Az európai uniós tagországok állam- és kormányfőinek pénteki brüsszeli döntései nyomán Francois Hollande francia köztársasági elnök úgy határozott, hogy jóváhagyásra beterjeszti országa parlamentje elé a költségvetési fegyelem erősítésére vonatkozó uniós szerződést, az úgynevezett fiskális paktumot.
Az új francia kormányzat álláspontja eddig az volt, hogy addig nem fogja ratifikálni a költségvetési fegyelmet javító és az államadósság csökkentését előíró uniós paktumot, amíg azt nem kísérik a gazdasági növekedést serkentő előírások.
Francois Hollande elnök azután határozott a ratifikáció mellett, hogy az uniós csúcsértekezleten jóváhagytak egy sor intézkedést, amely összesen 120 milliárd eurónyi többletforrást jelent növekedésösztönzésre az EU-ban.
A fiskális paktum néven ismert szerződést márciusban írta alá 25 EU-tagállam, köztük Magyarország. Az euróövezeten kívüli országokra mindazonáltal csak azután vonatkozik majd, hogy csatlakoztak a zónához.
A dokumentumot a nemzeti ratifikálási rendnek megfelelően az aláíró országokban törvényben is jóvá kell hagyni.
Sajtótájékoztatóján Francois Hollande jelezte, hogy a mostani csúcstalálkozó döntéseit és a fiskális paktumot egyszerre akarja a parlament elé vinni.
A francia elnök úgy fogalmazott, hogy bár még nem fejezték be teljesen a növekedésélénkítést és pénzügyi konszolidációt szolgáló munkát, az unió „ismét a jó irányba fordult”.
Brüsszelben azt is megerősítette, hogy továbbra is ellenzi az egyensúlyos költségvetés követelményének alkotmányban rögzítését, ami a fiskális paktum egyik kitétele. Hozzátette, hogy ennek áthidalása érdekében várhatóan alkotnak viszont egy sarkalatos törvényt a költségvetési programozásról.
Megerősítette azt is, hogy Párizs a költségvetés kiegyensúlyozására törekszik.
A brüsszeli uniós csúcstalálkozó után Francois Hollande és Angela Merkel német kancellár is pozitívan foglaltak állást az egymással folytatott együttműködésről. Miközben a szocialista Hollande jobboldali elődje, Nicolas Sarkozy Merkel közeli szövetségesének számított, a francia elnökválasztás után az unióban sokan attól tartottak, hogy az unió húzóerejének számító francia-német tandem veszít lendületéből.