A zsidó felekezet társadalmi, kulturális és vallási magazinja.
Itthon és a világ zsidó szemmel, mindenkinek. A zsidóság sokszínű és gazdag világába kalauzoljuk hallgatóinkat. Lesz szó, aktuális eseményekről, égető társadalmi problémákról, éppúgy, mint zenéről, irodalomról és hagyományról. A legérdekesebb kulturális eseményekről a helyszínről számolunk be, a stúdióban pedig meghívott vendégeinkkel beszélgetünk: tudósokkal, közéleti személyiségekkel, papokkal-rabbikkal, művészekkel, zsidókkal és nem zsidókkal – mindenkivel, akinek véleménye van zsidókról és zsidóságról. Újszerű nézőponttal és formabontó látásmóddal várunk félórára mindenkit – aki szereti vagy utálja, ismeri vagy nem ismeri, a magyar zsidóságot. Riportjaink között pedig a zsidó zene teljes spektrumából válogatunk, a hagyományos dallamoktól a legmodernebb popig.
Darvas István rabbi és Toronyi Zsuzsa, a Zsidó Múzeum igazgatója a hetiszakasz kapcsán az atyai áldásról, a versengésről, meg a kiemelkedő zsidó gondolkodókról is beszélt.
2016. december 2. Miért gyengülnek el a szemek?Hallgassa meg!
Melyik a mostani hetiszakasz?
Darvas István
Toldot hetiszakasza tulajdonképpen a napjainkig hat, ez persze minden más hetiszakaszról is elmondható. Azonban ennyire élesen és jól láthatóan, mint amelyik Jákobnak és Ézsaunak a születéséről szól, nincs másik, amelyik ennyire fontos egészen a napjainkig.
Ez mit jelent?
Nem egyszerűen csak két gyermek születik meg, hanem a személyükben két olyan kultúra is, amelyik a mai napig meghatározza a világ dolgainak az alakulását. Kettejük néha szorosabb, néha távoli viszonya, amelyik konfliktusoktól sem mentes, az alakította ki azt a civilizációt, amelyben ma is élünk.
Két ember, két út?
Igen, a zsidó utat, másként fogalmazva, az isteni célt Jákobnak kellett betöltenie. Ahhoz, hogy Jákob elindulhasson ezen az úton, legelőször a leleményességére volt szükség, akik ismerik a hetiszakasz szövegét, azok nem biztos, hogy a leleményesség szóra gondolnak. Tudjuk, hogy Jákob egy tál lencséért szerzi meg az elsőszülöttség jogát Ézsautól, a testvérétől. Másodjára az atyai áldás megszerzése volt, itt nem elsősorban Jákob járt el éleslátóan, hanem az édesanyja. Történt, ami történt, nem mondhatjuk másképpen, hogy nem feltétlenül volt tudatában Izsák annak, hogy valójában nem Ézsaut, hanem Jákobot áldja meg. Azt tudom javasolni, hogy aki a részletekre is kíváncsi, az feltétlenül olvassa el a hetiszakaszt, mert a szövegek egyszerű olvasása is számos információt tartalmaz.
Hogyan is zajlott ez az atyai áldás?
A Tóra úgy fogalmaz, hogy az atyai áldás átadása előtt Izsáknak elgyengültek a szemei. Az, hogy a szemek elgyengülése miért is volt, másrészt mit is jelentett, erre a rabbinikus irodalom különböző feltevéseket hoz. Ezek közül a számomra a legkedvesebbet emelném most ki. Eszerint azért gyengültek el Izsák szemei, hogy Jákobot áldja meg. A szemel elgyengülésének más különleges okai nem voltak, egyszerűen az Örökkévalónak más szándéka nem volt, mint az, hogy a két fiú közül Jákob kapja meg az atyai áldást. Emiatt történt meg az, hogy amikor Izsáknak meg kellett adnia az atyai áldást, nem voltak jók a szemei. Azonban az, hogy nem jók a szemek, az nem csak Izsák esetében jelentett problémát, hanem a későbbiekben is. Mint sokan tudhatják, nagyon sok olyan zsidó orvos működött, akik a gyógyításban segédkeztek, voltak közöttük, akik a szemek gyógyítását tűzték ki életcéljukként.
