És küldött Jákob követeket maga előtt

Napi Tóra

Vájisláh hetiszakasz 1. kommentár, 5776. Kiszlév 10.

„És küldött Jákob követeket maga előtt” (32:4). A מלאכים (máláhim) kifejezés jelenthet küldötteket, de megfelelő az angyalok fordítás is. Rási szerint Jákob „valódi angyalokat” küldött maga elé. A „valódi” (mámás) szó (ממש) egyik lehetséges magyarázata, ha a „micvák által szerzett angyalok” (máláhim mimcvot seászá) kifejezések rövidítéseként értelmezzük, miként a Pirké Ávot írja (4:11): minden végrehajtott paranccsal szerzünk magunknak „egy védőt”. Az előző szidra végén olvastuk: „Jákob pedig ment az útjára és rátaláltak Isten angyalai” (32:2), ezek szerint nem csupán összefutottak Jákobbal, de rögtön feladatot is kaptak tőle. Felmerül a kérdés, hogy miért nem volt elegendő hús-vér küldöttekre bízni a küldetést? Mestereink szerint Jákob tartott attól, hogy ha embereket küld, akkor a testvére némi pénz segítségével a maga oldalára állítja őket, és hamis információkkal térnek vissza hozzá. Hihetetlen, hogy milyen élénk fantáziával (?) írtak bölcseink a korrupció jelenségéről.

Sávuá tov mindenkinek!