The Auschwitz Album

Az ún. Auschwitz album nemcsak az egyetemes holokauszt történetének legfontosabb képi dokumentációja, hanem egyben a magyar zsidók kiirtásának legmegdöbbentőbb vizuális emléke is. Az album képei születési helyük, témájuk és komplexitásuk miatt alkotnak páratlan dokumentum-együttest. A fotók 1944 nyarán készültek, éppen akkor, amikor az Auschwitz-komplexumban megkezdődött a holokauszt történetének legnagyobb egybefüggő megsemmisítő akciója, mintegy 400 ezer magyar zsidó kiirtása. Páratlanságuk abban (is) rejlik, hogy ebben a kivételes esetben a szigorú fényképezési tilalmat a nácik feloldották, és az auschwitzi fotólabor két SS vezetője lehetőséget kapott az Endlösung dokumentálására. Az album egyben a magyar zsidóság, egy adott kárpátaljai magyar zsidó közösség, és ezen belül egy konkrét magyar zsidó család tragédiájának felejthetetlen mementója is, így az Auschwitz album a magyar történelem egyik legfontosabb vizuális forrása. A Jákob-család és az Auschwitz Album története 1944-ben egy kárpátaljai kisvárosban, Bilkén élt a Jákob-család. A családfő lókereskedő volt, felesége a háztartást irányította és ellátta az öt fiát. A zsidó házaspár hatodik, legidősebb gyermeke, a 18 éves Lili ekkor már egy éve a budapesti Zsidó Árvaházban dolgozott és keresete jelentős részét hazaküldte. A német megszállás után Lili nem hallgatott ismerősei tanácsára, és ahelyett, hogy hamis papírokat szerezve megpróbált volna elrejtőzni a nagyvárosi forgatagban, azonnal visszautazott családjához Bilkére. Április közepén megkezdődött a kárpátaljai zsidóság gettósítása és hamarosan a mintegy 1500 bilkei zsidóra is sor került. Őket csendőrök és rendőrök kísérték a beregszászi téglagyárba, ahol a magyar hatóságok mintegy 10 ezer zsidót zsúfoltak össze. A táborban – akárcsak a többi magyarországi gettó és gyűjtőtábor nagy részében – a zsidók éheztek, az idősek és betegek nem kaptak megfelelő ellátást, tisztálkodásra szinte egyáltalán nem volt lehetőség, ezért egyre többen betegedtek meg. A helyzetet súlyosbította, hogy a tábort Kecskési-Tollas Tibor csendőrhadnagy parancsnoksága alatt őrző csendőrök – elrejtett értékek után kutatva – sok zsidót brutálisan megkínoztak, összevertek. A beregszászi téglagyárból május 16. és 29. között 4 transzporttal deportálták a zsidókat. A Jákob-családot mintegy 2600 sorstársával együtt május 24-én hajtották a vagonokba. A transzport majdnem kétnapos szörnyű „utazás” után 1944. május 26-án érkezett meg Auschwitz-Birkenauba. A vagonokból az ún. zsidórámpára lépett deportáltakat Dr. Mengele és kollégái várták. Először különválasztották a nőket és a férfiakat, majd a munkaképeseket az egyik, a munkaképteleneket a másik oldalra küldték. Lili édesapja és a három idősebb fiútestvér az előbbi, édesanyja, a képen látható 9 és 11 éves öccsei, apai nagynénje és annak 4 gyermeke, egy másik nagynénje, édesanyja nővérei és azok családtagjai pedig az utóbbi oldalra kerültek. Őket néhány órán belül elgázosították, holttestüket elégették. Lilit a munkaképesek közé küldte az SS-orvos, de ő megpróbált átszökni a másik sorba édesanyjáékhoz. Egy SS-katona azonban észrevette, tőrével megvágta a karját, majd visszakergette a munkaképesek sorába, és ezzel megmentette az életét. Lili soha többé nem találkozott egyik családtagjával sem, és több mint 20 rokonát vesztette el. Mivel a magyar zsidók példátlan tömegben öntötték el az auschwitz-birkenaui halálgyárat, a korábban pedáns regisztrációs rendszer egyszerűen összeomlott. Lili karjára is csak majdnem két hónappal később, júliusban tetoválták rá az A-10862-es számot. A következő hónapokat Lili a birkenaui tábor BIIc, majd BIIb részlegében töltötte. A front közeledtével megkezdődött a táborkomplexum kiürítése. Lilit 1944 végén egy csehországi lőszergyárba szállították dolgozni, majd 1945 áprilisában egy sziléziai textilgyárba, végül pedig a rettegett hírű németországi Dora-Nordhausen koncentrációs táborba került, ahol foglyok tízezrei pusztultak bele a kényszermunkába. Bár még a tífuszt is elkapta, Lili mégis szerencsés volt, mert ha 40 kilósra soványodva is, de megérte a felszabadulást. Amikor az amerikaiak közeledtére az őrség elmenekült, Lili az SS-barakkokhoz vánszorgott, hogy ott valami ennivalót keressen magának. Az egyik szobában, egy éjjeli szekrényben, egy összehajtogatott pizsamafelsőbe burkolva egy képekkel teli albumot talált. Amikor kinyitotta és belepillantott, szó nélkül összecsuklott: az egyik képről jellegzetesen magyar, zsinóros kabátba öltözött meggyilkolt öccsei néztek rá. A kórházi kezelést követően Lili visszatért az immár a Szovjetunióhoz csatolt Bilkére és hónapokig várta családtagjait, mindhiába. Miután feladta a reményt, úgy döntött, a nácizmus után nem akarja kipróbálni a kommunizmust is, magához vette a legdrágább kincsévé vált albumot, és Prágán keresztül kivándorolt az Egyesült Államokba. Férjével Floridában telepedett le, és új családot alapítottak. Lili 1980-ban a jeruzsálemi Yad Vashem intézetnek adományozta az albumot.

Breuer Péter -BreuerPress

Visit the online exhibition: bit.ly/2Fi0aO