Van-e esetleg olyan kincse a Zsidó Múzeumnak, amelyik kapcsolódhat ehhez a hetiszakaszhoz?
Toronyi Zsuzsa
Egy orvossal kapcsolatos dokumentumot említenék, amelyik Hirschler Ignácról szól. Ő szemészorvos volt, de azért is érdemes megemlíteni, mert hiszen a Toldot hetiszakaszban is egymással versengőkről van szó, hiszen az ő életében is volt egy ilyen időpont, amikor konkurálni kellett. Hirschler Ignácról tudni kell, hogy szemészorvosként ő volt az első zsidó tagja a Tudományos Akadémiának, azaz neki nem kellett kikeresztelkednie, vallást váltania ahhoz, hogy ez a tudóstestület befogadja a tagjai sorába. Ehhez persze kellett a testület egyfajta változása, de elsősorban az, hogy Hirschler Ignác olyan kiemelkedő tulajdonságokkal bírjon a hazai szemészetben, ami nem volt megkérdőjelezhető. Azt is érdemes tudni, hogy Hirscler nem csak a tudománynak élt, hanem azt is tudta, a közösségének, a zsidó közösségnek is szüksége van rá, ő nagyon aktív volt ezen a téren is. Olyannyira, hogy a nyilvánvalóan rengeteg munkája mellett elnöke volt a Pesti Izraelita Hitközségnek, így jelen volt azon a kongresszuson is 1868-69-ben, ahol Magyarország zsidósága versengő pártokká szakadt. A versengők, ha nem is az atyai áldást, de a kultuszminiszter jóváhagyását próbálták megszerezni ahhoz, hogy melyik legyen az az irányzat, amelyiknek a szabályzatát, tantéteteleit, életkörülményeit a király jóváhagyja. Hirschler egyike volt a jelesek közül ezen a kongresszuson, minden ülésen jelen volt, egy ideig elnökölte is a kongresszust. Vele kapcsolatban egy képeslapja van a múzeumnak, ami egy festményről készült, ennek számomra az is az érdekessége, hogy egy festmény nem csak lóg valahol, ahol Hirschler Ignácra emlékezik, hanem még képeslapot is kiadtak belőle, azt jelenti, ez a közösség, amelyik a hitközséget akkor fenntartotta, nagyon fontosnak érezte Hirschler személyét. Fontosnak érezte azt a történelmi gondolati rendszert, amit az ő munkássága képviselt. Ezért jelentette meg a Zsidó Múzeum a harmincas években azt a festményt, amelyik már a gyűjteményéhez tartozott. A célja nem volt más, mint ezzel a Hirschler portréval közvetítsenek mindenféle hasznos üzeneteket egymásnak. Ez egy érdekes jelenség, nagyon fontos megérteni azokat az indítékokat, ami arra vezetett, hogy egy jeles elődjük képét elérhetővé tegyék mindenki számára egy képeslapon.
Hirschler Ignác ezek szerint a zsidó közösségben és a szakmájában is maradandót alkotott. Én magam rabbiként azon igyekszem, hogy minél több embert vegyek rá arra, hogy jöjjenek el tanulni a zsinagógába. Ugyanakkor azokra is gondolni kell, akik ugyan járnak zsinagógába, de nem feltétlenül képzi az életük részét.
Van-e esetleg olyan javaslata, ha valaki zsidó értelmiségiként, üzletemberként, akár egy olyan zsidóként, aki érdeklődik a hagyományok iránt, de még nem találta meg a hidat, ami ezekhez visszavezeti, az hol tudna a leghasznosabban ebbe a zsidó életbe bekapcsolódni?
