Zsidókról, nemcsak zsidóknak.
Segítséget adni tudni kell, ehhez kapunk praktikus útmutatást a Tórából.
A Tóra mint praktikus tanácsadó
Darvas István, az OR-ZES zsinagógájának rabbija az aktuális hetiszakaszról beszélt
Rabbi úr, a zsinagóga Lőw szobájában beszélgetünk. Mit lehet tudni erről a helyről?
Ez most a magyar zsidóság számára több jeles rabbit is adó Lőw családról van elnevezve, de korábban ez araszoba volt, itt, ezen a szent helyen készültek fel az arák az esküvőjükre, mielőtt beléptek volna a zsinagógába. Mára ez a szoba egyrészt tanteremként funkcionál, másrészt pedig ide jönnek azok, akik a pénteki istentisztelet előtt tanulni szeretnének. Itt minden pénteken a soros hetiszakaszról tanulunk egy órát.
Jól tudom, hogy ez a zsinagóga a legelfoglaltabb ma Pesten? Hiszen minden reggel 7-kor imádkoznak, majd 9-től tan-istentiszteletek, Erev Sabatkor, szombaton.
Szerencsére vannak olyan zsinagógák Magyarországon, ahol naponta kétszer van imádkozás, mi is törekszünk arra, hogy a lehető legtöbb alkalommal tudjunk összejönni a közösség tagjaival. E miatt is sikerült bevezetni, hogy hétfőn és csütörtökön reggel 7 órától, ami azért barátságos időpont, gyűlünk össze és imádkozunk, szerencsére jönnek is az emberek. Ettől függetlenül vannak a tan-istentiszteletek, ezt nem a zsinagóga, hanem az egyetem szervez, ezek szintén hétfőn és csütörtökön vannak, 9-től. Mindezek mellett vannak egyéb tanulási lehetőségek, van gyermek és felnőtt Talmud-Tóra oktatás, ezek péntekenként, vagy vasárnap vannak, nem csak itt, mert az oktatás elég sűrű és nem is kapcsolódik minden alkalommal az egyetem és a zsinagóga épületéhez. Itt ebben a szobában is zajlanak, mint mondtam, egy parochet előtt, ami ugye a zsinagóga legszentebb helyét, a Tóra tekercseket tartalmazó frigyszekrényt elválassza másik terektől. A parochet a hagyomány szerint már a pusztai Szentélyben, illetve a jeruzsálemi Szentélyben is megtalálható volt, persze akkor még nem a tekercseket, hanem a kőtáblákat, és a Szentek Sentélyét választotta el a Szentély többi részétől. Ezt folytatjuk ma is. Azok a parochetek, melyeket itt, ebben a szobában őrzünk, még Scheiber professzor idejében kerültek ide, részint vidékről, részint budapesti, de már nem működő zsinagógákból, így ezek nem vesztek el, Meg kellett őrizni, hiszen szépek, meg komoly emberi erőfeszítést is jelentenek, mivel ezek elkészítése egyrészt komoly anyagi terhet is jelentett, s mi tartozunk annyira múltunkkal, hogy az őseink által létrehozott tárgyakat megőrizzük, vigyázzuk.
Mi az aktuális hetiszakasz?
Bechár hetiszakaszát olvassuk, itt egyebek mellett számos olyan előírás van, amit akár szociális előírásnak is nevezhetnénk. Egy részt ismertetnék is belőle: Hogyha lehanyatlik a testvéred, és a keze is lehanyatlik mellette, akkor erősítsd, támogasd őt, akár idegen, akár lakos, hogy élhessen melletted.
Hogyan kell ezt érteni?
