Napi Tóra Darvas István Rabbi
K”K,
Hukát hetiszakasz 1. kommentár , 5775. Támmuz 4. – Rabbi Jakov Ben Meir Tam, ismertebb nevén Rabbénu Tam (1100-1171) jahrzeitje
„Ott meghalt Mirjám és eltemették ott. És nem volt vize a közösségnek”(20:1-2). Mestereink szerint a pászuk utal arra a szokásra, miszerint ha halott van egy városrészben, akkor a szomszédoknak is minden vizet ki kell önteni. Rabbi Slomo Efrájim Luntschitz szerint az is kiderül e mondatokból, hogy Izrael fiai nem gyászolták méltóképpen Mirjámot. Hiszen Áron halálakor „siratták Áront harminc napig”, Mózessel kapcsolatban ugyanezt írja Tóra, itt viszont semmilyen gyászról nem olvashatunk”. Tekintettel arra, hogy negyven éven át Mirjám kútja biztosított vizet a pusztában vándorlóknak, az lett volna a legkevesebb, hogy illő módon búcsúzzanak Tőle. Mivel elmulasztották, Isten a víz megvonásával emlékeztette őket Mirjám érdemeire. Az emlékezés nem egyszerűen a micva, sokkal inkább a hová (kötelesség) kategóriába sorolható.
