A föld, a hagyomány, a föld kincsei
A Hetiszakasz ezúttal arról szól, hogy mennyire fontos a föld, mint ősi tulajdon. Utána megtudhatjuk, miként ünnepli a hazai neológ zsidóság a Hanukát. Végezetül a kóser zöldségek termesztésének folyamatába tekinthetünk be.
Várja Önöket a műsorvezető-szerkesztő Breuer Péter.
A föld az ősi tulajdon
Darvas István rabbi és Toronyi Zsuzsa, a Zsidó Múzeum vezetője a hetiszakasz kapcsán beszélt a földvásárlásról, valamint arról, hogy erre a mai napig is nagy szükség van.
Új hét, új hetiszakasz, aminek mi a címe, mit lehet tudni róla?
Darvas István
D.I.: A mostani hetiszakasz címe Chajé Szárá, ez azt jelenti, Sára élete. Ez a cím látszólag ellentétben van a hetiszakasz első történetével, hiszen ez éppen Sára haláláról szól.
Gondolom, ehhez is hozzáfűztek valamit a bölcsek?
D.I.: Igen, ezzel kapcsolatban azt, hogy az igaz emberek a halálukban is élőnek neveztettek. Ez Sára kapcsán egészen biztosan igaz, hiszen ő a mai napig is egy olyan szereplője a zsidó hagyománynak, a mindennapoknak, ami élőnek tartotta itt az elmúlt háromezer esztendőben. Amikor Sára távozik az élők közül, akkor Ábrahámnak, mint a férjének a kötelessége az, hogy meggyászolja, eltemesse, aki természetesen mindkettőnek eleget tesz. Amennyiben a temetést nézzük, akkor valami egészen különleges módon teszi ezt Ábrahám, hiszen egy komoly üzleti tárgyalást követően megvásárol egy olyan földet, ami a későbbiekben nem csak Sárának, hanem más, a történelmünk egyéb kiemelkedő alakjainak is a temetkezési helye lesz. Ez Mákpéla barlangja. A most elolvasásra kerülő hetiszakaszban is az szerepel, ott temeti el Sárát. A későbbiek során a mestereink számos alkalommal hívják fel a figyelmet arra, hogy ez azért is jelentős, mert senki nem kérdőjelezheti meg Mákpéla barlangjának a tulajdonjogát, hiszen a Tóra tanúsítja, Ábrahám ezt megvásárolta.
És akkor ezt senki sem vitatja, ha jól értem…
D.I.: Ennek ellenére a mai napig is egy komoly probléma, hogy a zsidók által megvásárolt területek jogát megkérdőjelezik, de ahhoz, hogy minden egyéb, Izrael földjének megfelelő micváknak eleget tudjunk tenni, ahhoz szükség volt arra, hogy időről időre területeket vásároljunk. Ezzel kapcsolatban jött létre egy olyan cionista szervezet, amely fő céljának tekintette, hogy minél több területet tudjunk természetesen, szabályosan, a törvényeknek megfelelően megszerezni, visszaszerezni azon a földön, amely a mienk volt a múltban. Reményeink szerint a jövőben is a mienk lesz.
A Zsidó Múzeum tárgyai közül melyik az, amelyik kapcsolódhat a hetiszakaszhoz?
Toronyi Zsuzsa
T.Zs.: Most leginkább az előbb említett cionista szervezetnek, a Keren Kayemet LeIsraelnek egy emléklapját, ami egészen különleges, már azokhoz képest is, amelyek megtalálhatóak a gyűjteményünkben. Azt tudjuk, hogy ez a szervezet a megalakulásától kezdve, de még korábbról is, vannak dokumentumai, emlékei annak, hogy zsidók összeadják a pénzüket, keveset, többet, hiszen nem egy ember vett földet, hanem a Keren Kayemet kicsi kék kasszájába tette bele mindenki, amit bele tudott tenni. Amennyiben összegyűlt egy komolyabb összeg, az már elegendő volt arra, hogy egy jelentősebb földterületet vegyenek. A földterületeket, az adományozókat, akik a vásárlást lehetővé tették, beírták a szervezet aranykönyvébe, amit egyébként Jeruzsálemben terveztek meg. Ez a kötet gyönyörűen van kivitelezve, bőrrátétekkel, bibliai jelenetekkel, amiben a bibliai földműves hagyományt kötik össze a halucoknak az álmával, azaz, újra benépesítik Erec Izraelt. Ez a könyv, ami megtalálható a múzeumban nem a korai időszakból származik, hasonlít az említett aranykönyvhöz, ebben azt láthatjuk, hogy a gálutban, azaz a diaszpórában még a szocialista Magyarországon is keletkeznek emlékei a földvásárlásnak. No persze egy kicsit trükkös módon, erre mutat bizonyságot a múzeumban őrzött példány. Ebben szerepel, hogy a pesti zsidó életben ismert Zoldán bácsi nevére adományoztak a Montrealban élő rokonok pénzt a földterület vásárlására a Keren Kayemetnek. 1981-ben azért az volt a valószínű, hogy az említett Zoldán bácsi nem lehetett abban a helyzetben, hogy Izraelben a földvásárlásban mint adományozó közreműködjön, ám mégis kaphatott egy igazolást, hogy neki nem csak spirituális köze van ahhoz a földterülethez, ami akkor már Izrael Állam tulajdonát képezte. A dokumentum érdekessége egyfelől az, hogy összeköti az embert azzal a korszakkal, amikor elindult a Keren Kayemet, de összeköti a diaszpóra két pontját, Montrealt és Budapestet, mindezek felett összeköti azzal a területtel, ami a hagyomány szerint is a zsidó nemzeti otthon felépítésének a helyszíne.
