A Székesfehérvári Zsidó Hitközség és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége az Élet Menete Alapítvány önkéntesei segítségével, 2015. december 13-án vasárnap, 16:00 órai kezdettel különleges hanukai ünnepséget szervez Székesfehérvárra, arra a Bartók Béla térre, ahol az antiszemita Hóman Bálintnak kívánnak emlékszobrot felállítani.
Heisler András azt mondta, hogy alapvetően vallási rendezvényt szerveznek, „erős közéleti áthallásokkal”.
„Magyarországon, egy demokratikus országban nem szabad egy antiszemita embernek szobrot emelni – ezt szeretnénk kifejezni ezzel a Székesfehérváron megtartott ünneppel” – hangsúlyozta a Mazsihisz elnöke.
Szólt arról is, hogy a rendezvény szlogenje „fénnyel a sötétség ellen”. A zsidó ünnepek mindig szimbólumrendszerek köré épülnek, a hanuka három szimbóluma pedig a szabadság, a fény és a csoda. A szabadság, hiszen a zsidók ekkor vívták ki a hellén uralkodókkal szemben, a fény, mivel a győzelem után gyújthatták meg újra a jeruzsálemi szentélyben a mécsest, és a csoda, hogy egy napra elegendő olaj nyolc napig égett – ismertette.
„E három szó köré építettük föl a rendezvényt: fényt viszünk oda, ahová sötétség kíván bejönni szimbolikusan a Hóman Bálint-szoborral, és várjuk a csodát”, hogy Székesfehérvár lemond a szobor felállításáról – fogalmazott.
Hozzátette: sokan – köztük több nagykövetség képviselői is – jelezték már részvételi szándékukat az ünnepségen.
Mint azt korábban is nyilatkoztam, a szoborállítás pénzügyi támogatásáról nem hoztam volna pozitív döntést.” (Trócsányi László, igazságügyi miniszter)
„…Hóman történettudományi munkássága vitathatatlan, politikai tevékenysége viszont védhetetlen és vállalhatatlan.” (Lázár János, miniszterelnökséget vezető miniszter)
„Nem tekintem Hóman Bálintot olyan példaképnek, akinek emlékművet kellene állítani” (Balog Zoltán, az emberi erőforrás minisztere)
”…a Magyar Tudományos Akadémiának teljes mértékben el kell határolódnia a Hóman képviselte nyilas elvektől.” (Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke)
Mi a probléma Hóman Bálinttal?
Hóman Bálint a magyar zsidóság megaláztatásának és jogfosztásának emblematikus alakja. Kultuszminiszterként kezdeményező szerepe volt a magyar zsidóság jogfosztásában. Politikai tevékenysége összeforrott a deportálásokat megelőző, mintegy fél évtizedes folyamattal, amely a magyar társadalmat hozzászoktatta ahhoz, hogy a zsidókat állami közreműködéssel fosszák meg szabadságuktól, állampolgári jogaiktól és végül, életüktől.
Közszereplőként kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar társadalom kívánatosnak tartsa a “zsidókérdés végső megoldását”, elfogadja a fokozatos jogfosztást, majd közönyösen szemlélje gettósítást és végül deportálásokat. Történészként, akadémikusként és kultuszminiszterként szerepet vállalt a zsidótörvények létrehozásában, folyamatos megszigorításában és az értelmiségi kamarák rasszista célú átalakításában.
1940-ben Teleki Pál miniszterelnököt memorandumban sürgette, hogy a zsidókkal szemben egy tisztán „faji alapú” törvényt vezessen be, amely a zsidókat valamennyi állásból kizárja, mert – amint írta – „tudatára kell ébrednünk végre, hogy a zsidó, ha kivételezett is, sőt, a zsidószármazású és zsidó kapcsolatú személy is ellensége kell, hogy legyen a mai kormányrendszernek”.
Saját fogalmazásában terjesztette elő az izraelita vallásfelekezet jogállását szabályozó 1942. évi VIII. törvényt, amely súlyosan korlátozta a zsidónak nyilvánítottak jogait. Saját miniszteri hatáskörben, törvényi felhatalmazás nélkül zsidókvótát vezetett be a középiskolákban és kizárta a zsidókat a sportegyesületekből.
Egy hónappal a német megszállás előtt, 1944 februárjában egy, a miniszterelnökhöz címzett memorandumban követelte a magyar zsidóság deportálását. Szálasi hatalomátvétele után aktív tagja maradt a parlamentnek egészen annak feloszlásáig.
A népbírósági perében ellene hozott ítélet korabeli politikai megfontolásból nem érintette a magyar holokausztban játszott szerepét. Ehelyett kizárólag arra szorítkozott, hogy Hómant a Szovjetunió elleni hadbalépés bűnében marasztalja el. Ezen népbírósági ítélet megsemmisítése tehát semmiféle okot nem ad arra, hogy az utókor erkölcsi felmentést adjon Hóman Bálintnak a zsidóüldözés terén viselt felelősségétől.
A jogi eljárásoktól független tény, hogy Hóman Bálint meghatározó alakja annak a szélsőjobboldali politikának, amely végső soron hozzájárult hatszázezer zsidónak minősített magyar állampolgár deportálásához és Magyarország romba döntéséhez. Politikai rehabilitációja egyet jelent a Horthy-korszak és a nyilas terror felmentésével, amelyet a mai Magyarország nem vállalhat fel.
(Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége 2015)