Szerintem ez nem egy másik színtér. Azt gondolom, a XX-XXI. században a zsidó múzeumok, kulturális intézmények képesek felzárkózni a korábban kialakult zsidó intézményrendszerhez, aminek részét képezik a zsinagógák. Ezért hiszem azt, hogy nem múzeumba vagy zsinagógába kell járni, hanem múzeumba is kell járni. Ez a kettő, ha jól csináljuk, ha jól tekintünk a hagyományainkra, a kultúránkra, akkor ez kiegészíti egymást. A múzeum egy olyan hely, ahol megismerkedhetünk azokkal a hagyományokkal, például Hirschler Ignác emlékével, az általa képviselt eszmék jelenvalóságával, de akár ezeknek az eszméknek a meghaladottságával is. Már azért is, mert a történelem olyan, hogy egyrészt változik, másrészt meg semmi sem változik benne. Ezekkel mindig jó szembesülni, találkozni, ennek segítségével lehet mindig valami olyasmit megtanulni önmagunkból, amit máskor a zsinagógában tanulunk meg önmagunkból.
Köszönöm a beszélgetést, a tanítást, találkozzunk a múzeumokban, a zsinagógákban.
Breuer Péter
Az interjú a 2016. december 2-i Halljad Izrael! adásában elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.
A mi hagyományaink szerint a közösségekben és a családokban ünnepeljük Hanukát2016. december 2.
Heisler András a Mazsihisz elnöke a zuglói tűzről, valamint a közelgő Hanukáról is beszélt.Hallgassa meg!
Nemrégiben egy tragikus esemény történt a zuglói zsinagógában.
Valóban, a Tóra örömünnepének éjszakáján a zsinagóga kigyulladt. A Tóra szekrény és a benne elhelyezett Tórák elégtek, megsemmisültek. Megtörtént a tűzrendészeti kivizsgálás, ami azt állapította meg, hogy egy elektromos zárlat okozta a tüzet. A tragédia után az elégett Tóra tekercseket zsidó szokás szerint a rabbijaink eltemették a Kozma utcai zsidó temetőben.
Öröm az ürömben, hogy a hír hallatán egy nagyon komoly összefogás valósult meg.
Én a hírt a tűzről hajnalban kaptam meg, kora reggel már ott is voltam, addigra már a biztonsági szolgálat emberei, a zsinagóga rabbija, a helyi közösség elnöke is megjelent, mindenki tette a dolgát, villámgyorsan megszerveztük – mivel ünnep volt – hogy megérkező híveknek legyen hol imádkozniuk. Több zsinagógai körzet is azonnal jelezte, hogy szeretettel várja, befogadja őket. A hívek azóta a Scheiber iskola zsinagógájába járnak. Mellette azonnal érkeztek felajánlások és érkeznek most is.
Most egy újabb ünnep közeleg, a Hanuka. Hogyan készül erre a Mazsihisz? Vagy megint egy másik zsidó szervezet emlékezteti majd az ország egészét erre az ünnepre?
A Mazsihisz a saját tradíciói szerint készül, a magyar neológia és ortodoxia hagyománya az, hogy a hanukai gyertyákat a zsinagógákban és a családi közösségekben gyújtjuk meg, így idén is ezt tesszük. Ebben az évben a Hanuka egybeesik a keresztény ünnepekkel, azaz, amikor bejön a Karácsony, nekünk akkor jön be Hanuka első estéje és szilveszterkor lesz az utolsó gyertyagyújtás. A Hanuka 8 napja alatt több budapesti közösségünk szervez valamilyen programot.
Mi a helyzet a vidéki közösségekkel?
Vidéken is megtartják a Hanukát, sőt igyekeznek a szűken vett zsidó közösségen kívüli, helyi lokálpatriótákat, a közösség nem zsidó barátait is meghívni a gyertyagyújtásra.
