösen az új amerikai elnök. Ezért vannak kételyeim, hogy középtávon fenn lehet-e tartani a jelenlegi teljesítményt, de azt nem vitatom, hogy ma jók a mutatók.
Európa átalakul, Anglia távozik az Unióból, Ön szerint ezek jót hoznak Magyarországnak?
Ez senkinek sem jó, nem jó az angoloknak, az Európai Uniónak, így nem lehet jó Magyarországnak sem. Ez egy rossz döntés volt, ami abból eredt, hogy Cameron túlbecsülte a saját meggyőző erejét, népszerűségét, így tette ki az asztalra ezt a témát. mint máskor, ilyenkor a populizmus, a demagógia győzött. Ma már nem tehetnek mást az angolok, mint a saját döntésüknek megfelelni.
Mintha hasonló hibát követet volna el Olaszország is. Fennáll a veszélye annak, hogy ők is azt teszik, amit az angolok?
Én ebben nem hiszek, szerintem az olaszok ennél sokkal józanabbak, nem gondolkodnak ilyenen.
Mit gondol Oroszországról? Főleg annak fényében, hogy Putyin elnök ismét hazánkba látogat.
Én mindig is nagy harcosa voltam annak, hogy Oroszországgal helyre kell állítani a normális viszonyt. Ezért is volt annak idején utam Oroszországba, ahol többször is volt alkalmam találkozni Putyin elnökkel, tárgyaltunk, sőt be is indult egy nagyobb kereskedelmi forgalom is. Azt is fontosnak tartom, a világ vegye számításba, hogy Oroszország egy tényező, ha akarjuk, ha nem, tényező, lehet, hogy ez Putyin személyének is köszönhető. Ám ez nem jelentheti azt, hogy az orosz politikai modell Magyarország számára példaként szolgáljon! Szerintem mindent meg kell tenni a mostani találkozón is, hogy jó gazdasági együttműködések szülessenek, sok segítség legyen, de nem kell elvállalni sem politikai alárendeltséget, sem olyan hatást elérni, ami azt mutatná, Magyarország a putyini modellt folytatja.
Feltételezné Orbán Viktorról, aki egykor az oroszok kimenetelét követelte, hogy most bármilyen módon is az orosz modellt követné?
Nem tudok semmit, én csak azt látom, ami van. Ebben úgy tűnik, vannak közös vonatkozások a politikai életek között, mint például a sajtó megrendszabályozása. Persze mi még nem tartunk ott, ahol az oroszok, de ez egy folyamat, amit nem lehet, nem kell követni.
Beszélt az előbb az új amerikai elnökről, mi a véleménye róla?
Nem tudnak csak saját magukkal foglalkozni az amerikaiak, mert az Egyesült Államok olyan mértékben meghatározó a világpolitikában, a világgazdaságban, hogy nem vonhatja ki magát igazán. Nagyon sok jót nem várok a mai ismereteim alapján az elnöktől, de sokat várok az amerikai demokráciától. Az amerikai egy működő demokrácia, amelyik képes kiküszöbölni azokat az irányzatokat, amelyek ezzel nincsenek összhangban. Visszatérve a kérdésére, más dolog a hatalmon kívül bekiabálni és más dolog egy országot irányítani. Még az is lehet, Trump megváltozik majd, legyünk akár optimisták. Ám a mai Trumpot nem értem, ha meg értem, akkor meg nem tudom elfogadni.
Ön szerencsére elég jól ismeri Kínát is, mennyire változik meg a helyzetük az új amerikai vezetés hivatalba lépése után,
Kína szépen nyugodtan folytatni fogja a saját politikáját, hadakozni fog az ellen, hogy Trump szélsőséges megnyilvánulásai előretörjenek.
Ön részese volt a magyar-izraeli kapcsolatok újrafelvételének, mi a véleménye a mostani helyzetről?
Örömmel mondhatom, hogy annak idején ennek egyik kezdeményezője voltam Horn Gyula és Németh Miklós mellett, az egy nagyon helyes, időben hozott döntés volt, ezzel elismerem, hogy az azt megelőző döntés az rossz volt. A magyar-izraeli kapcsolatok működőképesek voltak az elmúlt évtizedekben, függetlenül attól, hogy éppen melyik politikai áramlat irányította az egyik, a másik országot. Mindkét fél tudta, tudja, szüksége van a másikra. Magyarországon egy jelentős zsidó közösség él, ezt Izraelben értik és tudják, mi pedig tudjuk, Izrael sok ezer éves kultúrája adhat valamit Magyarországnak, a magyarságnak is valamit. Én azt látom, a kapcsolatok ma is normálisak és jók, biztosan vannak kisebb-nagyobb zökkenők egyes időszakokban, ilyenkor az izraeli közösség nagyon helyesen felemeli a hangját, szól, hogy nem jó, ha X-nek, Y-nak szobrot állítanak, nem jó ha valakit rehabilitálnak, ez azért visszakozásra készteti a politikusokat.
Ha már Izrael, most zajlik Párizsban, egy rövidesen távozó kormányzat szervezésében egy közel-keleti békekonferencia, ahol éppen csak a főszereplők, a palesztinok és az izraeliek nincsenek jelen. Ön szerint mindez hogyan lehetséges?
Az, hogy rövidesen távozó kormányról beszélünk az nem nagyon baj, mert a politikának azért van egy folytonossága a demokráciákban, ám az, hogy éppen a két főszerereplő nincs ott, az már egy baromság.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
