A tárgyaknak története van, ahogy a magyar neológiának is, de a játéknak is.
A Hetiszakasz ezúttal arról szól, hogy milyen története van a tárgyaknak, a közösségeknek, de megtudhatjuk azt is, mit is tesz a legnagyobb hazai zsidó szervezet, a Mazsihisz. Ezen kívül a sakk egy különleges formáját, a csillagsakk rejtelmeibe is beavatjuk Önöket.
Várja Önöket a műsorvezető-szerkesztő Breuer Péter.
A tárgyak, a közösségek története
Darvas István rabbi és Toronyi Zsuzsa, a Zsidó Múzeum vezetője a hetiszakaszról, valamint annak kapcsán arról is beszélt, hogy mit is jelent az, hogy a tárgyaknak méltósága van.
Mi is az aktuális hetiszakasz?
Darvas István: Vájislách, aminek az elején egy meglehetősen aggódó Jákobbal találkozunk. Érthető is az aggodalma, hiszen több évtized után kell találkoznia a testvérével, akivel nem a legnagyobb szeretetben vált el. A Tóra szerint Ézsau egy olyan gondolatot fogalmazott meg a szívében, hogy az első adandó alkalommal megöli majd Jákobot, erről a gondolatról Jákob is tudomással bírt. Azonban eltelt több évtized, Jákob családos, vagyonos ember, de tisztában van azzal, hogy a testvérével, Ézsauval való találkozás fontos, izgalmas lesz.
Mit tehetett Jákob?
- I.: A kommentár szerint háromféle módon készült Jákob erre a találkozóra. Az első, melyet az a doron, az ajándék kifejezéssel lehet leírni. Azaz, hogy már előre is biztosítsa testvérét a jószándékáról, ajándékokat küldött a számára. Ugyanakkor, miután ő egy jó zsidó ember volt, nem feledkezett meg az imának, amit tfilának hívunk a lehetőségéről, így ez a második mód. Azok mellett, hogy mindent megtett, amit lehetett, az ajándékokkal a szó fizikai értelmében, az imával, a szó spirituális értelmében, de mivel Jákob egy gondolkodó ember is volt, ezért felkészült arra is, hogy ezek nem lesznek elegendőek a helyzet kezelésére. Ezért – eltérően a mai normáktól – megadta azt a tiszteletet a testvérének, az egykori ellenfelének, hogy ha kell megütközniük, akkor azt a testvére akarja, nem pedig egy vélt-valós kulturális fölényből akarja megmutatni, hogy az ő világlátása rákényszeríthető a másikra. Ezért előfordulhatott, hogy elkövetkezik a háború ideje, és ez volt a harmadik mód.
Igen, de ez valami egészen furcsa kapcsolatban létezik akár a Zsidó Múzeumban is, ha jól tudom.
Toronyi Zsuzsa: Valóban egy háborús ajándék, egy bekeretezett levél az, amiről most érdemes beszélni. A levelet az 1940-es évek elején munkaszolgálatot teljesítő század tagjai írták, a 203/4. műszaki század tagjai. Ők a Keleti-Kárpátokban teljesítettek munkaszolgálatot. Azt tudjuk, hogy embertelen körülmények között, fegyvertelenül voltak munkaszolgálatban az emberek, ez egy mozgó vesztőhely volt. Ennek az említett munkaszolgálatos századnak a tagjai is tisztában voltak ezzel, ezért azt csinálták, hogy leírták névsor szerint a nevüket, ahogy azt is, hogy mit csinálnak, majd ezt a dokumentumot, azért, hogy a nevük fennmaradjon, elküldték a Zsidó Múzeumnak. Ennek a dokumentumnak az egyik tragikuma abban áll, hogy ez nem egy szép tárgy, akár a többi itt kiállítotthoz hasonlítva, de hasonlóan a többi egyébként díszes tárgyunkhoz, ez is ajándék. Azt tudni kell, hogy a Zsidó Múzeumban fellelhető tárgyak, az alapítás, 1910 óta ajándékozás útján került hozzánk. Családok, hitközségek, emberek voltak az ajándékozók, azért, hogy az ezekben a tárgyakban rejtőző történetek emlékezete megmaradjon. A bekeretezett levél is így kapcsolódik a csillogó többi tárgyhoz, hiszen ez is valakiknek az emlékét kívánja megőrizni. Ez a dokumentum is kapott egy leltári számot, akár egy csillogó Tóra dísz, de ennek megértéséhez egy kicsivel több érzékenység is kell. Minden múzeumnak, így a Zsidó Múzeumnak is az egyik feladata az, hogy ne tegyen különbséget tárgy és tárgy között a csillogás, az esztétikai kinézet alapján. Nekünk kötelességünk emlékezni ennek a munkaszolgálatos századnak a tagjaira, ugyanúgy, mint báró Hatvany Deutsch Józsefre, aki egy gyönyörű Tóra függönyt ajándékozott a múzeumnak.