Ma is működik ez a szervezet?
T.Zs.: Természetesen, hiszen ha Izraelben a parkokban sétál az ember, láthatja, hogy ott minden padot, minden pihenőhelyet, ahol Izrael polgárai jól érzik magukat, ezt mind a Keren Kayemet tartja fenn. Sőt még a szervezet perselyeivel is lehet találkozni, én magam mindenkit buzdítanék arra, hogy az egyéb jótékonysági lehetőségei teljesítése után ne feledkezzen meg arról, hogy a Keren Kayemet ma is létezik.
D.I.: Én magam is arra buzdítok mindenkit, hogy támogassuk ezt a szervezetet, mert az a küldetés, amit magukra vállaltak, még nem érte el teljesen a célját, ezért is szolgálnak rá a támogatásunkra. Aki a földvásárlásról is szeretne többet tudni, azt szeretettel várjuk péntek este az OR-ZSE zsinagógájába vagy bármelyik más zsinagógába. Nálunk péntek este fél 6-tól várjuk a tanulni vágyókat, majd 6-tól a szombatfogadó istentiszteleten.
Köszönöm a beszélgetést, a tanulást.
A mi hagyományaink szerint a közösségekben és a családokban ünnepeljük Hanukát
Heisler András a Mazsihisz elnöke a zuglói tűzről, valamint a közelgő Hanukáról is beszélt.
Nemrégiben egy tragikus esemény történt a zuglói zsinagógában.
Valóban, a Tóra örömünnepének éjszakáján a zsinagóga kigyulladt. A Tóra szekrény és a benne elhelyezett Tórák elégtek, megsemmisültek. Megtörtént a tűzrendészeti kivizsgálás, ami azt állapította meg, hogy egy elektromos zárlat okozta a tüzet. A tragédia után az elégett Tóra tekercseket zsidó szokás szerint a rabbijaink eltemették a Kozma utcai zsidó temetőben.
Öröm az ürömben, hogy a hír hallatán egy nagyon komoly összefogás valósult meg.
Én a hírt a tűzről hajnalban kaptam meg, kora reggel már ott is voltam, addigra már a biztonsági szolgálat emberei, a zsinagóga rabbija, a helyi közösség elnöke is megjelent, mindenki tette a dolgát, villámgyorsan megszerveztük – mivel ünnep volt – hogy megérkező híveknek legyen hol imádkozniuk. Több zsinagógai körzet is azonnal jelezte, hogy szeretettel várja, befogadja őket. A hívek azóta a Scheiber iskola zsinagógájába járnak. Mellette azonnal érkeztek felajánlások és érkeznek most is.
Most egy újabb ünnep közeleg, a Hanuka. Hogyan készül erre a Mazsihisz? Vagy megint egy másik zsidó szervezet emlékezteti majd az ország egészét erre az ünnepre?
A Mazsihisz a saját tradíciói szerint készül, a magyar neológia és ortodoxia hagyománya az, hogy a hanukai gyertyákat a zsinagógákban és a családi közösségekben gyújtjuk meg, így idén is ezt tesszük. Ebben az évben a Hanuka egybeesik a keresztény ünnepekkel, azaz, amikor bejön a Karácsony, nekünk akkor jön be Hanuka első estéje és szilveszterkor lesz az utolsó gyertyagyújtás. A Hanuka 8 napja alatt több budapesti közösségünk szervez valamilyen programot.
Mi a helyzet a vidéki közösségekkel?
Vidéken is megtartják a Hanukát, sőt igyekeznek a szűken vett zsidó közösségen kívüli, helyi lokálpatriótákat, a közösség nem zsidó barátait is meghívni a gyertyagyújtásra.
