Damaszkusz képes felújítani a biológiai fegyverek gyártását
A Damaszkusz környékén végrehajtott állítólagos vegyifegyver-támadás felerősítette az azzal kapcsolatos aggályokat, hogy Szíria felújítja a biológiai fegyverek előállítására irányuló, három évtizedre visszanyúló erőfeszítéseit – írta csütörtöki számában a The Washington Post amerikai és közel-keleti hivatalos személyekre, valamint fegyverzetszakértőkre hivatkozva.
Noha amerikai feltételezések szerint a szíriai biofegyver-program a ’80-as évek óta alapvetően „szunnyadó” állapotban van, Damaszusz birtokában van az ilyen fegyverek több összetevőjének, beleértve a halált okozó vírusok és baktériumok készleteit és az olyan eszközöknek is, amelyek segítségével porrá vagy aeroszolokká tudja azokat alakítani. A lap szerint a biológiai fegyverek egy ellene irányuló csapás esetén a megtorlás eszközéül szolgálhatnak az Aszad-rezsim számára, mert ezek az eszközök könnyen terjeszthetők, és ugyanakkor kevés olyan nyomot hagynak hátra, amelyekből az eredetükre lehetne következtetni.
Az elmúlt évtizedekben több mint tucatnyi ország – köztük az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és Oroszország – kísérletezett biológiai fegyverekkel. A legtöbben felhagytak ezzel a tevékenységgel, de nyugati hírszerző szervek gyanúja szerint Szíria egyike azon keveseknek, amelyek folytatták a kísérleteket.
A szíriai külügyminiszter szóvivője, Dzsihád Makdisszi 2012 júliusában szokatlan beismerést tett, amikor televíziós nyilatkozatban leszögezte, hogy a szíriai válságban „sem vegyi, sem biológia fegyvereket nem vetnek be soha”. A szóvivő nem sokkal később a Twitteren azt állította, hogy Szíriának nincsenek sem vegyi, sem biológiai fegyverei.
Az amerikai nemzeti hírszerzés igazgatója (DNI) egy, a kongresszus számára idén elkészített jelentésben úgy vélekedett, hogy Szíria a biológiai fegyverek területén túlléphetett a kutatás és fejlesztés stádiumán, és korlátozott képességekre tehetett szert a hatóanyagok előállításában. Más hírszerzési jelentések ennél óvatosabban fogalmaztak, rámutatva a szilárd bizonyítékok hiányára azzal kapcsolatban, hogy a szíriaiak képesek-e a kórokozóknak a tüzérségi lövedékek vagy rakéták segítségével bevetni. Szakértők ezzel kapcsolatban arra figyelmeztettek, hogy a lakosság elleni bioterrorista támadáshoz nincs szükség ilyen eszközökre.
Szíria a ’70-es és a ’80-as években kezdett kísérletezni a biológiai fegyverekkel, hogy megpróbálja kiegyenlíteni az ősellenség Izrael fölényét a nukleáris és a hagyományos fegyverek területén. A Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) egy 2001-es tikos jelentésében azt állította: „nagyon valószínű”, hogy Damaszkusz támadó biofegyver-képesség kialakításán dolgozik. A washingtoni Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja (CSIS) 2008-ban arra következtetésre jutott, hogy a szíriai hadsereg képes lépfenét, konzervmérgezést (botulimust), himlőt és más veszélyes betegséget okozó baktériumok tenyésztésére, és a hordozóeszközök kifejlesztésétől is karnyújtásnyira lehet.
Noha a szíriai biofegyverprogram mai állapotáról keveset lehet tudni (beleértve azt is, hogy létezik-e még egyáltalán), szakértők arra hívták fel a figyelmet, hogy a damaszkuszi kormány az elmúlt években jelentős összegeket fordított a gyógyszergyártás fejlesztésére, és nagy mennyiségű kettős rendeltetésű (katonai célokra is felhasználható) berendezést vásárolt.
A The Washington Post által idézett szakvélemény szerint a biológiai fegyverek esetében nem a tárolás, hanem a nagy tételben történő előállítás képessége a lényeges, és Szíria a kettős rendeltetésű eszközöknek köszönhetően erre költséghatékony módon tett szert.