Említette, hogy elküldték a munkaszolgálatosok ez a levelet, de az útja az milyen lehetett ennek a dokumentumnak?
- Zs.: A levél nem csak a neveket tartalmazza, hanem annak az okát is, hogy miért ajánlották ezt fel a múzeumnak. Az 1940-es évek elején a Zsidó Múzeum már egy olyan fontos emlékezetőrző intézmény volt a közösség szemében, hogy az emberek tudták, ahhoz, hogy az emlékük fennmaradjon, ahhoz az kell, hogy a tárgyak, az emlékek egy múzeumi gyűjteménybe kerüljenek.
Egyébként ez a bekeretezett levél látható is a Zsidó Múzeumban?
- Zs.: Még egyelőre egy hagyományos múzeum a mienk, azaz a csillogó tárgyak és a dicsőséges múlt emlékei vannak kiállítva elsősorban, de nekünk ara is törekednünk kell, hogy megmutassuk, milyen sokféle a tárgyanyagunk, a zsidó múlt nem csak ezüstből van, annak vannak szomorú lapjai is. Ahogy azoknak a tárgyaknak a bemutatása is fontos, amit egy kisebb közösség készített, akár díszítő szándékkel, mint a nagyobbaké, amelyek akár meg is fizethettek egy jelesebb művészt. Nekem meggyőződésem, hogy egy sokkal teljesebb képet kell majd mutatnunk a jövőben, nem szabad csak a dicsőséges múltra gondolnunk, hanem arra is gondolni kell, az a zsidó élettapasztalat, amin eleink átmentek, az valamilyen módon reprezentálva legyen az állandó kiállításunkban.
Mikor kerülnek kiállításra ezek a tárgyak?
- Zs.: Ezeket, ahogy ezt a levelet is, még egy kicsit tisztítani, restaurálni kell, majd a reményeink szerint a következő nyári szezonban megnyithatunk egy olyan új kiállítást, amiben ezek a tárgyak már megjelennek.
A múzeum akkor még rejteget ilyen különlegességeket?
- Zs: A padláson rengeteg érdekesség van még, most igyekszünk felmérni, mi az, ami megvan. Szerencsére, a XX. század első harmadából származó adományozói információink megvannak.
Ez mit jelent?
- Zs.: Tudjuk, hogy mit kell keresni, tudjuk, ha egy jelöletlen tárgyra bukkanunk, akkor az melyik lehet azok közül, amit valaha megkapott a múzeum, de akkor úgy érezték, nem aktuális az akkori kiállításhoz.
Ma már aktuális?
- Zs.: Igen, ma már az. Szembe kell néznünk azzal, az a múlt, amit átéltek eleink, az nem pontosan az a múlt, amit most láthatunk a zsi9dó múzeumban .
Az adományozói listához kapcsolódva, ez azért ugyanolyan fontos, mint maga az ajándékozott tárgy, hiszen ez is a múlt része. Azonban volt olyan időszak, amikor ezek a listák eltűntek, hiszen volt egy olyan akarat, hogy a zsidó múltat eltöröljék. Ez 1944-ben megtörtént, de később is volt ilyen?
- Zs.: A Kádár korszakban is volt ilyen törekvés. 1964-ben leltározták újra a múzeum állományát, ezek során azokat az információkat, amelyek egy tárgyhoz tartoztak, azaz azt, hogy ki, mikor, miért, honnan adományozott, tulajdonképpen eltörölte az akkori leltár.
Ez mit jelent?
- Zs.: Egyfelől azt, hogy nincs meg az adott tárgyról az információnk, másrészt pedig a két nagyon fontos tárgycsoportot mos össze. Egyik ezek közül az, amikor valaki szándékkal ajándékoz a múzeumnak egy dokumentumot a történelmünk dicsőséges, vagy tragikus korszakából, a másik az, amelyet a múzeum a tárgymegmentő kísérletek során gyűjtött be. Ezeket mosta össze ez a leltár.
