Antall József mellszobrának felavatásakor az Európai Parlament brüsszeli székházában elmondott beszéd

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ritka az olyan idő, amikor már  a pillanat átélésekor érezhető, hogy az ember a történelem részese. A véget nem érőnek tűnt kommunista elnyomás negyed századdal ezelőtti, sokak által nagyon várt, mégis váratlan összeomlása ilyen korszak volt.

A berlini fal leomlása, a Keletet a Nyugattól mesterségesen kettéválasztó vasfüggöny megszűnése, a Szovjetunió összeomlása a diktatúrában évtizedeken át eltiport népakarat következménye volt, de folyománya annak is, hogy Nyugaton is éltek olyanok, akik nem tartották természetesnek, hogy Európa közepén falak és szögesdrótok osztanak ketté családokat, választják el a szabadságot a rabságtól, a demokráciát a diktatúrától, a jólétet a nélkülözéstől. Meggyőződés szerint korszerencse, vagy Isteni kegyelem, de 1989-90-ben Európa szabad felének olyan vezetői voltak, a rab nemzetek pedig olyan vezetőkre leltek, akik személyükben megtestesíteni, formálni, sőt irányítani tudták az elnyomott társadalmak évtizedes mélységből feltörő szabadságvágyát. A holnapután 10 éve elhunyt II. János Pál pápa, Helmut Kohl és Margaret Thatcher Európa szabad felének választott vezetőiként, Lech Walesa, Vaclav Havel és Antall József a szabadság és a demokrácia iránti népakaratot megtestesítő személyiségekként közösen tettek azért, hogy a kontinensünk keleti felét zsákutcába taszító jaltai világrend örökre véget érjen. Antall József halálakor a Financial Times-ban megjelent nekrológ szerint az első demokratikusan választott magyar miniszterelnök a kelet-közép-európai rendszerváltások meg nem énekelt hőse volt. A gyári munkásból a szolidaritás legendás vezetőjévé vált Walesa, a bársonyos forradalom által elnöki székbe emelt Havel elevenen él az európaiak köztudatában.

A döntően a tárgyalóasztal mellett zajlott magyar rendszerváltoztatás a lengyel és a csehszlovák demokratikus átmenetnél eredményét tekintve radikálisabb, de – Nagy Imre újratemetésétől eltekintve – kevésbé látványos volt.

