A béke, a nyugalom helyzete a Közel-Keleten és Európában
Kis-Benedek József volt katonai attasé a közel-keleti helyzetről a NATO kiemelt szerepéről és az európai szerepvállalásról beszélt.
Ön külhonban teljesített szolgálatot aktív éveiben, de merre is?
Dolgoztam Brüsszelben, 1978-tól 1980-ig, akkoriban más volt a helyzet a NATO és a Varsói Szerződés kapcsán is. A következő külszolgálatom Romániában volt, a forradalom, 1989 után. Négy évig voltam ott, 1994-ig. Majd 1997-től 2001-ig Izraelben dolgoztam, én voltam az első magyar katonai attasé ott.
Ma akkor már szakértőként kamatoztatja a megszerzett tudást, tapasztalatot.
Igen, elég sok helyen megfordultam, több mint 35 évet eltöltöttem a katonai felderítésnél. Izraelből történt hazajöttöm után elemző-értékelő területen dolgoztam, szakmai igazgatóhelyettesként. A világban történt eseményeket elemeztük, értékeltük és természetesen tájékoztattuk a vezetést.
Elfoglaltsága mellett tanít is.
Valóban, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen és a Zsigmond király Főiskolán is, ami rövidesen szintén egyetem lesz.
Kicsit merüljünk el a szakmai részletekbe. Most zajlik éppen az egyiptomi külügyminiszter izraeli látogatása, melynek során nyilvánvalóan előkészítik a csúcstalálkozót. Azért lép most Egyiptom, mert tart attól, hogy az afrikai kapcsolatokban Izraelt választják a térség országai, nem pedig Egyiptomot?
Ez a látogatás azért ennél többet jelent. Korábban, amikor még Mubarak állt Egyiptom élén, az Egyesült Államoknak volt egy elképzelése, hogy három országnak kell képviselni a nyugati érdekeket, ezeket kell összefogni, ezek pedig Izrael, Egyiptom és Törökország. Ám a három ország között megromlott a viszony, persze megvannak az okok a miértre. Mára úgy látszik, a feszültség kezd oldódni, a kapcsolatok kezdenek jobbá válni, remélve azt, hogy az amerikai elképzelés a három ország együttműködéséről újból realizálódik majd. Ez nem csak az érintett országok számára fontos, hanem az egész térség biztonsága szempontjából. Mindezek mellett az is benne van a látogatásban, hogy ki az arab világ vezető országa, Egyiptom kivel és hogy üzletel. Ezzel tisztában vagyunk, ahogy Egyiptom bőséges problémáival is, nem beszélve arról, hogy bizony rá van szorulva Izraelre. Ez így van, bármennyire is tetszik vagy nem tetszik. Mellette Egyiptom kapcsolatai javulnak Szaúd-Arábiával. Tudni kell, Egyiptom gazdaságilag nagyon nehéz helyzetben van, ez a többoldalú együttműködés, a több lábon állás nagyon fontos a számukra.
Egy kicsit más, most Törökország kapcsán, amelyik a NATO tagja és szeretne az Európai Unióhoz is csatlakozni. A NATO, amelyik most tartotta ülését Varsóban úgy néz ki, nem eléggé ütőképes. Közben változások vannak Európában, Oroszország is többször kifejtette aggodalmát, most valósult meg a Brexit is. Mi várható a közeljövőben?
Azt ki lehet jelenteni, a NATI identitásválságban szenved. Ez azt jelenti, hogy ez már a Szovjetunió szétesése óta tart. Tudniillik a NATO-nak mindig szüksége volt egy ellenfélre, aki ellen készülhetett, védelmi feladatok megoldására. Ezt azért is hangsúlyozni kell, mert a NATO nem támadó, hanem védelmi szervezet! Ezt lehet látni a doktrínából, a haderők elhelyezkedéséből is. Visszatérve az identitásválságra, megszűnt a Szovjetunió, a Varsói Szerződés, a szembenálló ellenség, majd elkezdték keresni az ellenséget. Oroszországra nem lehetett ezt ráfogni, ahogy a többire sem.
Gorbacsov volt elnök azt mondta, a NATO lesz Oroszország ellenfele.
