„Mit teszek, hogy apám munkája folytatódjék?”

„Mit teszek, hogy apám munkája folytatódjék?”

Volt egyszer egy nagyszerű politikusa Izraelnek és a világnak, Jitzak Rabin. Sok mindent elért, ám nem tudta befejezni nagyszabású életművét, miután merénylet áldozata lett. Róla és politikai, emberi örökségéről kérdeztük fiát,

 

Yuval Rabint

 

 

 

 

 

 

Yuval Rabint.

 Rabbin-memorial

Gyerekkorában milyen volt Jichak Rabin fiának lenni? Mire emlékszik?

Nem mondhatom, hogy a gyerekkorom különleges lett volna, mert az ország azon részén nevelkedtünk, ahol sok katona volt és élt, mint például Moshe Dajan, Ariel Saron, ugyanakkor az is igaz, hogy az 1967-es háború után a helyzet megváltozott, az Amerikába távozás után még bonyolultabb lett. Ám gyereknek lenni, ugyanolyan volt mint bárhol másutt, azaz apám a nap végén apa volt otthon.

Az édesapja egy komoly ember volt, aki harcolt Izraelért, ám végül egy merénylet áldozata lett. Bár ez kissé történelmietlen kérdés, de mik lenne ma, ha nem ölték volna meg, illetve mit tesz Ön az ő céljaiért?

Nem tudok erre a kérdésre válaszolni, hogy mi lett volna, ha…Sokkal inkább arra kell emlékezni, hogy amikor ő miniszterelnök volt, 1992 és 1995 között, hogy ebben az időszakban a környező országok vezetői között volt valamiféle egyeztetés, egyetértés. Husszein, Mubarak, Arafat, szóval a bizalom különböző fokai megvoltak, persze mindenkivel másként, elsősorban Husszeinnel, majd utána Mubarakkal, és valamennyire Arafattal is. Volt valamilyen összehangolt munka. Ma már ez nem feltétlenül van így, ami sajnálatos. Én mit teszek azért, hogy apám munkája folytatódjék? Van egy kezdeményezésem, ami egyféle válasz volt az arab békekezdeményezésre, amit az izraeli vezetés nem vett figyelembe. Ez a kezdeményezés, amit vezetek, izraeli oldalról próbálja megoldani ezt a helyzetet. Sok helyen fordulok meg, civilként sok emberrel beszélek, többek között a Kneszetben is, így próbálom meg többedmagammal az elképzeléseinket, a béke elképzelését, megvalósítását előbbre vinni.

A testvére a tagja a Kneszetnek, míg Ön egy civil szervezet képviselőjeként kommunikál a képviselőként, nem gondolt arra, hogy hivatalosan is, mint a parlament tagja dolgozzon?

A testvérem elérte azt, amit előtte még más nő nem, ő lett a Saron kormányban a honvédelmi miniszter helyettese. Ő is rájött arra, hogy nem nagyon tudott megnyilvánulni önállóan. Azért hagyta ott a kormányt, mert úgy érezte, hogy ő, a Rabin Központ vezetőjeként sokkal többet tud tenni, mint kormánytagként.

A jobboldali kormányokkal milyen a kapcsolata Önnek, mint a rabini örökség egyik folytatójának? Mi a véleménye jelenlegi izraeli belpolitikai helyzetről?

Először is, el kell fogadni, hogy a területek a békéért koncepciót a Likud kormányok találták ki, a Camp Davidben lefolytatott megbeszélések alapján. Erre Izrael kormányai elkötelezték magukat. Rabin is ezt folytatta az osloi béketárgyalások során, azaz, ez egy olyan eligérkezés volt, ami számára is kötelező volt, ezt kellett folytatnia.

Lát-e reményt a közel-keleti béke megteremtésére, annak ellenére, hogy most a környező országok nem olyan stabilak, vezetőik nem igazán megbízhatóak?

Izrael kormányának is stabilnak kell lennie, de meg kell jegyezni, hogy a miniszterelnök pártjának 19 helye van a Kneszetben, ami alig éri el a képviselői létszám egyhatodát, ráadásul ennek a fele sem nagyon támogatja őt, így ezt a jelenlegi kormányt sem lehet stabilnak nevezni. A folytatást illetően, nagyon sok együttműködő partner van a régióban, akikkel kötelező lenn együtt dolgozni, olyan megoldásokat kidolgozni, ami minden érintettnek segítene. A ciszjordániai területekről van szó, de délen is vannak partnerek, akikkel együtt mehetnénk tovább, hiszen Izrael kicsi ország, nem engedhetjük meg magunknak, hogy a külvilágtól, a nemzetközi pódiumtól elzárva legyünk.

Nem csak édesapja, de édesanyja is jelentős szerepet töltött be az izraeli közéletben.

Visszatérve a családhoz, édesanyám volt az, aki ezt az egész hagyományt képviselte, folytatta. Emlékszem arra, még a hetvenes években, amikor sok embernek fogalma sem volt az autizmusról, ő már akkor ezen gyermekek érdekeit képviselő szervezetnek volt a vezetője, egészen az élete végéig. Mellette még természetesen anya is volt, meg feleség is. Mindig is kiválóan vezette a háztartást, még akkor is, amikor nagyon kevés pénz jutott erre. Azt kell mondanom, hogy ő igen sikeres nő, sikeres ember volt az élet minden területén.

Köszönöm a beszélgetést.

Breuer Péter