Ön az elmúlt időszakban rengeteget utazott szerte a világban.
A nemzetközi zsidó szervezetekben pont az őszi nagyünnepek és a naptári év vége közé tesznek szinte minden konferenciát, ezért kell mostanában sokat utaznom. Most is két nagyon fontos konferencián voltam, ezek egyike Barcelonában volt, amelyet a Joint és az európai zsidó közösségek tanácsa szervezett. Közel 150-en vettünk részt ezen a konferencián, ahol alapvetően az európai zsidóságot érintő problémákról volt szó, ezeken belül is külön hangsúlyt kaptak a biztonsági kérdések. A másik rendezvényt Montenegroban rendezték, ez a balkáni zsidó közösségek konferenciája volt, amire meg szokták hívni a közép-kelet-európai közösségek képviselőit, de másokat is, mint például az olaszokat. Tavaly egyébként ezen a konferencián megjelent a Zsidó Világkongresszus igazgatója, idén pedig a két alelnök vett részt, az orosz és a magyar. 450-en jelentek meg, ez a volt Jugoszlávia zsidó közösségeinek a konferenciája egyébként,
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
Az interjú a 2016. december 2-i Halljad Izrael! adásában elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.
Nem azt eszi itt az ember, amit szeretne, hanem azt, ami van2016. december 2. Szabó György, a Mazsök elnöke a badacsonytomaji üdülő felújításáról beszélt, de megtudhatjuk, mitől is kóser a brokkoli és a karfiol.Hallgassa meg!
Mi történik mostanában a közalapítványnál?
Azon kívül, hogy a szokásos történetek haladnak, a legfontosabb feladatunk, hogy a badacsonytomaji üdülőben elkezdődött a felújítási munkálatok további szakasza, egy diákszálló épül, hogy az odaérkező iskolás csoportoknak is megfelelő körülményeket tudjunk biztosítani.
Ezeknek a csoportoknak kóser ellátást biztosítanak?
Természetesen, az ott lévő kóser konyha mindenkinek a rendelkezésére áll, persze csak akkor, ha megfelelő vallási felügyelet van biztosítva.
A téli hónapokban mit tud ajánlani az odalátogatni szándékozóknak?
Konkrétan semmit, a badacsonytomaji üdülő szezonja Pészah után kezdődik és Ros Hasane ünnepéig tart. Télen végezzük azokat a felújítási munkálatokat, amelyek a főszezonban váltak szükségessé.
A Mazsök minden évben támogatja a zsidó fiatalokat, a zsidó iskolákban tanulókat. Idén már kiosztásra kerültek ezek a támogatások?
Idén, hasonlóan az előző évekhez, több mint száz szociálisan rászoruló gyermek kapott támogatást a Mazsök-től, 25-100 ezer forint közötti értékben. A bírálók minden egyes esetben átnézték a pályázó családok anyagi helyzetét, ennek alapján kerültek a támogatások átadásra. Ezek vásárlási utalvány formájában kerültek átadásra, ezeket csak és kizárólag olyan cikkekre lehetett fordítani, ami a gyerekek javát szolgálja.
Volt már szó a Mazsök feltőkésítéséről, hol tart most ebben az ügyben az alapító?
Lassan három hónapja elkészült a javaslat erről, ha nem is 2017-re, de 2018-ra már az alapító hoz egy olyan döntést, hogy a közalapítványt feltőkésíti, ezzel megnöveli a pályázatokra fordítható összegeket is.
Sokak szerint ma Magyarországon reneszánszukat élik a zsidó szervezetek. Ön is így gondolja?
Ma valóban reneszánszukat élik a magyar zsidó civil és vallási szervezetek, nemrégiben az új izraeli nagykövet is azt nyilatkozta, Magyarország példaértékűen gondoskodik a zsidó közösségekről, szemben más nyugat-európai országokkal. Az elmúlt évek folyamán a zsidó közösségekre fordított pénzeszközök, a zsinagógafelújítások, az egyéb kulturális események támogatása azt mutatja, Magyarország Kormánya a szívén viseli a zsidó közösségek sorsát.
