Nemzetközi Holokauszt Nap 70.

Kedves barátaink!

Ma emlékezünk meg Auschwitz felszabadításának 70. évfordulójáról.  Ez a hely/fogalom testesíti meg leginkább a holokauszt-apokalipszis jelenségét – az ember történelmének (eddigi) mélypontját. (Járjuk végig e sétát a “Nyírfaligetecskék” földjén!)

Mint tudjuk – tragikus élenjárás –, az Auschwitzban meggyilkolt zsidók közül  minden harmadik magyar, azaz: magyar zsidó volt. Itt, ebben a világtörténelmi részvételben vált ketté igazán magyarok és zsidók történelme. Elkövetőkre és áldozatokra. Az apokaliptikus “kiszántás” történetéről szól teljes egészében folyóiratunk 2014-es éve, s könyvkiadásunk jelentős része is. Mert a “kiszántás” sebét csak az emlékek feldolgozása, gyászmunkája gyógyíthatja meg. Nem egy kipipálandó nap ünnepi vigyázzállásában – mert ez csak egy része az elvégezendő öngyógyító munkának –, hanem a “mindennapi élet” szerves egységében legyen a sajátunk ez a komor, de (ember)nemesítő tudás.

Mert, ahogy Kertész Imre ezt az igazságot kiszabadította mindenki számára, aki ki szeretne gyógyulni a roppant trauma fogságából: “… Auschwitz óta semmi nem történt, ami Auschwitzot megcáfolta volna, Auschwitz az én írásaimban sosem tudott múlt időben megjelenni. … Mert úgy érzem, hogy amikor Auschwitz traumatikus hatásán gondolkodom, ezzel a mai ember vitalitásának és kreativitásának az alapkérdéseihez jutok el: s Auschwitzon gondolkodva így, talán paradox módon, de inkább a jövőn, semmint a múlton gondolkodom.”

Nagy írónk nyomában így gondolkodunk, s biztatunk erre benneteket:

A Múlt és Jövő közössége