Szerintem ezt tekintsük Gorbacsov írói munkássága részének. Őrá már Moszkvában sem úgy néznek, mint egy egykori komoly vezetőre.
De mégis a NATO értekezlet után Oroszország hadgyakorlatba kezdett.
Oroszország már régóta indít hadgyakorlatokat, ezek mögött azért már lehet látni, hogy ezek eléggé támadó jellegűek. Oroszországban katonai körzetek vannak, az égtájakra besorolva, s van egy központi is, így van öt katonai körzet. Ha megnézzük, hogy az erők miként oszlanak el, hol szervezik ezeket a gyakorlatokat, akkor láthatjuk, a nyugati körzetbe szervezik a legtöbb gyakorlatot. Ha elemezzük a gyakorlatok célját, az ott résztvevő erőket, fegyvereket, akkor látható, inkább támadó, mint védekező harci feladatokra készítik elő az orosz haderőt. Ennek alapján jogos lehet a balti államok és Lengyelország aggodalma, hogy fenyegetve érzik magukat. Gondoljunk csak bele, volt egy grúz háború, ez az egész folyamat ezzel kezdődött, majd volt a krími válság is, meg a kelet-ukrajnai orosz harci tevékenységek. Ez utóbbi azért a hadviselés egy sajátos formája volt, itt érdemes az aszimmetrikus háborúra gondolni. A NATO, ha fegyverkezik, akkor reagál erre a tevékenységre, nem beszélve arról, hogy a szövetség stratégiai hátrányban van. Ismerjük Oroszország elhelyezkedését, földrajzi méreteit. A NATO alapja az amerikai katonai költségvetésből jön, alapvető fegyveres ereje, harci technikája az amerikaiaktól jön, nem beszélve arról, hogy mások a távolságok az amerikai kontinens és Európa között, mint Oroszország és Európa között.
Ám a NATO külön alakulatokat telepít az érintett országokba.
Igen, a három balti országba és Lengyelországba telepítenek egy-egy megerősített zászlóaljat, ami azt jelenti, ha esetleg szükség van rá, akkor ezeket fel lehet használni, bár nem olyan nagy a jelentőségük, nincsenek olyan sokan. Ma már nincsenek olyan gyakorlatok, amelyek az európai csapatok megerősítését szolgálta. Ezeket a mostani telepítéseket egyébként a balti országok kérték, többször is felmerült náluk. Ezek az országok félnek, különösen Ukrajna után, a Krím elfoglalása után. Kérték többször is, mert ez a három ország, a lengyelekkel együtt négy ország ereje is eltörpül az orosz haderő mellett.
Izraelnek is komoly kapcsolatai vannak a NATO-vgal, még voltak egykor török-amerikai-izraeli hadgyakorlatok is. Ma hol tartunk?
Ez is egy nagyon fontos kérdés. Izrael és a NATO kapcsolata nem újkeletű, ez a szövetség Mediterrán együttműködésének a része, de van az Isztambuli Kezdeményezés, amely a közel-keleti országokkal köttetett. Izrael mindkettőnek a tagja. Ha azt kellene értékelni, hogy az együttműködésekben szereplő arab országok és Izrael milyen kapcsolatban van a NATO-val, akkor egyértelműen a zsidó állam szerepét hangsúlyozni kell. Volt szerencsém olyan értekezleteken részt venni, ahol észrevehető volt a különbség az izraeli delegáció és az arab országok küldöttsége között, mint a katonai doktrínák összehasonlítása ügyében. Izraelnek ilyenje van, ez teljesen világos, megismerhető az interneten is, héberül, angolul. Amikor mindezt megkérték az arab országoktól, akkor közölték, a katonai doktrínájuk titkos. Innentől kezdve azért nehéz folytatni a tárgyalásokat. A már emellett Mediterrán együttműködést az arab tavasz is gátolja, bár én nem szeretem ezt a kifejezést, jobban szeretem az arab országokban történt változásokat használni. Egyetlen ország van a térségben, ahol vannak pozitívumok, ez pedig Tunézia. Ott majd hírszerző központot hoz létre a NATO, ami a terrorizmus elleni harcban lesz nagyon fontos. A többi országban vannak problémák, Egyiptomban, mint Izrael nagy szomszédjában sem lehet teljesen demokratikusnak mondani a rendszert, de azért lényegesen jobb, mint az előző volt.
