Három alkotó munkái a Műcsarnokban
– A képi forrásokra való utalás, a fotó változatos felhasználása köti össze a Műcsarnok Képpraxisok című tárlatának három képzőművészét; Hegedűs 2 László, Lévay Jenő és Váli Dezső munkái szombattól láthatók a kortárs kiállítóhelyen.
Százötven éve a fotográfia és a képzőművészet még konkurensként tekintett egymásra, azóta azonban termékeny párbeszéd alakult ki a két művészeti ág között, ennek izgalmas lenyomata a Képpraxisok is – emlékeztetett a kiállítás csütörtöki sajtóbemutatóján a Műcsarnok művészeti igazgatója.
Szegő György hozzátette: Váli Dezső, Hegedűs 2 László (H2L) és Lévay Jenő mindhárman egyéni utakat járnak, így „egy par excellence festővel, egy igazi grafikussal és egy virtuális szobrásszal” találkozhat a közönség. Az MTI kérdésére elmondta: a most nyíló tárlat egy új kiállítástípus első példája, az intézmény ugyanis a jövőben is számos alkalommal tervezi a három teremsorban más-más művészek alkotásainak párhuzamos bemutatását.
Rockenbauer Zoltán Váli Dezső kiállításának kurátoraként hangsúlyozta: Váli képei egy magányos, befelé forduló festőt mutatnak, aki szinte monomániásan ragaszkodik témáihoz, ez az introvertált művész azonban szinte az egész életét nyilvánossá teszi saját honlapján (deske.hu).
Váli Dezső korai, absztrakt korszakát követően évekig régi zsidó temetőket festett és fényképezett, majd 1987 óta szinte csak saját műtermét örökíti meg – idézte fel a kurátor, hozzátéve: a bemutatott anyag a tematikus felosztást némileg oldva végigvezeti a látogatót azon a szakrális megközelítésmódon, amely Váli művészetét mindig is jellemezte.
Rockenbauer Zoltán elmondása szerint Váli Dezső végigfotózta a magyar nyelvterület elhagyott zsidó temetőit; ebből a 2400 darabos fotósorozatból természetesen a Műcsarnokban csak egy szűk keresztmetszet kapott helyet, a témát feldolgozó festményekkel kiegészítve. Rendkívül változatos Váli műteremfestészete is: a néha intim, máskor monumentális festmények elkészítése mellett a művész ugyanakkor folyamatosan fotózza is a műtermét – tette hozzá.
Az utolsó terem változatos eszközökkel vezet be Váli művészetébe: itt a legfrissebb festmények között olvasható a művész 1958 óta vezetett naplója, megtekinthető egy róla most elkészített dokumentumfilm, valamint az a fűrészgép is, amellyel a nem elég kvalitásosnak ítélt képeit Váli Dezső feldarabolja.
Hegedűs 2 László kiállítását Készman József kurátor mutatta be, kiemelve, hogy H2L évtizedek óta a magyar művészeti színtér meghatározó alakja, aki az utóbbi néhány évben elsősorban digitális technikával készített vagy digitális utómunkákon átesett képsorozatokat, „képköltészeti ciklusokat” alkot.
H2L-t erősen foglalkoztatja a mediatizált kép koncepciója, amely szerint minden kép alapja egy másik, már látott kép – emlékeztetett a kurátor. Ikonikus figurák – Marilyn, JFK és Elvis – tűnnek fel tévés keretbe helyezett lentikuláris képeken, egy másik sorozatban pedig próbababára emlékeztető szobrok kapnak egyéniséget a digitális technika segítségével.
Készman József elmondása szerint H2L jelentésközvetítő eszközei között fontos szerepet kap a szöveg is, amint ezt a 2 könyv című, monumentális installáció is bizonyítja. A művész vizuális megnyilvánulásaiban nem a tartalom és a jelentés fontos, hanem a vizuális inger, erről tanúskodnak H2L Bartók-kotta átdolgozásai vagy a művész által nagy méretben elhelyezett Ottlik-idézet is: „minél jobban ritkulnak a szavak, annál jobban sűrűsödik az igazság…”.
Lévay Jenő kiállításának kurátora, Kondor-Szilágyi Mária emlékeztetett arra, hogy a szerialitás Lévay életművében is igen fontos: a művész folyton vissza-visszatér sorozataihoz, az időbeli és térbeli rétegződések egyre újabb formáit kutatva.
Munkafolyamata során a valóság egy objektuma általában fotóval leképezve számítógépre kerül, majd a számítógépen végzett különféle alkotói beavatkozások után létrejött következő rétegben visszatér a valóságba. Sorozatain így a számítógépes grafika és a sokszorosító eljárások fejlődése is nyomon követhető: a korai videógrafikákkal, fénymásolóval, táblamásolóval, majd a későbbi harmonográffal készített képek megtervezett véletlen helyzeteket rögzítenek.
A 2015. február 1-jéig látogatható kiállításon Lévay Jenő képei főként printek formájában jelennek meg mind a falakon, mind térbeli installációkként – mondta el Kondor-Szilágyi Mária.
MTI/BPI
