אַחֲרֵי מוֹת קְדֹשִׁים
| 2015. április 26 – május 2 |
| „Ezzel menjen be Áron a szentélybe; egy fiatal tulokkal vétekáldozat gyanánt, meg egy kossal égőáldozat gyanánt”(16:3). Ros HáSáná és Jom Kippur napjain mondjuk az Unetáne Tokef kezdetű imádságot, melyben többek között ez is olvasható: „megtérés, ima és jótékonyság érvénytelenítik a nehéz végzést”. Az ünnepi imakönyvek útmutatás gyanánt további három kifejezéssel egészítik ki a gondolatot, melyek az imádkozó emberrel tudatják, hogyan tudja gyakorlatban alkalmazni az előírást: (com, azaz böjt), (kol, azaz hang), (mámon, azaz pénz) segítségével megváltoztatható az ítélet. Mindhárom kifejezés számértéke 136, összeadva azokat 408-at kapunk, ami megegyezik a pászuk elején található (zot, ez) szó számértékével. Ebből tanuljuk, hogy nem kizárólag az Áron által bemutatandó áldozatokat szabályozza a pászuk, hanem azokat a teendőket is, melyek nem csupán a főpapra, hanem minden zsidóra vonatkoznak az ünnepi időszakban.
„A hetedik hónapban, a hónap tizedikén, sanyargassátok lelketeket” (16:29). Rabbi Ábrahám Jehosuá Hesel (1755-1825), mondta e verssel kapcsolatban: „ha lenne elegendő erőm, akkor érvényteleníteném az összes közösségi böjtöt, melyeket parancsba kaptunk, mert gyengék vagyunk a hosszú és megterhelő gólesz (számkivetettség) miatt. Kettő – Tisá beÁv és Jom háKippurim – kivételével. Hiszen az előbbi kapcsán emlékezünk elpusztult ékességünkről, a Szentélyről, ki lenne képes enni ilyenkor?! Az engesztelés szent napján pedig, mikor megtisztulunk minden vétkünktől és bűnünktől a Világ Teremtője előtt, kinek van szüksége evésre?!” Szép napot.
Darvas István |
