Napi Tóra
|
K”K, |
Toldot hetiszakasz 1. kommentár, 5776. Hesván 26.
„Ezek Izsák, Ábrahám fiának nemzetségei, Ábrahám nemzette Izsákot” (25:19). A mondat második felével van gond, feleslegesnek tűnhet annak említése, hogy Ábrahám nemzette a saját fiát. Mivel Sára azután adott életet Izsáknak, hogy a filiszteus királlyal (Ávimeleh) találkozott, ezért a “nemzedék cinikusaiban” felmerülhetett, hogy “Ávimeleh-től lett terhes Sára”. való találkozásuk után nem sokkal Sára életet adott Izsáknak, ezért hangsúlyozza a Tóra, hogy Ábrahám volt Izsák apja, nem más. Érdemes megnézni e kommentár kommentárját is, mivel egyes mestereink értetlenül álltak a midrást olvasva. Úgy vélték, hogy aki ilyet feltételezne, az nem a „nemzedék cinikusai” közül való, hanem egyszerűen gonosz. Magyarázatuk szerint nem is erre irányult a megjegyzés, mindössze egy talmudi gondolatot fűztek az eseményekhez, mégpedig a következőt: „Aki imádkozik társáért, és ő is ugyanabban szenved hiányt, mint társa, akkor az ő – saját magáért el nem mondott – kérése hallgattatik meg előbb” (Bává Kámmá 92a). E magyarázat arra utal, hogy Ávimeleh házának asszonyai meddőséggel lettek büntetve, és a büntetés addig tartott, amíg Ábrahám imát nem mondott (20:17) értük. Vagyis az “Ávimeleh-től lett terhes Sára” azt jelenti: “az Ávimelehért mondott ima következményeként lett terhes”. Ha csak erről van szó, akkor miért kapnak dehonesztáló jelzőt (“cinikus”)? Mert nem egyértelműen fejezik ki magukat, és módot adnak ezáltal az események rosszindulatú interpretálására, pedig már régen is tudták: “halál és élet múlik a nyelven” (Mislé 18:21).
Sávuá tov mindenkinek!
