K”K,
Ki tiszá hetiszakasz 3. kommentár, 5776. Ádár 14. – Purim Kátán
Azokban az esztendőkben, amikor két Ádár van, vagyis minden tizenkilenc évben hétszer, a másodikban tartjuk meg Purimot, az elsőben pedig a táhnun elhagyásával, heszped tilalmával, és a megszokottnál bőségesebb lakomával jelezzük a nap különleges voltát. A „kis Purim” fogalma más jelentéstartalmat is kapott számos zsidó közösségben. Olyan gyülekezetek, valamint családok állapítottak meg évente tartandó, Purim Kátán névre hallgató emléknapokat, melyek nagy veszedelemből szabadultak, és úgy érezték, hogy megmenekülésük dátumát meg kell őrizniük utódaik számára. Úgy vélték, hogy az életbenmaradás csodájára a későbbi nemzedékeknek is hálával kell gondolniuk. Rabbi Ávráhám Jehiél Michál Dánzig (1748 – 1820) Vilna vallási bírája (dáján) írja: „akivel csoda történik, még inkább, ha városának lakóival, elrendelheti magának és leszármazottainak egyaránt, hogy Purim napjává tegyék azt”. A rabbi és családja 1804-ben megmenekült a városban pusztító, 31 emberéletet követelő tűzvész elől, ha akarták volna, akkor sem felejthették volna el azt a napot, melynek a „tűzvész porának Purimja” elnevezést adta a családfő. Számos közösség vallási vezetése hasonlóan járt el, a Algir (1540. Hesván 14.), Ancona (1690. Tévét 21.), Firenze (1790), Frankfurt (1616) városaiban is olyan események zajlódtak, melyek végeztével őseink helyi Purim ünnepnapot állapítottak meg. Az elmúlt évszázadban Romániában jelöltek ki hasonló okból emléknapot (1944. augusztus 23.), mivel ekkor szabadult meg a közvetlen életveszélytől 400000 testvérünk.
Szép napot mindenkinek!
