Zoltai Gusztáv mazsihisz és Tarlós István főpolgármester ma elhangzott beszédei.
Tisztelt Főpolgármester úr!
Tisztelt Megjelentek!
68 évvel ezelőtt, 1944. július 9.-e fontos dátuma a magyar történelemnek, ezen a napon a vidéki deportáltakat szállító utolsó szerelvény is átgördült a határon, felszámolva a vidéki zsidóságot Magyarországon. Horthy a magyar közigazgatás együttműködésével 56 nap alatt 437.402 fő vidéki zsidót adott át megsemmisítésre a halálgyáraknak!
Ugyanezen a napon, 1944. július 9-én érkezett Budapestre Raoul Wallenberg. Az amerikai kormány a szövetséges hatalmak késedelmét nem tudta helyrehozni, a vidéki zsidóság elpusztult, de 1944 tavaszán az európai zsidóság maradékának megsegítésére létrehozott amerikai kormányszerv, a Háborús Menekültügyi Hivatal felkérte a semleges Svédországot, hogy – mint Budapesttel diplomáciai kapcsolatban álló ország – tegyen lépéseket a magyar zsidók megóvására. A svéd kormány Wallenberget jelölte a feladatra.
Wallenberg követségi titkári minőségben átvette a mentési ügyeket. Hamarosan jól működő kapcsolati hálózatot alakított ki, amelybe éppúgy beletartoztak a semleges országok diplomáciai testületei és a zsidó vezetők, mint a magyar és a német hatóságok egyes tagjai. Az igazi megmérettetés a nyilas korszakban következett el, Wallenberg ekkor vált a diplomáciai embermentés egyik vezéralakjává. Munkatársaival együtt több száz fős apparátust irányított a mentőmunka során. Sok ezer védődokumentumot adott ki, élelmezte a svéd védetteket, később részt vett a gettó ellátásában is. állandó életveszélyben mentette az embereket az óbudai téglagyárból és a Bécs felé vezető úton, a novemberi halálmenetekből éppúgy, mint 1944 decemberében a józsefvárosi pályaudvarról.
Hálával gondolunk a névtelen hősökre, a diplomáciai testületek képviselőire, és a zsidó ellenállás tagjaira is, akik életük kockáztatásával mentették embertársaikat!
Magyarországnak 2012 július 9-e, 68 évvel a Holokauszt után megint fontos dátum. Emlékezünk Raoul Wallenbergre 100. születésnapja alkalmából.
Emlékezésünk azonban sajnos, nem csak a Világ Igazának születésnapjára való emlékezésről szól! Ismét felerősödtek az antiszemita hangok az utcán, sajnos esetenként a parlamentben is.
Ma Wallenbergre emlékezve nem életútját bemutató kiállítást nyitunk meg, hanem azt az utat emeljük ki, képekkel, magyarázatokkal, amelynek a végén az a Wallenberg állt, aki mentette a náci tömeggyilkosok védtelen áldozatait!
Kedves Összegyűltek!
Mint Holokauszt túlélő, mint európai magyar állampolgár örülök annak, hogy kiállításunk a Főpolgármester úr segítségével a Főpolgármesteri hivatalában kerül először kiállításra.
Úgy gondolom, közös erőfeszítéssel jelen kiállítási anyag is segítségünkre lesz a múlt megismerésére, azzal a kiemelt céllal, hogy a jelenben és jövőben toleráns társadalomban élhessen mind polgár!
Köszönöm, hogy meghallgattak.
Zoltai Gusztáv
Tarlós István főpolgármester ma elhangzott beszéde.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves barátaim!
Olyan kiállításra invitáltuk Önöket, amelynek a kiállítótere is jelentőséggel bír. Itt, a Városháza épületében adtunk helyet egy különleges vándorkiállításnak. A fotók, tablók nem pusztán csak egy vészterhes korszak dokumentumai, hanem a vészkorszak emlékei.
Nem más, mint a magyarországi holokauszt emlékképei láthatóak a tablókon.
A vészkorszak, így jelöljük meg azt a történelmi időszakot, amikor az ember elveszítette azt, ami emberré teszi, és megkülönbözteti az élőlényeg seregétől; amikor feladta lényegi ismérvét, a humánumát. Az istentől kapott ajándékot dobta félre azért, hogy az egyén boldogulásának adjon utat, hogy egy szűk csoportérdek érvényesülését segítse.
