Darvas István Rabbi : Hetiszakasz Chukát פָּרָשָׁת חֻקַּת
Rendkívül olvasmányos hetiszakaszt tanulmányozunk a héten. Szó esik majd a vörös tehénnel kapcsolatos előírásokról, melynek kapcsán olvashatunk a tisztaság és tisztátalanság kérdéséről. Végső búcsút veszünk Mirjámtól és Árontól, kiderül, hogy Mózes és Áron milyen körülmények között vesztették el a lehetőségét, hogy beléphessenek Kánaán földjére, hallhatunk mérges kígyókról és rézkígyóról egyaránt, sikerrel vívott háborúk történetét ismerhetjük meg.
„Ez a tannak törvénye, melyet az Örökkévaló parancsolt, mondván: Szólj Izrael fiaihoz, hogy hozzanak hozzád egy vörös tehenet, épet, amelyen nincs hiba, amelyre még nem jött járom.” (19.2).
A „tannak törvénye” (hukát háTorá) kifejezés magyarázatra szorul, hiszen mindössze két helyen található a Tórában. Az egyik itt, vagyis a tisztulás vizéről szóló rész bevezetésében, míg a másik a három hét múlva olvasandó Mátot hetiszakaszban található, ahol a Tóra az edények kóserságáról ír.
Ez a tény – Rabbi Simson Rafael Hirsch szerint – arra utal, hogy e két pillére a zsidóságnak, a test szentsége és tisztasága, illetve a házban található eszközök kósersági értelemben vett tisztasága egyformán fontos alapfeltételei a Tóra megtartásának.
„Ez a tannak törvénye, melyet az Örökkévaló parancsolt (19:2). A „tannak törvénye” kifejezés kapcsán írja Rási: „A Vádló és a világ népei felelősségre vonnák Izraelt, mondván: Mik ezek a parancsolatok? Mi a magyarázata? Ezért áll a tannak törvénye kifejezés”.
Ha valaki úgy érzi, hogy ettől a kommentártól nem lett sokkal okosabb, ne bánkódjon, hiszen bölcseink is megkérdezték, ugyan miért pont ezen előírásunk mélyebb magyarázatára lennének kíváncsiak a világ népei, illetve a Vádló?
Rási a későbbiekben megmagyarázta a vörös tehén előírásának okát, miszerint e micva végrehajtásával szereztek engesztelést őseink az aranyborjú vétke miatt. Ebből kifolyólag a világ népeinek érdeklődését azért kelti fel a vörös tehén micvájának háttere, mert kiválóan alkalmas arra, hogy Izrael fiait emlékeztesse egyik legnagyobb vétkükre, ezáltal gyengítheti népünket, valamint alkalmas arra is, hogy a vádaskodók joggal kérjenek szigorú elbírálást Istentől a zsidó néppel kapcsolatban.
Ha valaki már olvasott a vörös tehénről, és úgy érzi, hogy nem értette az előírást, akkor ma megnyugodhat! A zsidó történelem legendásan bölcs figurája, Salamon király tette az alábbi kijelentést: „mondtam: hadd legyek bölcs, de az távol van tőlem” (Kohelet 7:23).
A nagyszerű király ezen önmarcangoló sorokat idős korában, kellő élettapasztalat birtokában írta, úgy, hogy a Tóra parancsolatainak okát megfejtette, vagyis majdnem mindet. Önkritikus megjegyzése hagyományaink szerint nem általános érvényű volt, hanem konkrét problémához kapcsolódott.
Vajon minek a hatására sóhajtotta ezt Salamon? Kis képzavarral: a vörös tehénbe tört bele a bicskája, mert bár számára világos volt, hogy az elégetett tehén porával megtisztultak a tisztátalanok, viszont rejtély maradt még neki is, hogy az elégetés egyes munkafolyamataiban részt vállalók miért lettek tisztátalanok? Emellett szinte eltörpült az a kérdés, hogy miért a táboron kívül kellett teljesíteni a micvát? Titok maradt, hitünk szerint nem örök időkre.
„És adjátok azt Elázárnak, a papnak, és vezessék ki azt a táboron kívülre és vágják le előtte” (19:3). Bölcseinkben felmerült a kérdés, hogy miért nem Áron kapta a pusztában a micva végrehajtásának lehetőségét?
Rási magyarázatában Rabbi Mose Hádársán kommentárját idézi, aki szerint azért nem Áron kapta a megbízatást, mivel ő készítette az aranyborjút. A Ramban szerint nem akarta az Örökkévaló Áront olyan feladattal ellátni, melyet a táboron kívül kell végezni, míg egy másik magyarázat szerint pedagógiai céllal kapta Elázár a feladatot, hogy még apja életében megtanulja az egyik legfontosabb kohén által végzendő micva gyakorlatát.
A midrás szerint (Tanhuma): „Rabbi Josze ben Rabbi Hanina mondja: így szólt Isten Mózeshez: Neked felfedem a tehén (parancsolatának) okát, de másoknak nem”. Vagyis Mose rábénu volt az egyetlen, aki ismerte a titkot, de mi az, amit mi többiek biztosan tudunk a rejtélyekkel övezett állatról?
Három vagy négyéves lehetett, nem lehetett fiatal állatot vásárolni és felnevelni, hanem kifejlett tehenet kellett beszerezni. Amennyiben az állat szőrzetében két fekete, vagy fehér szálat találtak, már nem számított tökéletesnek, nem lehetett teljesíteni vele az előírást.
Mestereink szerint kilenc vörös tehén lett feláldozva attól kezdve, hogy megkaptuk a parancsolatot, a második Szentély lerombolásáig. Az elsőt Mózes, a másodikat Ezra készítette el, és még hét volt Ezrától a Bét HáMikdás pusztulásáig.
A tizediket a Messiás fogja elkészíteni, mihamarabb, napjainkban! Nem árt Rabbi Johanán tanítványainak mondott véleményét idézni: „nem a holttest tisztátalanít, és nem a vörös tehén pora tisztít, hanem azt mondta Isten: ez a rendeletem, nem vagy jogosult, hogy kérdezz felőle”!
„Azért mondják az Örökkévaló harcainak könyvében” (21:14). Az Örökkévaló harcainak könyve? Ibn Ezra szerint önálló könyv volt, melyben az Örökkévalónak az istenfélők érdekében vívott háborúinak leírása állt. Nem ez az egyedüli könyv, amely elveszett, többek között a Dávid és Salamon királyok idején működő Nátán és Ido próféták (Zehárja nagyapja) beszédeinek is ez lett a sorsa. Ugyancsak eltűnt Izrael királyainak krónikája, valamint a Királyok könyvében említett (1Királyok 5:12: „és elmondott háromezer példázatot, és ezeröt éneke volt”) Salamon jegyezte énekek és példázatok. A Ramban szerint “éltek abban a nemzedékben bölcs emberek, akik feljegyezték a nagy háborúk eseményeit, mint ahogy minden nemzedékben így volt. E könyvek szerzőit nevezték (21:27) “moslim”-nak (“példázatokat írók”), mert ők írták meg az eseményeket példázatokban és epigrammákban”.
Sábát sálom, békés szombatot mindenkinek!
Szombati gyertyagyújtás időpontja: 2016.07.15 20:18 – Szombat kimenete: 2016.07.16 21:35