Antall Józsefet tudása, higgadtsága és mindenki másnál világosabb demokratikus jövőképe már a szabad választásokhoz vezető út kikövezésében a rendszerváltoztatás kiemelkedő szereplőjévé tette. A néhai miniszterelnök legmaradandóbb alkotása mégis kormányfői szolgálata. Több, mint 4 évtized után Magyarország első szabadon választott kormányfőjeként az ország állapotáról nem voltak illúziói, mégis hivatalba lépve emberfeletti feladattal találta szemben magát. A működésképtelen piacgazdaság, a megszűnő piacok és a kezelhetetlennek tűnő államadósság folytán a gazdasági csőd szélén álló ország az egyik, és a Kádár korszakban szocializálódott, a demokráciától az ott tapasztalt jólétet türelmetlenül váró társadalom, részben az előző rendszer működtetőiből álló, kevés méltányosságot gyakorló ellenzék, és a pártpolitikai célok érdekében a szándékos alkotmánysértésre is kapható köztársasági elnök a másik oldalon. A két oldal között és közvetítőként a miniszterelnökkel és a kormányzó jobboldallal szemben kezdettől fogva ellenséges a tömegtájékoztatás.Törvényszerű volt, hogy 40 év kommunista diktatúra után az első szabadon választott kormány vezetése népszerűtlen feladat. A hatalmas várakozások és a rendkívül szűk lehetőségek közötti távolság egyetlen kormányfő számára sem lett volna áthidalható. Antall József tevékenységét miniszterelnöksége alatt kritikák özöne, a türelem és a megértés teljes hiánya övezte.A demokratikus népítélet azonban pillanatfelvétel, melyben a társadalom tagjai akkori önmagukat látva alkotnak véleményt. A történelem ítélete viszont – nem függetlenül attól, hogy kik írják – térben és időben elhelyezve a politikai döntéseknek a nemzet sorsára gyakorolt hatását tükrözi vissza. A mából visszatekintve már nem lehet vitás, hogy a piacgazdaságra való átállás, az orosz csapatok távozásával Magyarország szuverenitásának visszaszerzése, a varsói szerződés felszámolása, a Magyarország nemzeti múltjából törvényszerűen következő nyugati integráció visszafordíthatatlan elindítása és a gazdasági nehézségek közepette is világos elveken nyugvó társadalompolitika Antall József múlhatatlan érdeme. Ahogy az is, hogy a hazugság es az elhallgatás évtizedei után lélekben 15 millió magyar miniszterelnökeként világossá tette, hogy „minden magyar felelős minden magyarért.”Antall Józsefet történészi hivatása segítette abban, hogy a pillanat sokszor méltatlan és kisszerű vitái helyett a nemzet előtt álló –  veszélyektől sohasem mentes –  távlatok nagyszerűségét lássa. Ahogy maga is megfogalmazta: „Nem tagadom, hogy érdekel az utókor ítélete és bízom benne, hogy az utókor úgy fog emlékezni ránk, mint a 40 év diktatúra után megválasztott első szabad kormányra, mely tudta, hogy mit kell tenni és tette, amit lehetett.” Ma úgy emlékszünk rá, mint nagyhatású államférfire, aki nemcsak tudta mit kell tennie e hazánk számára sorsdöntő időszakban, hanem aki a pillanat – sokszor méltánytalan és sekélyes, de népszerűséget ígérő – elismeréséért soha nem hagyta szem elől veszni a történelmi horizontot.Tudta és meggyőződéssel vallotta, hogy Magyarországnak az európai közösség és az euroatlanti védelmi együttműködés részesévé kell válnia, hogy Magyarországon szociális piacgazdaságot kell teremteni és hogy a negyven éves diktatúra egyházüldözése után és ellenére mindezek megvalósítására a kereszténydemokrácia klasszikus eszméi biztosítják a legmegfelelőbb kereteket. Ahogy az első szabadon választott parlament elnöke, Szabad György megfogalmazta: “Számunkra Európa és a kereszténység nem egy 20. századi politikai program, hanem egyszerűen az ezeréves magyar történelem.” Antall József hagyatékából ma a legfontosabb mégis a politikához, mint a szó eredeti értelmében vett közszolgálathoz való viszonyulása.„Én szolgálok, és addig szolgálok, amíg a nemzetnek haszna van belőle. Teszem, amíg tudom.” – mondta a taxisblokád után adott, „pizsamás”-ként híressé vált interjújában. E hitvallás hitelességét mindennél jobban igazolja orvosaihoz írott magánlevele:„Tiltakoztatok az ellen, hogy nem vállalom a jobb esélyt adó, de a munkám folytatását korlátozó, majd lehetetlenné tevő kezelést. Meg akartatok mindent tenni az ember gyógyítása érdekében, de nekem a miniszterelnöki teendők ellátása a feladatom, erre esküdtem fel, mint egy katona. Ez elé nem helyezhetem a magam személyes érdekét. Ha nem lesz más esélyem, akkor talán a halálom is szolgálatot tehet.”Antall József életműve és elhivatottsága örök figyelmeztetés azoknak, akik az ideákról megfeledkezni kész világunkban egyre többször, egyre inkább és egyre nagyobb tévedésbe esnek, amikor figyelmen kívül hagyják, hogy a politika közszolgálat, melynek alapja nem az anyagi, hanem a nemzeti érdek. Aki e kettőt összetéveszti, érezheti ugyan magát a ma győztesének, de biztos vesztese lesz a holnapnak. Tisztelt Hölgyeim és Uraim!Amikor az Európai Parlament épületében ma Antall József szobrát avatjuk, akkor nem egyszerűen csak egy európai ország jelenkori történelmét meghatározó, európai államférfi emléke előtt hajtunk fejet. A szoboravatással mércét is állítunk. Mércét, mely Antall József alakjában a múltról tesz tanúbizonyságot, de a jövőnek üzen. Mércét, mely Európa szívében nagy nemzetünk nemzeti nagyjának állít méltó emléket. E mellszobor kőbe faragott bizonyítékát adja annak, amit Sütő András mondott a néhai miniszterelnökről földi búcsúztatásakor: „Senki, aki utána jön, senki, aki a nyomába lép, ezután meg nem kerülheti őt.”