Wallenberg eltűnése egyike a második világháború máig megoldatlan rejtélyeinek.

 

 Néhány nappal tovább élhetett halálának hivatalos dátumánál Raoul Wallenberg, a több ezer magyar zsidó életét megmentő svéd diplomata, aki titokzatos körülmények között tűnt el 1945-ben – állította az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) archívumainak vezetője. Vaszilij Hrisztoforov altábornagy, történész-levéltáros hétfői nyilatkozatában tagadta, hogy az orosz titkosszolgálat visszatartana adatokat Wallenberg halálával kapcsolatban.

Wallenberg eltűnése egyike a második világháború máig megoldatlan rejtélyeinek. A svéd diplomata, aki 1944 tavaszán részben amerikai szolgálatok megbízásából érkezett Magyarországra, mintegy 20 ezer zsidót mentett meg a deportálástól, s ezzel a szinte biztos haláltól. Utoljára 1945. január 13-án látták, amikor a Nemzetközi Vöröskereszt Benczúr utcai irodájából egy szovjet őrnagy magával vitte.

Wallenberg a szovjet hadsereg fogságába került, és moszkvai utasításra az orosz fővárosba szállították, majd a Lubjanka – a szovjet állambiztonsági szolgálat székháza – belső börtönébe került, s a hivatalos (szovjet) közlés szerint 1947. július 17-én halt meg. A Wallenberg szívroham okozta haláláról szóló szovjet jelentés hamis lehetett, és fogvatartói esetleg a „halálba segíthették” a 32 éves diplomatát – mondta Hrisztoforov az AP amerikai hírügynökségnek adott interjúban, de hangsúlyozta, hogy a titkosszolgálatok nem rejtegetik az igazságot. Az altábornagy állításai szerint a hatóságok az ötvenes években nagy valószínűséggel megsemmisítették a svéd diplomata sorsára vonatkozó dokumentumokat, de a kémelhárítás levéltára még kutat újabb nyomok után.

Moszkva számára folyamatos kellemetlenséget okoztak a diplomata halálát övező makacs híresztelések, például hogy Wallenberg állítólagos halála után még évtizedekig különböző gulágokban (büntetőtáborokban) tengette életét. Ezt a hihető, de hiteles bizonyítékokkal nem alátámasztott elképzelést Oroszországnak máig nem sikerült megcáfolnia. Noha az orosz altábornagy nem említett újabb bizonyítékokat, a dokumentumok ismeretében tett kijelentései alátámasztják azt a feltételezést, hogy az orosz verzió nem feltétlenül az igazságot tükrözi az üggyel kapcsolatban.

Hrisztoforov kifejtette, hogy ha Wallenberg még életben is volt 1947. július 17-e után – erre utalhat egy július 23-i kihallgatási jegyzőkönyv, amelyben egy titokzatos 7-es számú fogoly szerepel –, maximum pár napig élhetett még, s kizárt, hogy más börtönbe vagy munkatáborba szállították volna át. „Ezt ugyanis nem lehetett volna sokáig titokban tartani, még akkor sem, ha álnéven vagy csak egy számmal azonosítják” – érvelt az orosz állambiztonsági szolgálat vezető levéltárosa.