Mi is a tárgymegmentés?
- Zs.: Voltak már olyan közösségek, amelyek pusztulóban voltak, ahonnan elköltöztek a zsidók, hiszen a nagyvárosokba, a fővárosba költöztek, megmaradtak zsinagógák, bennük jelentős tárgyi és iratemlékekkel. Ezeket a múzeum már a harmincas évektől kezdve gyűjtötte, a háború után is voltak különböző feltáró körutak. Scheiber professzor tanít6ványai, a levéltárat megalapító Landeszmann főrabbi is folytattak ilyeneket, de mi is teszünk most is kísérleteket Nemrég jártuk körül az országot, megmenteni a megmenthetőt. Azt gondolom, hogy a megmentett és az adományozott tárgyak között óriási különbség van, hiszen a múzeumba való érkezésének a szándéka is más. Nekünk ezzel kapcsolatban az a feladatunk, hogy megadjuk az információkat a tárgyak mellé, legyen információnk arról, hogy ezek miként érkeztek a múzeumba, milyen szándékkal, kitől, mikor. Ezzel adjuk vissza a tárgyak méltóságát. Már azért is, mert ezek mögött olyan történetek rejlenek, amelyeket egy valódi múzeumnak fel kell tárni, be kell mutatni.
Köszönöm a beszélgetést.
A neológia nagyon komoly értékeket hordoz
Heisler András, a Mazsihisz elnöke a Zsidó Közösségi Kerekasztalról, a Maccabi Játékokról, valamint a büszke neológiáról is beszélt.
Vasárnap közgyűlést tartott a Mazsihisz, ahol történtek rendkívüli dolgok is.
Több minden történt, ezek közül érdemes kiemelni, hogy a közgyűlésen megjelent Yosi Amrani, Izrael Állam új nagykövete, aki azért jött elsősorban, hogy Magyarország legnagyobb zsidó szervezetének a közgyűlésén mutatkozzon be.
A mai nap eseménye a Zsidó Közösségi Kerekasztal soron következő ülése. Adódik a kérdés, szükség van-e erre, szükség van-e a kormányra, hogy a zsidó szervezetek leüljenek egy asztalhoz?
Nagy hiba lenne, ha azért ülnénk egy asztalhoz, hogy beszéljünk, nem is ezért megyünk el a Parlamentbe. Én mindig azon a véleményen voltam, hogy akkor működik jól a Zsidó Közösségi Kerekasztal, ha olyan témákról beszélünk, amelyik az összmagyarországi zsidóságot és a kormányt egyaránt érinti. A múltkori üléseken nagyon sok témát javasoltak a szervezetek, amelyeket a kormány minden alkalommal figyelembe is vett, ez azonban azt is jelentette, hogy nagyon szétszabdalódott a kerekasztal ülése. A legutóbbi összejöveteleken a meglátásom szerint, már a zsidó szervezetek is nagy önmérsékletről tettek tanúbizonyságot. Így már sokkal hatékonyabban tudtunk dolgozni. A mostani ülésen is két napirendi pont szerepel.
Melyek ezek?
Az egyik az oktatással kapcsolatos, ez szinte folyamatos téma, folyamatosan megoldandó feladat. A másik egy beszélgetés lesz, a Maccabi Európa Játékokkal kapcsolatban. Ezt a programpontot a Mazsihisz javasolta, az előadója meg Jusztin Ádám lesz, a Maccabi-VAC elnöke, a 2019-es játékok szervezőbizottságának a tagja.
Ön sokat utazik, nemrégiben Belgrádban járt. Ott mi történt?
Meghívást kaptam, mint a Mazsihisz elnöke, a Zsidó Világkongresszus alelnöke. Az alapját az jelentette, hogy az ottani parlamentben elfogadtak egy kárpótlással kapcsolatos törvényt, Ez Európában, Közép-Kelet-Európában, Magyarországon is egy kritikus törvény, így Szerbiában is. A döntés elég bátor volt, ennek értelmében a szerbiai uratlan vagyonok egy részét a helyi zsidó közösség kapja meg. A törvény végrehajtása jövő év elején kezdődik, ezért gondolta a helyi zsidó közösség, hogy szerveznek egy nagyobb konferenciát, sok érintettel. Ott volt Izrael szerbiai nagykövete is, meg mások. Kifejezett kérése volt a szervezőknek, hogy mint a Világkongresszus alelnöke és a jelentős létszámú magyar zsidóság legnagyobb szervezetének az elnöke legyek jelen. Nagyon jó volt a konferencia, jó volt ott lenni.