Magyarországon több zsidó közösség, egyház is van, erről mi a véleménye?
Ez egy nagy mérföldkő a magyarországi zsidóság életében, hiszen hosszú évekig a neológia volt a magyarországi zsidóság egyetlen képviselője. Ezzel önmagában véve nincsen semmi baj, a zsidóság nagyon sokat köszönhet a neológiának az elmúlt évtizedekben végzett munkája kapcsán, hiszen életben tartották a zsidóságot, intézményeket üzemeltettek. Ezek olyan elvitathatatlan érdemek, amivel felesleges vitatkozni.
Az új szervezetek kiegészítik akkor a Mazsihiszt?
Ezek a szervezetek semmiképpen sem a Mazsihisz életére törnek. A zsidóságát mindenki másként éli meg, aki úgy gondolja, hogy egyszerűbb, könnyebb zsidó életet választ magának, az nem vállalja magára valamelyik ortodox irányzat kötelmeit. Aki többet szeretne, a törvényeket jobban be szeretné tartani, a kósersággal együtt, az csatlakozhat bármely más ortodox szervezethez.
Akkor adódik a kérdés, ma könnyű vallásos zsidónak lenni Magyarországon?
Nem könnyű ma vallásos zsidónak lenni Magyarországon, nem is azért választja ezt, mert a könnyebbséget szereti, vannak nehézségek és persze vannak kifogások is. Kérdezik tőlem, hogy hol lehet ma jót enni, erre szoktam felelni, nem azt eszi itt az ember, amit szeretne, hanem azt, ami van, persze most a kósersági lehetőségekre gondolok. Ez nem Párizs, nem Brooklyn, nem Jeruzsálem. Ez Budapest a maga kis kellemes zsidó mikroklímájával, minden pozitívumával és minden negatívumával együtt.
Ha már étkezés, Ön még kóser élelmiszerek gyártásával is foglalkozik. Kérem, beszéljen erről!
Nem gyártás, termesztés, de sokkal inkább az a társaság, amit létrehoztunk egy új mezőgazdasági iparág létrehozásán ügyködik. A világ nagy részén nem, ismert ez a termesztési ág, ez Európában unikumnak minősül. Kóser zöldségtermesztéssel rajtunk kívül senki sem foglalkozik. Viszonylag szűk a növényi kör, brokkoliról és karfiolról van szó ilyesfajta termesztése a világon rajtunk kívül egyetlen helyen folyik. Jelenleg valamivel több mint hat hektáron dolgozunk, 2019 elejére ez már több mint harminc hektár lesz.
Kikkel dolgoznak?
A foglalkoztatottak egy része megváltozott munkaképességű, a másik része egészséges munkaerő lenne, már ha lenne. A munkaerőpiac problémái minket is sújtanak, ez egy olyan probléma, amit viszonylag gyorsan meg kell oldani.
Mitől kóser a brokkoli és a karfiol?
Alapvetően a teljes rovarmentességet kell elérni, hiszen a rovarok fogyasztása alapvetően tiltott. Ezt a termesztési körülmények hozzáigazításával tudjuk elérni. Ha az ember vesz a piacon egy fej brokkolit, akkor a zöldséggel együtt több tucat rovart is elfogyaszthat, legyenek azok atkák, tetvek és mások. A mi technológiánkkal és a folyamatos ellenőrzésekkel, hiszen hetente érkeznek a vallási ellenőrök Brooklynból, Jeruzsálemből. Az ő ellenőrzésükkel egy hektárról 160 fej zöldség mintavétele történik, ebben a mennyiségben a maximum megengedett élő bogármennyiség három darab.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
Az interjú a 2016. december 2-i Halljad Izrael! adásában elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.