Ennek a mondatnak az egyik különlegessége az, hogy a hetiszakaszban található más előírásoktól eltérően, nem többes számban, hanem egyes számban van megfogalmazva. A másiknak való segítségnyújtás az minden egyes embert kötelez. Senki nem mondhatja azt, hogy nincs felelőssége, amikor egy testvérének lehanyatlik a keze, neki nem kellene segítenie, egy egészen speciális dologról van szó. Nagyon sokszor olyan erkölcsi tanításokat találhatunk meg a Tórában, amelyek talán gazdagabbá teszik a gondolkodásunkat, emelnek minket spirituálisan, itt egy praktikus előírásról van szó. Amikor valaki hiányt szenved, hozzánk fordul segítségért, akkor nem elég megveregetni a vállát, nem elég jótanácsokkal ellátni, hogy mit kell csinálnia ahhoz, hogy ebből a nehéz anyagi helyzetéből kikeveredjen, hanem van ennél egy sokkal prózaibb, de nagyobb áldást magában hordozó lehetőség, pénzzel kell segíteni. A Tóra valóban egy olyan könyv, egy olyan törvénykönyv, ami azért adatott a zsidó népnek, hogy az életét élni és gazdagabban tudja élni a szónak szellemi értelmében. Ugyanez a Tóra időnként nagyon praktikus tanácsokat is alkalmaz, ebben az esetben is ilyenről van szó. Nagyon sokszor rengeteget számít egy jó szó, egy jó beszélgetés, de van olyan helyzet, amikor nem egy jó szóra, nem egy jó beszélgetésre van szükség, hanem némi készpénzre, mert az segít és nem más. Ahhoz, hogy az összes többi vallási parancsolatot tudjuk értelmezni, ahhoz ezeket a praktikusokat is illik gyakorolni. Minden embernek van abban felelőssége, ha másért nem, hát egészséges önzésből, hogy a mellette lévő embert támogassa, segítse, ha rászorul.
Az interjú az ATV május 4-i Hetiszakasz című adásának szerkesztett változata.
Breuer Péter
Zsidongó és családterapeuta
Verő Bán Linda rebecen
Melyik egyetemen tanult rebecennek, hol oktatják ezt a szakmát?
Egészen biztos, hogy van ilyen hely, csak még nem találtam meg azt a szakot, ahol ezt tanítják, így nekem „maradt” a művészettörténet.
Ezt a diplomáját hogyan tudja használni mindennapi rebeceni munkájában?
Ezt nem nagyon használom, talán a héber- és az angoltudásom, amit igazán hasznosítok, mivel Izraelben végeztem.
Igaz az a hír, hogy abban a zsinagógában, ahol a férje a rabbi, a gyerekeknek egy földi paradicsom van?
Igen, legalábbis azoknak a gyerekeknek, akik itt vannak. Úgy tűnik, az arcukról az sugárzik, hogy egy olyan helyre kerültek, amelyet nagyon élveznek, nagyon szeretnek, ragaszkodnak hozzá. Több olyan család van, ahol a gyerek mondja a szüleinek, hogy ugye megyünk pénteken? A szülő lehet, hogy fáradt, nem nagyon akar kimozdulni, de a gyerek ragaszkodik hozzá, mert neki itt jelenése van!
Ön könyvkiadással is foglalkozik. Hogyan jut erre ideje a saját gyerekei, a zsinagóga gyerekei, a családja, a férje mellett?
Ezzel már hét éve foglalkozom, elsősorban írással. Az egészet tulajdonképpen a család ihlette, meg a munkám, pontosabban, hogy gyerekekkel foglalkozom. Rendszeresen hallottam, hogy milyen nagy igény lenne olyan kiadványokra, amit a családok, ahol nem sokat tudnak a zsidóságról, nem tudnak a hagyományokról, de érdeklődnek, szeretnék megismerni, el tudják olvasni egy könyvben. Felnőtteknek nyilván a Biblia van, de azt hogy most balról jobbra, vagy jobbról balra gyújtjuk meg a Hanuka gyertyát, sehol nem találták meg. Ezért is kezdtem el 2008-ban ezt a sorozatot, ami persze egy könyvnek indult, de azóta már 10 kötetünk jelent meg.
Vannak olyan vélemények, hogy Ön kifejezetten családterápiát folytat a zsinagógában. Napjainkban is egyre többet lehet hallani a vegyesházasságokról. Ön ezt hogyan oldja meg a gyerekek esetében?
Nyitottsággal, tabuk nélkül. Erről szól az egyik könyvem is a Mit jelent zsidónak lenni is. Azzal, hogy miként is tud egy-egy család ennek a – nem nevezném problémának – kihívásnak eleget tenni, valahogy úgy átadni a gyereknek ezt a vallási vegyes keverséget, kavarságot, hogy abból az érték menjen át, ne mint probléma jelentkezzék. Ne azt lássa, hogy ez egy valami, amiről nem lehet beszélni, nem tud mit mondani. Pontosan ezt segíti ez a könyv, kinyitják és azt mondják, a mi családunkban ez az ág zsidó, ez pedig nem, semmi gond! Nem szeretem, amikor nálunk a foglalkozásokon megkérdezem decemberben, hogy milyen ünnep jön, és a gyerek őszintén mondja, hogy a karácsony, és akkor a szülő az asztal alatt rugdossa a gyereket. Igen, egy zsinagógában is ki lehet mondani, hogy a karácsony jön, mert tényleg az jön, és elmondom, hogy van egy másik ünnep, ami szintén most következik, a Hanuka. Én abban hiszek, hogy a felnőttek, a szülők és az oktatók normálisan kezelik, saját magukban rendbe rakják ezt az egész vallási kérdést. Nem pedig fekete-fehéren nézik ezt a kérdést, hogy én most nem teljesen, mennyire vagyok zsidó, jaj most mi legyen, mert akkor kezdődnek a gondok. Ha ezt a szülő tudja magában kezelni, akkor át is tudja adni a gyereknek, ez nagyon sok családban működik és jól!
