Amikor elakad a föld hangja a könnyektől
Meir Chaim Gestetner ortodox rabbi a Margit hídnál talált áldozatok temetésén.
Eljöttünk, hogy elkísérjük utolsó útjukra a több mint 70 évvel ezelőtt meggyilkolt mártírokat, zsidókat és nem zsidókat, azokat, akik legalább eljutnak oda, hogy tömegsírba kerüljenek. Ebben a pillanatban nem csak rájuk emlékezünk, hanem azokra a százakra és ezrekre is, akiket a Dunába lőttek és azokra a százezrekre, asszonyokra, férfiakra és gyermekekre, akiket elkergettek otthonaikból, hogy aztán a megsemmisítő táborokban végezzék be életüket.
Ha lenne fülünk hozzá, hallanánk, hogy Magyarország földje több mint 70 éve sír. A föld elmesélné zsidó polgárainak életét, hogyan éltek, tettek az ország javáért békében és küzdöttek vállvetve a lakóival harcaiban. Elmondaná gyönyörű hitközségeinek életét, minden városban és faluban aktív hitélet folyt, zsinagógával, rabbival, sajhettal, mikvével, iskolával, hogy lakói társadalmi és gazdasági felvirágzást hoztak országuknak. Mesélne a jesivákról, amelyeknek sok száz és ezer tanítványa az ortodox világ dísze volt, a vallási művekről, amelyeket ezen a földön írtak generációk nagyjai.
De a földnek elakad a hangja a könnyektől, amikor a kegyetlenkedésről és szenvedésről szól, ahol mindez véget ért. Hogyan gyűjtöttek és zsúfoltak össze száz- és százezer embert, férfiakat, nőket, gyermekeket, csecsemőket a gettókba és indultak a vonatok a halállágerekbe. Hogyan pusztultak el éhségtől, betegségtől, vagy a gázkamrákban vagy a Dunába lőve, míg a kék Duna piros lett a meztelenül a Dunába lőtt áldozatok vérétől. Ezen a földön fejeződött be az ország zsidó hazafiainak az élete és álmai. De a föld, a magyar föld hallgat, tőlem vár vigasztalást. Nekem, magyar rabbik unokájának nincsenek szavaim. De felötlenek bennem Jesajahu próféta szavai: „Célt téveszt minden fegyver, amit ellened kovácsoltak. Meghazudtolsz minden nyelvet, mely ellened perbe száll.” Maimonidesz magyarázata szerint kétféle ellensége lehet a zsidó népnek. Az egyik, aki fegyverrel, erővel támad ránk, a másik, aki a parancsolatok, a törvények útjáról akar letéríteni bennünket. A próféta az örökkévaló nevében biztosít bennünket, hogy egyik sem járhat sikerrel. A nép mindig győzedelmeskedik mindkét ellensége felett! A mártírok emlékét azzal őrizzük meg igazán, hogy folytatjuk a vallásos ortodox zsidó életet Magyarország földjén, tanítjuk és továbbadjuk történetüket.
A mártírok lelke imádkozik értünk és azokért, akik segítségüket nyújtották, hogy csontjaik végső nyugalomra leljenek.
Szeretném megköszönni Magyarország Kormányának és Budapest főpolgármesterének, Tarlós Istvánnak támogatását, Fényi Tibor történész és Kriza Borbála szociológus segítségét. Hálámat fejezem ki hitközségünk elnökének, Deblinger Eduárd úrnak, aki fáradtságot nem kímélve tevékenykedett azért, hogy a csontok hosszú huzavona után végre méltó módon nyugalomra leljenek.
Ezekiel próféta szavaival zárom beszédemet: „Így mondta az örökkévaló a csontoknak. Íme adok belétek lelket és feléledtek, adok rátok inakat és húst borítok rátok, bőrrel borítalak benneteket. És adni fogok belétek lelket és feléledtek és tudni fogjátok, hogy én vagyok az Örökkévaló!
