Napi Tóra
|
|||
|
|
|||
K”K,
Smot hetiszakasz 5. kommentár 5776. Tévét 19.
A hetiszakasz elején olvasunk az egyiptomi fogság legnehezebb időszakáról: “És mondta Egyiptom királya a héber szülésznőknek, akik közül az egyiknek neve Sifrá és a másiknak neve Púá, És mondta: amikor szülésnél segédkeztek a héber nőknek, tekintsetek a szülőszékre: ha fiú, öljétek meg, ha lány, maradjon életben. De a szülésznők félték Istent és nem tettek úgy, amint szólt hozzájuk Egyiptom királya, és életben hagyták a fiúgyerekeket”. (1:15-17). A szülésznők kapcsán Rási kijelenti: Sifra valójában nem más, mint Jokebed, Puá pedig Mirjámmal azonos. A későbbi kommentátorok felteszik a kérdést: honnan tudta? A kérdés magyarázatra szorul, hiszen látszólag könnyű megválaszolni: a Talmudból. “Ráv és Smuel, egyikük azt mondta: egy asszony és a lánya, a másik azt mondta: egy asszony és a menye. Aki azt mondta, hogy egy asszony és a lánya, aszerint Jokebed és Mirjám, aki azt mondta, hogy egy asszony és a menye, aszerint Jokebed és Elisevá” (Szota 11b). Vajon lehetséges, hogy kiváló mestereink nem tudták, hogy Rási a Talmudot idézi? Egy szóval: kizárt. A kommentárok kérdése nem arra vonatkozik, hogy milyen forrásra hivatkozik Rási, hanem, hogy miért pont arra? Rási törekvése ugyanis mindig az, hogy egy tórai vers legegyszerűbb olvasatát mutassa be, ebben az esetben viszont látszólag nem ez történik, hanem egy egyszerűnek látszó tórai állítást, miszerint Sifrá és Puá volt a két szülésznő, megbonyolít Rási talmudi hivatkozása. A tórai szöveg folytatásából kiderülhet, hogy Rási miért egy látszólag bonyolultabb utat választ a dolgok egyszerűsítéséhez: “És mivel félték a szülésznők Istent, szerzett nekik házakat” (1:21). Ebből a versből az következne, hogy Sifrá és Puá személyével – legalább említés szintjén – a későbbiekben is találkoznunk kell, azonban ez nincs így. Alighanem ebből indult ki Rási, amikor azt a feltételezést fogadta el, hogy ha két asszonynak “házakat szerez” Isten, akkor az csak két jelentős nő esetén képzelhető el. Rabbi Jehuda Löw (a prágai Maharal, 1512-1609) szavaival: “a Tórának a tanítás a célja, nem pedig rejtélyek létrehozása. Mivel nem találunk a Tórában információkat Sifráról és Puáról – például apjuk nevét, vagy, hogy melyik törzshöz tartoztak – ezért olyan embereknek kellett lenniük, akiket ismerünk”.
Szép napot mindenkinek!