Az Ön férje, a közösség rabbija szintén ennyire liberálisan áll ehhez?
Azon a téren, ahol ő tud liberálisan hozzáállni, ott igen. Amikor már a vallásról van szó, amikor egy esküvőről, egy Tórához való felhívásról, ott előírások vannak. Az hogy ki jöhet be egy Talmud-Tóra órára, más foglalkozásokra, az rajtam múlik, ő száz százalékosan nyitott erre.
Nemrégiben a Jeruzsálemi Könyvvásáron is láttam a könyveit. Mit tud erről mondani? Mik a Zsidongó legújabb termései?
Legújabb az Interaktív Hagada, ami abban segít a szülőknek, meg bárkinek, aki egy Széder estét szeretne levezetni, hogy a gyerekeket teljesen bevonja ne csak az este egy részébe, hanem az egész este folyamán. Játékok, ötletek vannak benne, hogy miként lehet a gyerekek figyelmét megtartani, ami azért egy elég nagy kihívás, ezt be kell vallani. Vannak benne színezők, matricás felületek, vannak benne QR kódok, amikkel meg lehet hallgatni a Széder esti dalokat, így oktató jellege is van ennek a könyvnek. Ez egyébként magyarul, németül és szlovákul is megjelent. Továbbra is szeretném megemlíteni az identitás megtalálásában fontos a Mit jelent zsidónak lenni kötetet.
Héberül mikor jelenik meg?
Remélem, hogy hamarosan.
Az interjú az ATV május 4-i Hetiszakasz című adásának szerkesztett változata.
Breuer Péter
A Salgótarján utcai zsidó temetőről kiadvány jelent meg
Radnainé dr. Fogarasi Katalin, a NÖRI elnöke
Nemrégiben jelentettek meg egy kötetet, mit lehet erről tudni?
Ez az albumunk egy hiánypótló könyv, a Salgótarján utcai zsidó temetőről szól, amiről még soha nem jelent meg semmilyen kiadvány. Ez az általam kezdeményezett, még 2002-ben indult temetői sorozat része. A Nemzeti örökség Intézetének ez az első kiadványa. Büszke vagyok arra, hogy pont erről a temetőről szólhat az első megjelenésünk, publikációnk. Tulajdonképpen ez az egész könyv egy segélykiáltás, egy felkiáltójel, mentsük meg ezt a temetőt, az utolsó órában vagyunk. 2002 óta műemléki védettséggel rendelkezik, itt, Budapest szívében ez a temető.
Mivel magyarázza azt, hogy egy nap délutánján, az utca emberei, zsidók és nem zsidók, közemberek és politikusok eljönnek a Nemzeti Múzeumba, hogy ennek a kiadványnak a bemutatóján részt vegyenek?
Remélem, hogy ez nekem is szól, hiszen az elmúlt másfél évtizedben sokat tettem a temetők megmentéséért, az én munkám folytatódik, most egy másik státuszban, de azok, akik eljöttek, ismernek engem, ismerik a munkámat, tudják a szándékomat. Az én szándékom, hogy Magyarországon minél több temetőt, minél több temetői emlékhelyet megmentsek, ez a Salgótarján utcai temető is erről szól.
Ennek a temetőnek a jogi helyzete rendezetté vált már?
Pont a bemutatott kiadvány kapcsán derült fény arra, amiről a MAZSIHISZ vezetését még én értesítettem, a tulajdoni lapok átnézése során, hogy állami tulajdonban van a temető. Magam is meglepődtem, hogy a Magyar Állam van bejegyezve, mint tulajdonos. Amikor arra hivatkozom, hogy a tulajdoni viszonyokkal kell kezdeni a rendezést. A nagy álmom, a nagy célom, hogy ez a hely a világörökségi listára is felkerüljön, méltó lenne rá, megérdemelné ez a temető.
Az interjú az ATV május 4-i Hetiszakasz című adásának szerkesztett változata.
Breuer Péter