A magyar kormány jelentős támogatásokat biztosít a magyar zsidó épített örökség ,megőrzése, megújítása érdekében, határon innen és túl. Erről beszélt a múlt héten Latorcai Csaba, a Miniszterelnökség helyettes államtitkára is. Ön jobban tudja, hogy mi a helyzet a belföldi zsinagógák felújításával kapcsolatban. Miskolcon most mi a helyzet?
Miskolcon a zsinagóga krízishelyzetbe került, mivel az egyik oldala megsüllyedt, azonnal lépni kellett. Információim szerint ezt a süllyedést sikerült megállítani, jelentős segítséget kaptunk a kormánytól, elkezdhettük a munkálatokat. A továbbiakban a miskolci közösséggel közösen tervezzük a zsinagóga felújítását a lehető legteljesebb mértékben, ám ehhez rengeteg pénzre van szükség.
Miskolcon vannak más problémák is, mondjuk a minjennel kapcsolatban, azaz, hogy meglegyen a 10 zsidó férfi az imádkozáshoz?
Magyarországon mindenütt vannak minjen problémák, de az tény, a miskolci közösség és a zsinagóga az utolsó nagy vidéki ortodox közösség és zsinagóga. Már ezért is nagyon fontos a Mazsihisznek.
Miskolcon másik, magát ortodoxnak nevező közösség is működik.
Tudom, hogy létezik egy másik közösség, ám mi a Mazsihisz közösségével foglalkozunk, azt próbáljuk megerősíteni.
Hol tart a szegedi zsinagóga ügye?
Ez már sokkal előrébb tart, a külső helyreállításra a projekt elindult, az építkezés már folyik. Szegeden a kert és a kerítés is renoválásra kerül, a helyiek nagyon szeretnék, ha a projekt eljutna odáig, hogy a zsinagóga belső terei is megújuljanak. Erre még csak ígéretek vannak, de a külső felújítás, a tetőszerkezet megjavítása, a beázások megszüntetése megvalósul, ami a szegedi zsinagógát olyan helyzetbe hozza, amire szükség van.
A zuglói zsinagógában keletkezett tűzeset után a közösségnek jelenleg nincs zsinagógája. Megindult egy összefogás, adománygyűjtés, az információk szerint közel hétmillió forint érkezett be, meg számtalan egyéb ígéret is. Mikor történik a zsinagóga ügyében látható előrelépés, többen azt mondják, még hónapokat kell várni.
Istennek hála, a zuglói zsinagógai tűz, a Tórák elégése után a teljes budapesti zsidó közösség megmozdult, minden körzettől érkezett felajánlás és konkrét segítség is. Valóban ennyi pénz jött már be, az adománygyűjtés természetesen folytatódik. A közösségnek addig is van helye, a Scheiber Sándor Iskolában. A Mazsihisz azon dolgozik, hogy a zuglói zsinagóga minél hamarabb helyreálljon, nem egyszerű a kérdés. Reménykedünk, mert kaptunk ígéretet is rá kormányzati támogatásra. Még ígéret hangzott el, nem is kértünk semmit, mert most zajlik a felmérése a helyreállítási munkálatok költségeinek.
A Tórákat honnan pótolják majd?
Egyelőre legyen meg ennek a forrása, majd utána lesz rá megoldás is, de ez is időt vesz igénybe, ahogy a teljes felújításra, a legjobb esetben is jövő év közepére kerülhet erre sor.
Milyen előrelátásai vannak a a mai kerekasztalon?
A Maccabi Európa Játékokkal kapcsolatban várunk egy erős kormányzati elkötelezettséget. Tudni kell , a játékokkal kapcsolatban van egy szervezési feladat, amivel kapcsolatban a kormány garanciát vállalt, valamint egy határozatban maximum kétmilliárd forintot is megszavazott erre. Azért ez egy 2500 sportolót megmozgató nagy rendezvény, egy miniolimpia 17 helyszínnel, szóval egy fantasztikus rendezvényre számítunk. Ezt a kormány nagyon komolyan támogatja, ezzel rendben is vagyunk. Vannak logisztikai feladatok, amelyeket egy megalakult szervezet hajt végre, ennek tulajdonosa a Maccabi-VAC, az MTK és a Mazsihisz. A projektnek van egy másik része is, kaptunk egy ígéretet, nem garanciát, arra, hogy a Maccabi Játékok kapcsán létrejön egy zsidó sport és kulturális központ, amihez szeretnénk a kormánytól egy határozott elkötelezettséget kapni.
