A rómaiak által lerombolt Szíchem a mai Náblusztól keletre terült el. A vidék már a Kr.e. 19. században benépesült.
Az Ószövetség mint a kánaániták városát említi, az asszír hódítás után a szamaritánusok népesítették be. Náblusz elődjét Vespasianus római császár alapította Kr.u. 72-ben Flavia Neapolis néven. A 7. században a hódító arabok nevezték el Náblusznak.
Szíchem városa fontos regionális központ volt több mint 3500 éven
keresztül, a települést masszív kőtömbökből emelt városfalak védték.
Szíchem uralkodójáról, az egyiptomi uralom ellen fellázadt Labaja
királyról említést tesz egy a Kr.e. 14. századból származó ékírásos
tábla, amely az úgynevezett Amarna-levelek között került elő.
A város szerepel több helyen az Ószövetségben is, így Mózes I.
könyvében, amely említést tesz arról, hogy Ábrahám „átvonult az
országon, egészen a szíchemi helyig, a Móre Tölgyéig”, amelyet akkor
még a kánaániak lakták. Az „Úr megjelent Ábrámnak, és azt mondta
neki: Ezt a földet a te utódodnak adom neki”.
Szíchem fejedelmének, Hémornak a fia rabolta el Ábrahám
unokájának, Jákobnak a leányát, Dinát, és erőszakot követett el
ellene. A herceg feleségül akarta venni Dinát, ezért Szichem
fejedelme megegyezett Jákobbal, de Dina testvérei, Lévi és Simeon
bosszút álltak Szichem lakóin. Tettük Jákob rosszallásával
találkozott. Jákob fiának, Józsefnek a csontjait, amelyeket Izrael
fiai elhoztak Egyiptomból, Szíchemben temették el, „éspedig azon a
meződarabon, amelyet Jákob vett meg Hémor fiaitól száz fiatal juhon”.
Szíchem feltárását 1913-ban kezdték el német régészek, de a
munkálatok félbeszakadtak az első világháború miatt. Britek is
végeztek ásatásokat az 1930-as években, majd amerikaiak az
1950-60-as években. A legújabb feltárások tavaly kezdődtek a
palesztin idegenforgalmi minisztérium, a holland kormány és az
UNESCO összefogásával.
Az úgynevezett Amarna-levelek az Kr. e. 14. század közepén rövid
ideig fővárosként szolgáló óegyiptomi Ahet-Aton (ma El-Amarna)
romjai közül kerültek elő. 1887-ben egy egyiptomi parasztasszony
találta meg Amarna romvárosának téglái közt ásva a több száz
kiégetett agyagtáblát. Mint kiderült, a 379 darab főként akkád
nyelven ékírással írott agyagtáblán Ehnaton fáraó korának
államigazgatási feljegyzései kerültek elő, más országok uralkodóinak
a fáraóhoz írt leveleivel, illetve az egyiptomi uralkodók válaszleveleinek másolataival együtt.
