Napi Tóra
|
K“K, |
Vájécé hetiszakasz 1. kommentár, 5776. Kiszlév 3.
A testvére elől menekülő Jákon megpihen egy helyen, felébredve azt tapasztalja, hogy a feje alá helyezett kövek egy kővé álltak össze, melyből emlékoszlopot (mácévá) állít, majd elnevezi a helyet Bét-Él-nek (Isten háza). A Tóra közli, hogy a hely korábbi neve Luz volt, ezt egyébként Jákob is tudta, hiszen Józsefnek tartott beszámolójában megemlíti: “a mindenható Isten megjelent nekem Luzban” (48:3)”. Jákob kijelenti: itt lesz Isten háza, vagyis a Szentély, ebből következik, hogy Jeruzsálem, Bét Él és Luz ugyanaz a hely. Luz városának alapításáról a Talmud beszél (Szota 46b): „és az ember elment a hettiták földjére, épített egy várost, mind a mai napig ez a neve. Luz városának egyedi voltáról szólnak a rabbinikus irodalomban is: “tanították: ez az a Luz, ahol „kékre festik”, mármint a ciceszt (szemlélőrojt). Ez a Luz, mely ellen Szanherib vonult, anélkül, hogy megzavarta volna, ez a Luz, amely ellen Nebukadneccár vonult, anélkül, hogy lerombolta volna, és még a Halál Angyalának sincs engedélye, hogy átmenjen azon. De ha az emberek elfáradnak az élettől, akkor a falain kívülre menve meghalhatnak”. E rendkívüli hely más vonatkozásairól is szó esik a héten.
Sávuá tov mindenkinek!
