|
Kedves barátaink!
Akik ezt a hírlevelet kapják és olvassák (és reményeink szerint a maguk köreiben továbbküldik), egyúttal döbbenten szemlélik, mi történik a mai magyar zsidósággal az idő mindhárom dimenziójában. Ugyanis a holokausztmeghatározta múltunk mai kezelése – a mostani, kiemelt emlékévben – eldönti, hogy mivé alakul a sorsunk e földön, nemzetben, kultúrában – két évszázadnyi makacs meggyökeresedési kísérleteink után vagy dacára.
Egyre fokozódó szorongással vagyunk tanúi a felgyorsult folyamatnak, amelyben a megemésztettlen múlt és a rosszul felmért és oly rövid távú politikai érdekek előkészítik a mégcsak nem is katartikus finalét.
Amíg lehet ezen az őrhelyen némi talajt érezni a lábunk alatt – igyekszünk megfelelni öröklött és vállalt feladatainknak. Ami a zsidó kultúra visszahódítása és visszaboronálása lenne a magyar talajba – immár negyed évszázada. Ugyan a holokauszt (az Apokalipszis) nem kultúra, de Kertész Imre nagy gondolata szerint – nincs más választásunk, mint hogy ezt a rettenetes tapasztalatot mégis kultúrává tegyük. Ezt szolgálja legújabb könyvünk.
 |
Ez a könyv a legjobb (talán még A népirtás politikájánál is könnyebben érthető) összefoglalása mindannak, ami a magyar zsidósággal történt a holokausztban, s megismerjük belőle a krónikás (a „holokauszt Tinódija”) életét és inditékait is is. Ez a tanulmány-gyűjtemény a váz, amelynek irányt kellene adnia az emlékezetmunkának és -politikának. A diskurzusnak, amely most oly végzetesen elfojtódni látszik. A diskurzus azonban nem kormányzati, de társadalmi feladat. Ezért arra kérjük minden olvasónkat, hogy ezt a könyvet a magyar társadalom minél szélesebb rétegeihez juttassák el. Aki a szerkesztőségben vásárolja meg, 30 %-os, aki öt példánynál többet vesz, 50 %-os engedményt kap. Az 50 % -os kedvezmény egyetlen példány esetén is jár, ha iskolai könyvtárak számáratörténik a beszerzés.
Folyóiratszámunk némi késéssel jelenik meg – ezért aktuális lehet a ránkszakadt gyásszal, szeretett barátunk, Jancsó Miklós halálával (temetése jan. 22-én délben lesz a Fiumei úti Nemzeti Pantheonban) és a holokauszt-emlékezet egyre véresebb torka híreivel. Ezért is kérjük vagy ajánljuk, hogy az egész évfolyamot – ebben rugalmasan segít a szerkesztőség – ne (csak) magunknak, szűkebb környezetünknek, de közösségeknek, könyvtáraknak, iskoláknak (sőt: az örvendetesen szaporodó olvasós kávéházaknak) is tegyük hozzáférhetővé. Mert nem a kormányzattal, de a magyar társadalommal vagyunk dialógusban – és ebben mindannyiunknak megvan a lehetősége és felelőssége.
“Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg” – zárnánk sorainkat, mint annyiszor. Ebbe hasít az a figyelmeztetés, amit Radnóti Miklósné, Fifi halála jelent. A nagy múzsáé és tanúé – aki megérhette halhatlan férje könyvének büntetlen máglyára vetését, az Úr 2013. esztendejében…
A Múlt és Jövő közössége |
