A V4-ektől a Sorsok Házáig

A V4-ektől a Sorsok Házáig

Heisler András, a Mazsihisz elnöke, aV4-es országok zsidó vezetőnek szervezett találkozó szünetében nyilatkozott a jelentős regionális összejövetelről, de beszélt a haza zsidó közélet aktuális ügyeiről is.

 

Mi késztette arra, hogy a visegrádi országok, a V4-ek zsidó vezetőit hívja meg egy tanácskozásra?

A magyarországi zsidóság és annak képviselője, a Mazsihisz, Közép-Kelet Európa legnagyobb, legjelentősebb zsidó közössége, úgy gondoltuk, hogy az azonos történelmi háttérrel, azonos tapasztalatokkal, az érintett országokban hasonló felépítésű zsidó közösségeknek lehetnek olyan közös érdekeik, melyeket érdemes megfogalmazni, valamint erről egy párbeszédet folytatni. Ezek az országok, ahogy ezeknek az országoknak a polgárai, zsidó közösségei egykor a KGST tagjai voltak, ezeknek az országoknak egy része valamikor az Osztrák-Magyar Monarchia része volt, így nyilvánvaló, hogy közös történelemről van szó, ma pedig olyan együttműködési lehetőségekről, melyeket ki kell használni.

A tervezett programok mindegyike megrendezésre kerül?

Igen, kis átszervezéssel, mivel Dr. Domán István főrabbi eltávozott közülünk. Terveztünk a vendégeink számára egy zsinagógalátogatást a Dohány utcában, valamint egy kis sétát a zsidónegyedben. Úgy szerveztük át, hogy vendégeink akkor teszik meg a látogatást, amikor mi elbúcsúzunk a főrabbi úrtól a temetőben. Az elmúlt időben két nagy tragédia érte a magyar zsidóságot, két olyan emblematikus nagy alakja ment el, Schweitzer és Domán főrabbi személyében, akik átélték a Holokausztot, valamint szellemi tekintetben is vezetői voltak a magyar zsidó közösségnek. Olyan hatalmas űrt hagynak maguk mögött, amit nagyon nehéz lesz pótolni.

Schweitzer József volt az utolsó országos főrabbi. Gondolkodnak azon, hogy ezt a posztot újra betöltsék?

Erre nem tudok válaszolni. Nagyon sokan úgy érzik, jelzik felém, hogy erre nagy szükség lenne a közéletben. A döntésnek megvan a mechanizmusa, a r5abbitestületnek kell kezdeményezést tennie, amennyiben ők ezt megteszik, úgy a Mazsihisz közgyűlésének azt el kell fogadnia.

Az elkövetkezendő időszakban is lesznek jelentős események, március 5-én újból összeül a Zsidó Kerekasztal, majd május 9-én tisztújítást tart a Mazsihisz.  Mi várhat a márciusi találkozón?

A most következő ülés kapcsán kaptunk a kormányzattól egy felkérést, hogy jelezzük, vannak-e olyan témák, melyekről mi szeretnénk beszélni. Mi jeleztük, hogy a korábban kifejtett gondolatokat mindenképpen tovább kell gondolni. Van egy olyan új téma, amit mindenképpen fontosnak tartunk, amelyet a kormány és a zsidó közösségek közti párbeszéd fontos része kell hogy legyen, ez pedig a zsidó intézmények biztonságának ügye. Erről mindenképpen szeretnénk beszélni.

A kormány eljuttatta a zsidó szervezetekhez a Sorsok Háza munkatervét, valamint egy kérést is, véleményt kérve erről. Mi az Ön véleménye?

Nem az én véleményemre van szükség. A Mazsihisz felkért egy tudományos testületet, muzeológusokból, levéltárosokból, esztétákból, történészekből, okos emberekből, hogy véleményezzék az előterjesztést, ezzel is segítve a Mazsihiszt a véleményalkotásban. Röviden fogalmazva: elég lesújtó volt a véleményük.

Akkor a Mazsihisz is ezt továbbítja majd a Zsidó Kerekasztalhoz?

A zsidó szervezetek véleményét március 1-ig várják, mi addigra ezt el is készítjük. Azt, hogy ezt tárgyaljuk-e a kerekasztalon, arról még nincsenek információim.

A Sorsok Háza épülete már kulcsrakész állapotban van, szép és impozáns épületről beszélünk. Ön is említette már többször is, hogy egy modern, XXI. századi kiállítótérről van szó. Mi lesz az épület, a projekt sorsa?

A józsefvárosi projekt sorsát nem nagyon van, aki most meg tudná mondani, azt hiszem, ahogy ezt már többször is mondtam, lehetséges, hogy ez egy építészeti sikertörténet lesz, azonban nagyon fontos, hogy olyan tartalommal töltsük, töltsék meg, amelyik a hiteles történelem bemutatását, elsősorban a fiatalok oktatásán keresztül tűzi ki, valósítja meg.

Köszönöm a beszélgetést.

Breuer Péter