Vallásos Zsidó iskolából a kick box világába

Vallásos Zsidó iskolából a kick box világába

Nili-Block
A 20 éves Nili Bock Izrael első női kick box világbajnoka, a címért folyó harc elődöntőjében a fehérorosz Helena Mortova  hatszoros világbajnokot győzte le, ezután már “gyerekjátéknak” számított döntőbeli ellenfele a horvát Maria Malnika elleni küzdelem. A sportolónővel Ben Ofer, a yedioth online riportere beszélgetett.
– Az igazat megvallva úgy éreztem, én már az elődöntőben megnyertem a bajnokságot. Negyedik alkalommal néztem szembe Mortovával, de azt mondhatom életem legnehezebb harca volt az a néhány perc, amikor most ellene küzdöttem. De már éppen ideje volt, hogy valaki leszorítsa őt a trónról, nem? – kacsint pajkosan a mindössze 60 kilós amazon.
Nili Block egy vallásos amerikai család hatodik gyermeke, a familia Nili kétéves korában alijázott Izraelbe és Bet Shemes környékén telepedtek le. Korán kiderült, hogy Nili sportos, inkább fiús alkat, ez okozott is némi problémát az iskolában, de a családban mindig elfogadták, hogy a kislány örökmozgó. Megszervezte a helyi kosárlabda csapatot, majd baseball bajnokságot szervezett, de leginkább focizni szeretett.
“Mindig úgy gondoltam a futballra, hogy az lesz majd a jövőm. A szabadidőm nagy részében rúgtam a bőrt a jeruzsálemi Sacher Park mellett”

10 éves volt, amikor édesanyja elvitte egy thai box edzésre, ahol találkozott azzal a személlyel, aki azóta is az edzője, Benny Cogan-nel. Ő volt az, aki átsegítette a kislányt a szülei válása miatt kialakult nehéz helyzeten és az iskolai problémák keltette feszültségeken.

“Amikor elkezdtem edzeni a nagyobb lányokra példaképként tekintettem. Láttam, hogy egyetemre járnak vagy a hadseregben szolgálnak. Olyan akartam lenni mint ők. Lassan ők lettek a második családom, hozzájuk menekültem, amikor a szüleim elváltak, tőlük tudtam meg mit jelent felnőttnek lenni, ők segítettek ráébrednem ki is vagyok valójában. Ma is a barátaim, életem fontos részét képezik.”
“Bár apám nagyon vallásos és anyám is betért, mindig szeretettel fogadták a hobbimat. A tanárok és a barátaim is támogatták, hogy intenzíven sportoljak. Nehezemre esett a koncentrálás az iskolában, a hetedik osztályból majdnem kicsaptak. Azt mondták csak akkor maradhatok, ha javulnak a jegyeim. Amikor elkezdtem boxolni sokkal jobban megtanultam koncentrálni, jobban tudtam használni az erőmet és a tanulmányi eredményeim is látványosan javultak. Így maradtam a vallásos iskolában, később egy barátommal együtt, aki kosárlabdázni akart, egy másik, sportközpontú világi iskolába mentünk át Bet Shemesben. Ennek ellenére továbbra is vallásosnak tartom magam, kóserül étkezem és tartom a szombatot. Legkevésbé a barátokra, a szerelemre marad időm. Amikor csütörtök este a többiek szórakozni mennek, én otthon maradok, mert másnap edzésem van. Nincs időm randizni, de nem adom fel, hogy hamarosan megtalálom a párom. Az élethez van egy mottóm, igazából a nagypapámé volt, de amikor itt hagyott minket én vettem át: Ne aggódj, légy boldog! Eszerint élek, tudom hogy minden sikerhez számos kudarcon keresztül vezet az út, mindenért meg kell dolgozni, de a befektetett munka megtérül.
Sivan Erush  ERECPRESS