Akkor ezek szerint a játékokra felépül egy sportközpont, ami később a Maccabi kezelésébe kerül és a sportolók, a zsidó iskolások használhatják.
Igen, azzal a kiegészítéssel, hogy a komplexum a magyarországi zsidóság kezelésébe kerül.
Hol lesz felépítve a sportközpont?
Jó helyen, Budapesten.
Közeledik Hanuka ünnepe. Legutóbb azt mondta, ez az ünnep a neológia szokásai szerint elsősorban családi ünnep. Ám mégis lesznek a zsinagógákban, a kulturális intézményekben is rendezvények.
Szeretném emlékeztetni, azt mondtam, hogy családi és közösségi körben ünneplünk. A Hanuka egy szép és izgalmas ünnepe a zsidóságnak, ami vidám is, ezért érdemes olyan közösségi rendezvényeket szervezni, ahol megszólíthatjuk azokat a zsidó társainkat, akik ritkán vagy egyáltalán nem járnak el közénk a zsinagógákba.
Magyarországon is többféle zsidó ember él, mindenki mást gondol a zsidóságról, a zsidó jogról, a hálcháról. Ön azt mondta egyszer, a neológia célja, azokat, akik zsidónak érzik magukat, a Mazsihisz vonzáskörébe vonja. Ami a zsidó jogot illeti, a zsidó temetőben mindig is igyekeztek gondot fordítani arra, hogy megoldjanak különböző problémákat. A Mazsihisz világi vezetése mennyire partner ebben az ügyben, hogy jól elválasztva, de meglegyenek a vegyesházasságban élők parcellái, mikor lesz ez a rész kész?
Nagyon fontosnak tartom, hogy a helyzetünket, a magyarországi zsidóság helyzetét pontosan lássuk. Szembe kell nézni a ténnyel: a házasságok túlnyomó része vegyesházasság, ahol zsidó és nem zsidó él együtt. Le lehet söpörni ezt az asztalról, de ettől még ez a valóság. Ezért is írtam egy levelet a Rabbitesületnek szeptember 28-án, itt leírtam azokat a kritikus pontokat, amiket mindenképpen meg kell oldani, amelyekről mindenképpen el kell kezdeni beszélgetni közösen. Részben a vegyesházasságokkal, részben a betérésekkel kapcsolatban, a temetésekkel, a temetőkkel kapcsolatban. Azt kértem a rabbiktól, hogy Hanukáig üljenek össze ezekben a kérdésekben, alakítsanak ki egyfajta álláspontot. Nagyon remélem, hogy ez meg is történik. Ez egy nagyon fontos kérdés, amivel a Mazsihisz mindenképpen foglalkozik.
Ezek után adódik a kérdés: könnyű 2016-ban a Mazsihisz elnökének, a legnagyobb hazai zsidó szervezet világi vezetőjének lenni? Vonzó egyáltalán?
Nem tudom, hogy kit vonz ez, de piszok nehéz feladat. A zsidóság rengeteg színét, rengeteg szempontot kell figyelembe venni, nem beszélve arról, hogy mi mindig is egy vitatkozó közösség vagyunk, ezeket a vitákat is mederben kell tartani.
Nem lenne jobb, ha a zsidóság egy kicsit lecsendesedve, magába nézve vagy erre valók inkább a közgyűlések, hogy utána tegyék ezt meg? Vagy inkább ezt Jom Kipur táján teszik meg a zsidók?
A zsidóság mindig is sok központ, a rabbik köré szerveződött, így nem volt hierarchia. Emiatt a sok központ között viták alakultak ki, amik persze továbbvitték a zsidóságot. Már ezért sem kell félni a vitáktól, a párbeszédeket le kell bonyolítani, majd utána megtenni mindazt, ami a legjobb a magyarországi zsidfóságnak.
Amint a neológiát alapító ősök is tették.
A neológia nagyon komoly értékeket hordoz, nekünk, akik valamilyen módon kapcsolódtunk hozzá, büszkének kell lenni erre.
Köszönöm a beszélgetést.
Csillagsakk, avagy jönnek az újabb polgár tanítványok
Polgár László és Dorogi Olivér a csillagsakkról beszéltek, ami komoly segítséget jelenthetnek minden embernek.
