GyertyagyújtásA szombati gyertyagyújtás rendje
A férjes asszonyok két gyertyát gyújtanak otthonukban vagy ahol vacsorázni fognak – van, ahol minden gyermek után további egy-egy gyertyát is gyújtanak. A kislány hároméves kora körül, amikor már el tudja mondani az áldást, kap szüleitől egy gyertyatartót, és elkezdi a szombati fények gyújtását.
A lányok csak egy gyertyát gyújtanak, előbb, mint anyjuk, hiszen lehet, hogy a mamának még egy kicsit segítenie kell a gyújtásban, aki nem nyúlhat többé gyertyához, ha már gyújtott.
Szokás néhány pénzdarabot tenni a cödáká perselybe a gyertyák meggyújtása előtt.
Az asszony vagy a lány meggyújtja a gyertyákat, kezét kiterjeszti a lángok fölött. Három körkörös, hívogató mozdulattal érzékelteti, hogy elfogadja a szombat szentségét. Azután kezével eltakarja szemét, és elmondja A gyertyagyújtás áldásai című részben található szombati áldást.
Ezután felfedi szemét, hogy befogadhassa a szombat fényét.
Úgy tartják, a gyújtás ideje különösen alkalmas arra, hogy egészségért és boldogságért imádkozzunk. Az ilyen ima hamar meghallgatásra talál, mert a szombati gyertyagyújtás nagy micvájának teljesítése közben mondjuk.
Fontos! A szombati gyertyákat pénteken este, naplemente előtt kb. 18 perccel, a naptárban jelölt gyertyagyújtási időben kell meggyújtani. Naplemente után tilos gyújtani, mert az a szombat megszentségtelenítésének számít!
Az áldás fonetikus átírásban:
Báruch átá Ádonáj Elohéjnu melech háolám, áser kidsánu bemicvotáv vecivánu lehádlik nér sel sábát kodes.
Ünnepnapon a fentiekhez képest az a különbség, hogy
― cödákát csak az ünnep első estéjén szabad adni, ha nem esik szombat estére,
― a szombati áldás helyett az ünnepi áldást mondjuk,
― az előző oldali jegyzetek szerint, van amikor naplemente után is lehet gyújtani, és van amikor csak a csillagok feljövetele után lehet.
Égő lángnak számít az ünnep kezdete óta folyamatosan égő tűz: például a gázkészülék őrlángja, a gáz- vagy gyertyaláng.
Ha valamilyen oknál fogva férfi gyújtja a gyertyát, ne mondja a Sehechejánu áldást, mert azt a Kidusban fogja mondani.
A gyertyagyújtás áldásai
1.
Sábát
בָּרוּךְ אַתָּה ה’ אֱלֹהֵינוּ מֶלֶךְ הָעוֹלָם, אֲשֶׁר קִדְּשָׁנוּ בְּמִצְוֹתָיו וְצִוָּנוּלְהַדְלִיק נֵר שֶׁל שַׁבָּת קֹדֶשׁ.Boruch áto Ádojnoj Elojhénu Melech Hoojlom, áser kidsonu bömicvojszov vöcivonu lehádlik nér sel sábosz kodes. Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, ki megszentelt minket parancsolataival, s meghagyta, hogy gyújtsuk a szent szombat fényét! |
| „Ezeket készítsétek el az Örökkévalónak ünnepeiteken…” (29:39). A Tórában két hetiszakasz (Emor, Pinhász) sorolja fel Izrael ünnepeit. Az utóbbi párásá többnyire a dreiwochen (a két böjtnap, támmuz 17. és áv 9. közötti háromhetes időszak, melyet a hagyományos irodalom héberül–nak nevez, ami annyit jelent: a szorongatások között.) ideje alatt kerül felolvasásra, olyan időszakban, amikor a Szentélyek pusztulására, Jeruzsálem elestére, és más tragikus eseményekre emlékezünk.Bölcseink megkérdezték: miért az év ilyen szomorú időszakaszában olvasunk ünnepeinkről? Az egyik lehetséges válasz a berdicsevi cádik, Rabbi Lévi Jichák, illetve a ruzsini Rabbi Jiszráel alapján: Izrael népe mély gyászban van a dreiwochen ideje alatt… mindazon córesz miatt, amely népünket érte egykor. Felmerül a kétség, hogy sok emberen ezen események hatására a teljes elkeseredettség, lehangoltság lenne úrrá.
Ezt megelőzendő olvasunk az ünnepekről, az év legszebb napjairól, hiszen ezáltal arra is emlékezünk, hogy milyen örömöt jelentett azok megtartása mikor még a Szentély állt, és tudvalevő, hogy az Izrael teljes megváltása okán tartandó ünnepek első napja támmuz 17-én, utolsó napja pedig áv hó 9-én lesz. Megvalósul a Jeremiás prófétánál (31.12) olvasható kijelentés: „Gyászukat vígsággá fordítom”.