Ön az elmúlt időszakban rengeteget utazott szerte a világban.
A nemzetközi zsidó szervezetekben pont az őszi nagyünnepek és a naptári év vége közé tesznek szinte minden konferenciát, ezért kell mostanában sokat utaznom. Most is két nagyon fontos konferencián voltam, ezek egyike Barcelonában volt, amelyet a Joint és az európai zsidó közösségek tanácsa szervezett. Közel 150-en vettünk részt ezen a konferencián, ahol alapvetően az európai zsidóságot érintő problémákról volt szó, ezeken belül is külön hangsúlyt kaptak a biztonsági kérdések. A másik rendezvényt Montenegroban rendezték, ez a balkáni zsidó közösségek konferenciája volt, amire meg szokták hívni a közép-kelet-európai közösségek képviselőit, de másokat is, mint például az olaszokat. Tavaly egyébként ezen a konferencián megjelent a Zsidó Világkongresszus igazgatója, idén pedig a két alelnök vett részt, az orosz és a magyar. 450-en jelentek meg, ez a volt Jugoszlávia zsidó közösségeinek a konferenciája egyébként,
Köszönöm a beszélgetést.
Nem azt eszi itt az ember, amit szeretne, hanem azt, ami van
Szabó György, a Mazsök elnöke a badacsonytomaji üdülő felújításáról beszélt, de megtudhatjuk, mitől is kóser a brokkoli és a karfiol.
Mi történik mostanában a közalapítványnál?
Azon kívül, hogy a szokásos történetek haladnak, a legfontosabb feladatunk, hogy a badacsonytomaji üdülőben elkezdődött a felújítási munkálatok további szakasza, egy diákszálló épül, hogy az odaérkező iskolás csoportoknak is megfelelő körülményeket tudjunk biztosítani.
Ezeknek a csoportoknak kóser ellátást biztosítanak?
Természetesen, az ott lévő kóser konyha mindenkinek a rendelkezésére áll, persze csak akkor, ha megfelelő vallási felügyelet van biztosítva.
A téli hónapokban mit tud ajánlani az odalátogatni szándékozóknak?
Konkrétan semmit, a badacsonytomaji üdülő szezonja Pészah után kezdődik és Ros Hasane ünnepéig tart. Télen végezzük azokat a felújítási munkálatokat, amelyek a főszezonban váltak szükségessé.
A Mazsök minden évben támogatja a zsidó fiatalokat, a zsidó iskolákban tanulókat. Idén már kiosztásra kerültek ezek a támogatások?
Idén, hasonlóan az előző évekhez, több mint száz szociálisan rászoruló gyermek kapott támogatást a Mazsök-től, 25-100 ezer forint közötti értékben. A bírálók minden egyes esetben átnézték a pályázó családok anyagi helyzetét, ennek alapján kerültek a támogatások átadásra. Ezek vásárlási utalvány formájában kerültek átadásra, ezeket csak és kizárólag olyan cikkekre lehetett fordítani, ami a gyerekek javát szolgálja.
Volt már szó a Mazsök feltőkésítéséről, hol tart most ebben az ügyben az alapító?
Lassan három hónapja elkészült a javaslat erről, ha nem is 2017-re, de 2018-ra már az alapító hoz egy olyan döntést, hogy a közalapítványt feltőkésíti, ezzel megnöveli a pályázatokra fordítható összegeket is.
Sokak szerint ma Magyarországon reneszánszukat élik a zsidó szervezetek. Ön is így gondolja?
Ma valóban reneszánszukat élik a magyar zsidó civil és vallási szervezetek, nemrégiben az új izraeli nagykövet is azt nyilatkozta, Magyarország példaértékűen gondoskodik a zsidó közösségekről, szemben más nyugat-európai országokkal. Az elmúlt évek folyamán a zsidó közösségekre fordított pénzeszközök, a zsinagógafelújítások, az egyéb kulturális események támogatása azt mutatja, Magyarország Kormánya a szívén viseli a zsidó közösségek sorsát.
Magyarországon több zsidó közösség, egyház is van, erről mi a véleménye?
Ez egy nagy mérföldkő a magyarországi zsidóság életében, hiszen hosszú évekig a neológia volt a magyarországi zsidóság egyetlen képviselője. Ezzel önmagában véve nincsen semmi baj, a zsidóság nagyon sokat köszönhet a neológiának az elmúlt évtizedekben végzett munkája kapcsán, hiszen életben tartották a zsidóságot, intézményeket üzemeltettek. Ezek olyan elvitathatatlan érdemek, amivel felesleges vitatkozni.
Az új szervezetek kiegészítik akkor a Mazsihiszt?