Azért az a kérdés, hogy amit mi demokratikusnak gondolunk, az jó-e egy arab országnak, jó-e az amerikai demokrácia a harmadik világban? De inkább a változások az arab világban azt is jelentették, hogy megindultak a migránsok, ez már komoly gond. A NATO találkozón is szóba került, mit sikerült elérnie a magyar kormányfőnek Varsóban?
Migránsügyben nem sokat, mert ez a találkozó nem erről szólt. Bár azt mondta, hogy a NATO segít a határok megvédésében, de politikusok nyilatkozatait nem szoktam kommentálni. Itt a terrorizmus elleni küzdelemről volt szó, sokan azt mondják, hogy történelmi jelentőségű volt, én ezt nem látom. Tudni kell, a NATO mindig is nagyon óvatos volt a migránsválsággal kapcsolatban, nem akarnak egy olyan kérdésbe beavatkozni, mint a menekülő emberek dolgai. Amibe a NATO most beszáll, az az uniós haditengerészeti tevékenység megerősítése, egy alkalmi hari kötelékkel, ami a Földközi tengeren szolgál.
Mi történik a NATO és Magyarország között?
A magyar hadsereget illetően, az utolsó háromban vagyunk benne, azaz nem sokat invesztáltunk a szövetségbe.
A magyar külügyminiszter eszerint nagyon sokat tettünk bele.
Meg kell nézni a Magyar Honvédség felépítését, a harci eszközeit, elég csak a V4-es országokkal összehasonlítani, rettentő nagy az elmaradásunk, ez az összes eddigi kormány hibája.
Nemrégiben hangzott el egy kormányinfón, hogy hamarosan változások lesznek a magyar buszgyártás és haditechnikai gyártás területén.
Ez nagyon jó lenne, ahogy a Rábát is újra használni, nem kellene csak külföldi haditechnikát vásárolni. Annak örülnék, ha látnám, hogy milyen haditechnikai eszközeink vannak, szállítórepülőgépünk lenne, rendelkeznénk olyan harci helikopterrel, amit használni lehetne, de kézifegyverek és egyéb haditechnikai eszköz is cserére szorul. Ígéretek voltak már évek óta, de semmi sem valósult ezekből meg. Van pozitívum is, persze a NATO és az USA nyomására, akik azt mondták, unjuk, hogy csak mi áldozunk a szövetség védelmére, jó lenne, ha a később csatlakozott országok is többet áldoznának erre, a közös költségvetésbe. Ennek hatására döntött a kormány, hogy a hadi kiadásokra fordított összegeket megemeli, így 2020-ra érjük el a GDP 2%-át, ami jelenleg 0.75%.
Volt valami más döntés is most Varsóban. Létrejön Magyarországon egy vezetési központ?
A NATO-ban van egy olyan elv, amit befogadó nemzeti támogatásnak hívnak. Ez azt jelenti, ha feszültség, netán háború előtti időszak van, akkor a tagállamoknak képesnek kell lenni arra, hogy a külföldi erőket, legyen szó személyekről, technikáról tudják fogadni. Legyen fogadókészség. Legyen hol elhelyezni őket, legyen szállítókapacitás. Ezeket a tevékenységeket irányítani kell, ehhez kellenek parancsnokságok, amelyeket a kelet-európai országokban hoznak létre.
Beszélt arról, hogy helyzet van, de nyugodtan alhatunk?
Teljesen egyértelmű, hogy igen, nincs hidegháborús hangulat, haladunk abba az irányba, de háború egyelőre szóba sem jöhet. Ez senkinek sem az érdeke, sem az Egyesült Államoknak, sem Oroszországnak. Persze az is igaz, van egy feszültség, ennek van egy mérhető szintje, hogy mekkora haditechnikai park van felsorakoztatva, mennyi gyakorlat van. Ha ezek a számok magasak, akkor a feszültség is az. A politikusok dolga, hogy ezeket a feszültségeket úgy rendezzék, hogy ne törjön ki háború, ezt nem is tartom valószínűnek. Még van egy szervezet, ami ezért van, ez pedig az ENSZ.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
