Az antiszemitizmus az maga a tudatlanság
Heisler András, a Mazsihisz elnöke értékelte az Emlékezés Napját
Ön az Emlékezés Napján megtartott beszédében a családjáról beszélt, azokról, akik túlélték a borzalmakat, azokról, akik nem születhettek meg. A nap végén pedig a Dohány utcai zsinagógánál emlékezett. Hogyan értékeli ezt a napot?
Fontosnak tartom, hogy egy nagyon nehéz emlékévet követően, annak lezárását követően a kormány egy új attitűddel, a közösségünk meg együttműködési készséggel próbál meg együtt dolgozni, ez a nap ennek a szimbóluma is lehet. Lázár János miniszter úr egy nagyon erős beszédet mondott az Uránia Nemzeti Filmszínházban, az egész megemlékezés-sorozat nagyon emelkedett hangulatban zajlik. Az Uránia után a Páva utcában volt egy megemlékezés, s végül itt, ahol az Emlékfánál a Honvédelmi Minisztérium szervezésében, miniszterekkel, államtitkárokkal, zsidó vezetőkkel vagyunk együtt. Azt gondolom, ez így van jól.
Volt ma egy megemlékezés a Cipők emlékművénél, amelyet Horovitz Tamás a Mazsihisz alelnöke, a debreceni Zsidó Hitközség elnöke szervezett, itt szólelt meg Zoltai Gusztáv korábbi ügyvezető igazgató. Rengetegen voltak ott, s többen sajnálták, hogy Ön nem volt jelen.
Meg vagyok győződve arról, hogy amit a jobbikos képviselő tett az emlékműnél az minősíthetetlen, nagyon helyes, hogy Horovitz Tamás lépett ebben az ügyben, feljelentést tett. Még akkor is helyes, ha a bíróság ezt a feljelentést elutasította. A mostani kiállás is fontos, én úgy gondolom, nagyon jó, hogy sokszínűen, sok helyen emlékezünk a Holokausztról, és a Holokauszt kapcsán azokról az eseményekről, amelyek zavarnak bennünket. A Cipők emlékművéről, délelőtt az Urániában beszéltem a nagybátyámról, akit szintén ott lőtték bele a Dunába, de ő azon kevesek közé tartozik, aki túlélte, ma pedig 89 évesen jó egészségben él Izraelben. Én arról beszéltem, ha ezt valaki végiggondolja, hogy ott egy tizennyolc éves fiatalembert belelőnek a Dunába, belesik a kövek közé, majd két legjobb barátja holtan zuhan rá, s így, holtukban védik meg a golyó ütötte ájulatban a nagybátyámat, akkor ezek után nem hiszem, hogy bárkinek joga lenne azt mondani a zsidókra, hogy túl érzékenyek.
Egy valamit nem értek, ha mindenki emlékezik velünk, akkor hogyan fordulhat elő, hogy Magyarországon időnként felüti ma fejét az antiszemitizmus? Hogyan lehet, hogy a Parlamentnek vannak olyan tagjai, akik arról beszélnek, nem is volt Auschwitz?
Az antiszemitizmus az maga a tudatlanság. Akik antiszemiták, azok hiátussal szenvednek, ezért is az a véleményem, az antiszemitizmus ellen oktatással, ismeretterjesztéssel, ismeretek átadásával kell küzdeni. Ezért is próbáljuk a szervezetünket nyitottabbá tenni Magyarországon, zsidóknak és nem zsidóknak átadni olyan ismereteket, amelyek immunissá teszik őket az antiszemitizmus fertőjétől.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
