Napi Tóra
|
K”K, |
Vájisláh hetiszakasz 2. kommentár, 5776. Kiszlév 11.
Az angyalok közreműködésének dacára a helyzet nem tűnt egyszerűnek. Jákob üzent testvérének: „és lett ökröm, szamaram, juhom, szolgám és szolgálóm” (32:6). Első olvasatra meglepő, hogy miért érezte fontosnak tudatni anyagi gyarapodását, és miért gondolta úgy, hogy e beszámoló révén fog „kegyet találni” az iránta kevéssé rajongó bátyus szemeiben? A Ktáv Szofer szerint mindig az volt az éjjel-nappal tanuló talmudhohemek sorsa, hogy lustasággal vádolták őket. A kritikusok szerint az örök tanulók a könnyű, kétkezi munkától, fáradtságtól mentes életet preferálják. Mivel Jákob is ezek közé tartozott Ézsau emlékei szerint, először tudatni kívánta vele, hogy megváltozott, nem semmittevéssel töltötte idejét a távoli Háránban, hanem kemény munkával, melynek áldásaként lett vagyonos ember. Rási nem bonyolítja ennyire, szerinte Jákob csak azt közli e helyen testvérével, hogy a gyűlöletét kiváltó atyai áldás nem teljesedett be rajta, hiszen Izsák áldása így szólt: „Adjon neked az Isten az ég harmatából és föld kövérségéből” (27:28), ehhez képest tényleg semmiségnek tűnhet a nyáj és néhány szolga tulajdonjoga.
Szép napot mindenkinek!
