Aki több mint egy polihisztor, hiszen egy nagymama
- Szántay Csabáné, a Memóca kitalálója, aki nyugdíjas tanárként a legfontosabb feladata lett, hogy segítse unokáját és a diákokat jobban megérteni a világot.
Érdekes utat járt be az életében, kérem, meséljen erről!
Én egy király nélküli királyságban születtem, Horthy Miklós regnálása alatt kezdtem meg az elemi iskolai tanulmányaimat, Tildy Zoltán elnöksége alatt lehettem gimnazista, Rákosi Mátyás nyitotta meg előttem a Műszaki Egyetem kapuit, Kádár János vezetése alatt diplomáztam, dolgoztam, majd Antall József miniszterelnöksége idején mentem nyugdíjba.
Persze nem ment igazából nyugdíjba, mert ráérő ideje alatt egészen új dolgokkal kezdett foglalkozni, ezek egyike a Menócával az Ígéret földjén nevű játék is.
Erről anyit érdemes tudni, hogy valamikor sokáig laktunk egy házban a fiamékkal, 16 hónapos volt az unokám, amikor gyorsan kellett dönteni, én megyek nyugdíjba vagy ő bölcsődébe. A döntés egyértelmű volt, nyugdíjba mentem, majd innentől kezdve az unokám szinte csak aludni járt haza a szüleihez. Én előtte kémiatanár voltam. Visszatérve, engem minden ilyesfajta találmányra az unokám inspirált, no meg máűs is, például az egyik kollégám unokája is, segítettem nekik a történelemben, így jutottunk el oda, hogy beleszerettem az Ószövetségbe. Amikor elkezdtem ezzel foglalkozni, akkor akadt egy problémám. Jákob és Ézsau története. Miért bírja Jákob az Isten áldását, hiszen becsapta a testvérét, a szüleit, Megkerestem Schweitzer József főrabbi urat, szinte az utcáról csengettem fel hozzá. Közel másfél órán keresztül voltam nála, később baráti viszonyba is kerültünk, sokat segített nekem.
Ez a játék ez egyben egyfajta oktatási eszköz is, de mire is való tulajdonképpen?
Ezt a munkámat Ritoók professzor, a kiváló ókortörténész úgy jellemzett: aki egy kicsit is ismeri az ókort, aki olvasta a bibliát, annak ez tökéletesen elég, mert minden lapon hat sor van, ami pont elég ahhoz, hogy az emlékeit felidézze. Aki pedig még nem tanult, nem olvasta, annak pedig kedvet csinál hozzá.
Több játékot is kitalált, amiket el is ismertek.
Legelőször a Pro Renovanda Cultura Hungarie elismerését kaptam meg, egy nyelvi játék kapcsán.
Ha már nyelvi játék, van Önnek egy latin nyelvi oktatási játéka is.
Igen, az unokám tízéves volt, amikor szeretett volna katolikus iskolába járni, majd elég hamar már lati nyelvet tanult, nem ment könnyen, ezért találtuk ki a Latin kézzel-lábbal játékot is. Ebben egyszerű, ám mégis különleges eszközök segítik a gyerekeket.
Ezeknek a játékoknak a kitalálásában mennyire játszott szerepet, hogy Ön évtizedeken át tanított?
Nem tudom, az biztos, én a Műszaki Egyetemen végeztem, ott nem tanítottak rendszertant, rendszerezést, de egy biztos, aki nem tanulja meg ezeket, az ott nehezen boldogul. A tanárságot illetően, minden ilyen játékomban a puskázásra gondolok, arra, hogy a lényeget sikerüljön összefoglalni. Én tanárként a dolgozatok írása előtt beszedtem a puskákat, miközben a gyerekek írtak én megnéztem azokat, volt olyan, hogy a puskára adtam ötöst, mert sikerült olyan jól összeszedni a tananyagot. Készítettem én már kémiából is ilyen összefoglaló játékot, ha tetszik, akkor puskát.
Mi lehet a sikerének a kulcsa?
Voltam több szakmai kiállításon, az egyiken mellettem volt két-három szakközépiskolás diák, adtam nekik a nálam lévő valamelyik ilyen játékomból, majd visszajöttek és azt mondta egyikük: a tanárnő egy polihisztor! Én azt feleltem: több vagyok annál, én nagymama vagyok! Legszebb napja az volt az életemnek, amikor félrjhez mentem, a legboldogabb, amikor a fiam megszületett, amióta megvan az unokám, tudom, hogy mit jelent a kegyelmi állapot. Az unokám joghallgató, mellette dolgozik a rendőrségen. Amikor megkezdte a jogi tanulmányait, akkor kezembe került a jogi alapokról szóló könyve, beleolvastam, elképedtem, hogy a bonyolult megfogalmazásokat, ha lefordítom, akkor sokat lehetne egyszerűsíteni rajta. Így született egy segédanyagom is.
A könyveiben Memóca a főszereplő, honnan a név?
Az unokám engem kisgyerekként Mamócának hívott, ezt a nevet kevertük a memoriterrel, így született meg Memóca, aki már az alkimisták világába is elkalauzolja az olvasót, de a média világában használt idegen szavak jobb megértésében is segített már.
Ezeket a játékos tudást segítő anyagok az interneten is megtalálhatóak vagy inkább kézbe kell venni őket?
Szerencsére igen, bár nem én tettem fel őket. Én persze – és ez adódik a koromból – a személyes kontaktusban hiszek, abban, hogy kézbe veszem az olvasnivalót. Online olvasni sem szeretek.
Ön ezek szerint a mai oktatással nincsen megelégedve.
Egyáltalán nem vagyok megelégedve vele.
Hogyan javítana rajta?
Először megszüntetném a koedukációt a közoktatásban. Kötelezővé tenném az egyenruhát, én szegény családból jöttem, az iskolában ültek mellettem gazdag családok gyerekei, de nem volt köztünk különbség. Mellette lecsökkenteném az írásbeli feleleteket, helyette szóban mondják el a diákok, amit kell. Végezetül: visszavezetném a latin oktatását. A latin egy nagyon logikus nyelv, ami egy egészen más szemléletet ad a diákoknak.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