A holokauszt, emberek egy adott csoportjainak származása miatti szisztematikus megsemmisítésére tett erőszakos, törvényekkel beburkolt, tehát állami intézményi rendszerrel legalizált, az állam elnyomó gépezetével véghezvitt bűncselekmény. A történelem sötét időszaka.
Ez a kiállítás erre a korszakra emlékeztet mindannyiunkat, hosszú esztendők után éleszti fel a lassan feledésbe merülő tényeket. Emlékeztet arra, aminek nem szabad megismétlődnie.
A kiállítás muzeális anyaga az 1939 és 1945 közötti időszak történéseinek sorát tárja elénk. A fotónkon emberek, szemükben félelem, bizonytalanság, szomorúság. Tartanak valahová, amiről nem tudnak még semmit. Csak érzik, sejtik, a korábbi politikai eseményekből kikövetkeztetik, hogy ahová tartanak, vagyis ahová viszik őket, az a végzetük. Számomra mindig is ezek az arcok a legkifejezőbben a vészkorszak rémtetteinek ábrázolására. Szívszorító felvételek ezek, nem lehet érzelem nélkül a képekre tekinteni. Családokat szakítanak szét, anyáktól, apáktól ragadják el magzataikat.
Kedves Barátaim!
Azt mondtam, hogy ennek a kiállításnak a helyszíne is jelképes. Itt, a Fővárosi Önkormányzat épületében látható. Egy olyan helyen, amely hivatott Budapest hivatalos képviseletére. Ott, ahol a fővárost meghatározó elvi, politikai döntések születnek. Ezért tartottam magam is fontosnak, hogy a kiállítás számos más helyszín után, itt is látható legyen. Mint ismert, a vándorkiállítás „Elhurcolt életek” címmel a kor jelképének számító marhavagonban volt látható az elmúlt hónapokban, és bejárat az ország városait. Iskolások tanóra keretében tekinthették meg, hogy történelmi ismereteik ne csak a könyvek kötelezően feladott és bebiflázott leckéi maradjanak. A főváros fenntartásában lévő iskolák hallgatói is láthatták már korábban a kiállítást. Mert mi magunk is egyetértünk Ilan Mor izraeli nagykövet azon nyilatkozatával, hogy csak oktatással, neveléssel lehet eredményesen harcolni az antiszemitizmus és holokauszt-tagadás ellen.
De nem csak a történelmi ismeretekre kell oktatni a fiatalokat és bizony az idősebbeket is, hanem magára a toleranciára is! A tolerancia olyan fogalom, amit szintén nem lehet kisajátítani. A megfelelő magatartási válaszok, a másik elfogadása, megértése és segítése tartja össze ugyanis a társadalmat. Ez az a humánum, ami a vészkorszakban egyes uralkodó rétegekben, csoportokban nem volt jelen, viszont ez az az emberi érték, amelynek segítségével a maguk életének kockáztatása árán is sokan segítették az üldözötteket. Sok életet mentettek meg azok, akik vállalták a szeretetnek a legerősebb megnyilatkozását, a kockázatot, az önfeláldozás veszélyét.
A kiállítás megnyitását éppen ezért az egyik leghumánusabb diplomata, Raul Wallenberg egykori Budapestre érkezésének napjához kötöttük. A svéd diplomata 1944. június 9-én érkezett fővárosunkba, hogy a gettóba zárt zsidóságnak adjon diplomáciai és közvetlen segítséget. Az ő szervezőkészségének és áldozatos munkájának köszönhetően is alakulhatott ki nemzetközi viszonylatban legjelentősebb embermentő akció, amelynek során több tízezer budapesti zsidó polgár életét tudták megmenteni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ez a kiállítás, amely a MAZSIHISZ-szel történő együttműködéssel jött létre, egyben része annak a nagyszabású oktató, nevelő feladatnak, amelyet egyik fő tevékenységeként vállalt el a Fővárosi Önkormányzat. A Fővárosi Települési Esélyegyenlőségi Programunk részét képező Egymásra lépni tilos! kampány célja ugyanis éppen az, hogy az olyan idők és élethelyzetek, amelyeket ezek a szomorúságot tükröző történelmi tablók elénk tárnak, soha, se soha ne ismétlődhessenek meg.
Célunk, hogy a társadalmi összetartozás érzését erősítsük, ne az ellentéteket. Az elfogadásra, a toleranciára neveljük a következő nemzedéket, ne pusztán az önérvényesítésre és önmegvalósításra.
A közösség védelmet ad, a társadalmi hovatartozás érzése pedig biztonságot. Az egészséges társadalom arra épít, hogy a többség olykor a különböző kisebbségek összessége.