Ezek a szervezetek semmiképpen sem a Mazsihisz életére törnek. A zsidóságát mindenki másként éli meg, aki úgy gondolja, hogy egyszerűbb, könnyebb zsidó életet választ magának, az nem vállalja magára valamelyik ortodox irányzat kötelmeit. Aki többet szeretne, a törvényeket jobban be szeretné tartani, a kósersággal együtt, az csatlakozhat bármely más ortodox szervezethez.
Akkor adódik a kérdés, ma könnyű vallásos zsidónak lenni Magyarországon?
Nem könnyű ma vallásos zsidónak lenni Magyarországon, nem is azért választja ezt, mert a könnyebbséget szereti, vannak nehézségek és persze vannak kifogások is. Kérdezik tőlem, hogy hol lehet ma jót enni, erre szoktam felelni, nem azt eszi itt az ember, amit szeretne, hanem azt, ami van, persze most a kósersági lehetőségekre gondolok. Ez nem Párizs, nem Brooklyn, nem Jeruzsálem. Ez Budapest a maga kis kellemes zsidó mikroklímájával, minden pozitívumával és minden negatívumával együtt.
Ha már étkezés, Ön még kóser élelmiszerek gyártásával is foglalkozik. Kérem, beszéljen erről!
Nem gyártás, termesztés, de sokkal inkább az a társaság, amit létrehoztunk egy új mezőgazdasági iparág létrehozásán ügyködik. A világ nagy részén nem, ismert ez a termesztési ág, ez Európában unikumnak minősül. Kóser zöldségtermesztéssel rajtunk kívül senki sem foglalkozik. Viszonylag szűk a növényi kör, brokkoliról és karfiolról van szó ilyesfajta termesztése a világon rajtunk kívül egyetlen helyen folyik. Jelenleg valamivel több mint hat hektáron dolgozunk, 2019 elejére ez már több mint harminc hektár lesz.
Kikkel dolgoznak?
A foglalkoztatottak egy része megváltozott munkaképességű, a másik része egészséges munkaerő lenne, már ha lenne. A munkaerőpiac problémái minket is sújtanak, ez egy olyan probléma, amit viszonylag gyorsan meg kell oldani.
Mitől kóser a brokkoli és a karfiol?
Alapvetően a teljes rovarmentességet kell elérni, hiszen a rovarok fogyasztása alapvetően tiltott. Ezt a termesztési körülmények hozzáigazításával tudjuk elérni. Ha az ember vesz a piacon egy fej brokkolit, akkor a zöldséggel együtt több tucat rovart is elfogyaszthat, legyenek azok atkák, tetvek és mások. A mi technológiánkkal és a folyamatos ellenőrzésekkel, hiszen hetente érkeznek a vallási ellenőrök Brooklynból, Jeruzsálemből. Az ő ellenőrzésükkel egy hektárról 160 fej zöldség mintavétele történik, ebben a mennyiségben a maximum megengedett élő bogármennyiség három darab.
Ez szép, de hogyan lesz egy egykori nyomdászból, majd izraeli katonából, egy zsidó közösségi vezetőből, egy vezérigazgatóból egy földművelési iparági vezető?
Szinte a teljesség igénye nélkül sorolta fel az életem, voltam még kőbányász is, voltak standjaim a piacokon, sok mindennel foglalkoztam. Néhány évvel ezelőtt, amikor egy nagy állami vállalatnak voltam az ügyvezető igazgatója, átvettük a ferences rendtartomány autista majorságát kezelésre. Én addig azt hittem, a petrezselyem a sárgarépán nyílik, innen indultunk. A majorság rehabilitálása után kezdtünk el azon gondolkodni, hogy mitévők legyünk. Akkor jutottam oda, hogy egy olyan tevékenységbe kell belefogni, amiben egyedülállóak vagyunk Magyarországon, de Európában is. Nem volt kézenfekvő a kóser zöldségek irányába az elmenetel, az Örökkévaló akarata szerint érkezett egy amerikai megkeresés, ami pont erre irányult. Egy komoly tanulási folyamat következett, bejártam azokat a szakértőket, akik ezzel foglalkoznak, találkoztam nagy rabbikkal, akiknek ez volt a szakterületük, az évek folyamán rakódott rám az a tudás, amivel ezt végig lehet csinálni.
De úgy tudom, hogy savanyúságot is előállítottak?
Ennek most vége, kapacitáshiány miatt, nagyon nehéz kiszolgálni a világ több pontjáról érkező egyedi igényeket. Nem adtuk fel a terveinket, az egyik legnagyobb hazai konzervgyár termékei a jövő év folyamán eljutnak a kóser piacokra.
Köszönöm a beszélgetést.