Ön már egy ideje foglalkozik gyerekekkel, miután a lányai, akik világhírű sakkozók lettek felnőttek, de egy új sportágat is kitalált, amelyben sok tehetség tűnt már fel. Olivért hol találta meg?
Polgár László: A csillagsakkot 10 éve találtam ki, azóta több világbajnokságot is szerveztek, közel 100 könyv is született ebben a témában, készültek már komputerprogramok. Egy itthoni versenyen találkoztam Olivérrel, akkor még óvodás volt, de nagyon ügyesen látott a sakktáblán. Azóta játszik csillagsakkot. Tudni kell, a csillagsakk alkalmas arra, hogy a kreativitást fejlessze, amit át is lehet vinni más területre. A csillagsakk sokkal gyorsabb és szebb, mint a hagyományos sakk.
Valóban Ön találta ki a csillagsakkot?
- L.: Igen, Izraelben találtam ki. A tengerparton a szemembe ötlött az izraeli zászló a hatágú csillaggal, ekkor arra gondoltam, mi lenne, ha a sakkot nem négyzet, hanem csillag alakú táblán játszanánk, nem 64 mezővel, hanem kevesebbel. Lerajzoltam, így derült ki, hogy 37 mezőből ki lehet hozni egy sakktáblát, a játékban minden tisztből egy van, előttük a gyalogok. Ebben a játékban nem 50-70 lépéspár egy játszma, hanem 6-8.
De mégis, mit mondott a felesége, amikor ezt kitalálta?
Ő is érdekesnek tartotta, de leginkább profi sakkozóknak mutattam meg először, mindenki el volt ettől ájulva.
A lányai mit szóltak a csillagsakkhoz?
Nekik is tetszett, de leginkább az unokáimnak, mindegyikük játszott már a világbajnokságon, olyannyira, hogy a felnőttek között a még 13 év alatti Joav, Zsófi fia győzött. Egyébként ezen a világbajnokságon Olivér hatodik lett a felnőttek között, a 12 év alattiak versenyét viszont megnyerte.
Milyen a kapcsolatod Polgár Lászlóval?
Dorogi Olivér: Jó, amikor találkozunk, akkor jókedvű.
Fáradt leszel a sakkozástól?
- O.: Van, amikor elfáradok, van, amikor teljesen felfrissülök.
Milyen érzés győzni?
- O.: Nagyon jó.
Milyen iskolába jársz?
- O.: Egy magániskolába Szentendrére, itt félig magántanuló vagyok, három napot tanulok otthon, matekot, csillagsakkot és programozást.
- L.: Nem csak én tanítom Olivért, hanem a többszörös világbajnok Rusz Árpád is, aki egyébként a világ legjobb sakk-komponistája.
Mennyire ismerik a csillagsakkot a világban?
- L.: A hagyományos sakk története közel kétezer éves, a csillagsakké pedig összesen tíz. Mégis nagyon sok országban ismerik már.
Beszéltem egy gyógypedagógussal, aki szerint bizonyos gyerekeknél a legjobb módszer a sakk.
- L.: Ez így van, de nem csak a gyerekeknél, hanem a felnőtteknél is. A legutolsó könyvemben van egy fejezet arról, hogyan is lehet harcolni a demencia ellen a sakkal, csillagsakkal. Egyrészt prevencióra lehet használni, de még terápiára is használható, ezt megerősítették már japán, amerikai, angol tanulmányok, leírva, hogy a sakk 30%-os eredményt jelent a terápiában. Ha hozzáteszem, a csillagsakk még jobb, mint a hagyományos sakk, a játék érdekessége és gyorsasága miatt. Itt a legutóbbi világbajnokságon hat-hat perc volt a játékidő. Még egy érdekesség, a már említett könyvből, azt is leírtam, hogy a terápiánál a csillagsakkot kiegészíteném a pingponggal, persze nem a hagyományos méretű asztalon. Mellette még az eszperantó nyelv tanulását is javaslom, mert ezt tizedannyi idő alatt meg lehet tanulni, mint a nemzeti nyelveket. Egy idősebb embernél, aki nem tanult nyelveket, el lehet érni azt, hogy 1000-1200 szóval beszélhessen.
Aki szeretne elkezdeni csillagsakkozni, hol teheti meg?
- L.: Keresse a polgarstarchess.comoldalt, itt van egy letölthető tankönyv, egy program is, mellette még sok hasznos információt is olvashatnak a látogatók.
Köszönöm a beszélgetést.