Celofhád lányai Mose rábénuhoz fordultak apjuk halála után: „Adj nekünk örökséget atyáink testvérei közt!” (27:4). Rabbi Nátán szerint e versből is látszik, hogy mennyivel nagyobb érdemeket szereztek az asszonyok a férfiaknál, hiszen az utóbbiak egészen más elképzeléseket tápláltak a jövővel kapcsolatban („Válasszunk új vezetőt és térjünk vissza Egyiptomba!”), míg a nők bízva az Örökkévaló ígéretében és Mózes vezetői képességeiben, nem kételkedtek az Ország meghódításának sikerében, optimizmusuk és töretlen hitük csalhatatlan jeleként pedig földet kértek maguknak testvéreik között.
|
a Kánaánba küldött
kémek-képeslapon |
E pászuk fényében új értelmezési mód nyílik a kémek kudarccal végződő kiküldetésének bevezető mondata is, melyben a Isten azt mondja Mózesnek: “Küldj magadért embereket, hogy kikémleljék az Országot”.
Rási kommentárjában a “magadért” kifejezéssel kapcsolatban azt írja: „magadért – én nem parancsolom neked, ha akarod, akkor küldj”. Lehetséges – mondják bölcseink, hogy az Örökkévaló burkoltan figyelmeztetni akarta a bölcs vezetőt: „én nőket küldenék, mert ők nem keltik rossz hírét az Országnak, de ha te úgy gondolod, hogy férfiakat akarsz, akkor küldd őket”. Emlékezhetünk, hogy a férfiak mellett döntött, és a következmények ez alkalommal nem Mose rábénut igazolták.
Celofhád árván maradt öt lánya, Mahlá, Noá, Hoglá, Milká és Tircá kapcsán felmerült a probléma, hogy mi legyen az örökséggel. Isten döntése alapján Mózes úgy rendelkezett, hogy a fiúörökös nélkül meghalók örökségét lányaik is átvehessék, akik később (önszántukból) nem mentek férjhez más törzsből származó férfihoz, hogy a törzsi vagyon ne szálljon idegenre.
„És Mózes odavitte ügyüket az Örökkévaló színe elé” (27.5). Mestereink kérdezték, hogy miért kellett Mózesnek az Örökkévaló elé vinni a lányok kérdését, miért nem hozott döntést Isten önállóan?
Rabbi Joszef Bábád adja a hízelgőbb választ: „Mózes nem akart abba a hibába esni, hogy megvesztegetést fogadjon el. A vesztegetés történhet pénzzel és szavakkal egyaránt , és miután a lányok megemlítették Mose rábénu előtt, hogy a papájuk „azonban nem volt ama község között, mely összegyűlt az Örökkévaló ellen, Kórách községében, hanem saját vétke által halt meg, Mózesben felmerült, hogy e szavak befolyásolnák őt a döntésben”.
El lehet képzelni, hogy mennyire nehéz nemet mondani öt kisírt szemű árva leánynak, pláne ha édesapjuk szerepét is tisztázzák. Mózes érezte, ilyen presszió mellett képtelen elfogulatlan döntést hozni, és jobbnak látta megkérdezni Istent, mi a teendő. Szép hagyománya a zsidóságnak, hogy homlokegyenest eltérő magyarázattal is találkozhatunk, amely teljesen más szempontok alapján okolja meg Mózes tanácstalanságát.
|
| és elnyelte őket és házukat |
„És Koráh fiai nem haltak meg”(26:11). Rási szerint Koráh gyerekei is részt akartak venni a Mózes ellen indított felkelésben, de a máhlajke kitörésékor megtértek, nem vállaltak tevőleges szerepet, és ezért életben maradtak.
Rabbi Joszef Behor Sor is így gondolta, szerinte a „megnyitotta a föld a száját és elnyelte őket és házukat, meg minden embert, ki Koráhhoz tartozott” (16:32) kijelentésben azért szerepel a „minden embert” kifejezés, mert a szolgákra és szolgálónőkre kíván utalni a szöveg, valamint arra, hogy Koráh fiai nem voltak a büntetettek között.
Később élt bölcseink egészen más olvasatát vélték felfedezni a pászuknak. Szerintük a Koráh fiai elnevezés alatt nem közvetlen leszármazottaira kell gondolnunk, hanem a minden nemzedékben fellelhető gyűlöletkeltőkre, akik szellemi értelemben utódai, örökösei a hírhedt bajkeverőnek. Mestereink meggyőződése szerint „meg kell próbálnunk távol tartani tőlük gyermekeinket”.
Darvas István
rabbi
|
