Teljesítmények kékben és fehérben
Deutsch Tamás, az MTK elnöke a szoboravatáson, mellyel a Mazsihisz vezeti be az 1%-os kampányát beszéltünk.
Egy szoboravatáson találkoztunk, mit tud mondani erről a rendezvényről?
Engem a Mazsihisz elnökre kért meg arra, hogy csatlakozzam ehhez a nagyszerű elképzeléshez. A közösség a Tetteink minősítenek címmel indítja útjára azt a nagyon is támogatandó kampányát, melyben arra ösztökéli a közösséghez tartozókat, a zsidó kultúra és hagyomány átörökítése iránt elkötelezett embereket, hogy az adójuknak az egyházi 1%-át a Mazsihisznek utalják el. Ennek a kampánynak a nyitóeseménye a Herzl téren ez a jó hangulatú rendezvény, ahol olyan kiváló zsidó, zsidó származású tudósok, művészek, írók, építészek és sportolók egy-egy jelképes szobra lesz felavatva, akik személyes teljesítményükkel nagyon sokat tettek hozzá ennek az országnak a sikereihez. Zsidó emberként olyan tudományos, kulturális, sportteljesítményt értek el, amely egyszerre öregbítette a magyarországi zsidó közösség és a magyar nemzet hírnevét. Ezzel tették még szorosabbá azt az együttélést, ami a szomorú és tragikus időszakot kivéve gyümölcsöző és sokat jelentő volt, mind a magyar nemzet, mind a magyar zsidóság számára.
Ön kinek a szobrát avatja fel?
Petschauer Attiláét, egy olyan kiváló magyar sportember szobrát, aki 1928-ban Amszterdamban, majd 1932-ben Los Angelesben a magyar kardválogatott tagjaként lett olimpiai bajnok, de van neki ezüstje is 1928-ból egyéniben, kétszeres Európa-bajnok, kétszeres ezüstérmes, háromszoros bronzérmes. Milyen igazságtalanok vagyunk, hiszen általában megállunk a bajnoki címeknél, pedig Petschauernél is az egyéb eredmények mutatták meg, milyen nagyszerű sportolói teljesítménye volt. Nála a lelkiereje mellett a vívótudását is megmutatja, hogy 1928-ban az olimpiai döntőben a csapatnál ő vívta a győzelmet jelentő asszót.
Tudja, hogy hol van a sírja?
1943-ban gyilkolták meg, a mai napig is találgatják, hogy az a történet, ami közszájon forog, az valóban megtörtént-e. Regény, film, novella, a történészi emlékezések szólnak arról, hogy a amikor munkaszolgálatos volt, a vezetője, aki szintén egy olimpiai bajnok egykori sportoló, gyűlölte őt a zsidó származása miatt. A keretlegényeket arra biztatta, az ő egzecíroztatására, s 1943 januárjában a farkasordító hidegben meztelenül egy fára kergették, itt vízzel locsolták, s végül megfagyott. Vannak olyanok, akik ezt a történetet elfogadják, mások vitatják. De ő is a Holokauszt áldozata, mint annyian mások a magyar sportolók közül.
Ön az MTK elnöke, aki a közeljövőben szeretné a sajtót tájékoztatni. Adna egy kis előzetest a mondandójából?
Örömteli eseményekről tudok beszámolni, hiszen a 2014-es esztendőben, az MTK a társasági adóból, valamint a saját forrásaiból 1 milliárd forint értékben tudott sportlétesítményeket felújítani, nem futball létesítményeket! Kosárlabdacsarnokot, a ritmikus sportgimnasztikások, a röplabdások, a kajak kenusok, az ökölvívók létesítményeket, de hozzákezdtünk a Lantos Mihály Sporttelep felújításához. Ezekről az előrelépésekről beszélek majd, mint építkezésekről. De az igazi építkezés, az annak a közösségnek a megerősítése, amit MTK-nak hívunk.
Ön is várja az 1%-okat az MTK-nak?
Igen, a mi számunk: 18162761-1-42
Milyen az együttműködés az MTK és a Maccabi között?
Nagyon jó a kapcsolat, hiszen az egyik egy a zsidósághoz kötődő egyesület, míg a másik a budapesti polgársághoz, így a zsidó polgársághoz is köthető sportegyesület. A kék-fehér hagyományokra büszkék vagyunk, ez élő hagyomány, ami nem a kiállításon látható, hanem egy működő egyesülete, Európa második-harmadik legnagyobb polgári, zsidó polgári egyesülete, amely a zsidó közösséghez tartozik, annak az erejét segíti, de erre számít is. Nagyszerű közös terveken gondolkodunk, melyeknek az ismertetésére még nem érkezett el az idő, de néhány hónap múlva Jusztin Ádámmal, a Maccabi elnökével tájékoztatjuk a nyilvánosságot.
Önt sokszor lehet látni Brüsszelben, Strasbourgban, de nem nagyon mutatkozik együtt a Jobbik európai képviselőivel.
Bár sokan azt hiszik, hogy nem így volt, de a testvéremmel volt gyerekszobánk, a szüleinktől rendes nevelést kaptunk, így az udvariasság is a részemmé vált. Az udvariasság mindenkivel megvan, minden magyar képviselővel. Nem tagadom meg a múltamat, mert például Morvai Krisztinát még egyetemista korom óta ismerem, aki akkor egy kiváló fiatal oktató volt. Akkor nem is gondoltuk, hogy valaha Jobbik és Fidesz is lesz. Ám amikor politikáról esik szó, akkor sem a régen ismert, sem az újonnan megismert jobbikosokkal nincs miről beszélni.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
