Megállapodásra jutott Hillary Clinton amerikai külügyminiszter az Iszlám Konferencia Szervezetének (OIC) vezetőjével, hogy új módját keresik a vallás(ok) körüli viták rendezésének anélkül, hogy az
istenkáromlást büntető jogszabályokat alkalmaznának.
Clinton a törökországi Isztambulban tárgyalt Ekmeleddin
Ihsanogluval. A megbeszélés célja az volt, hogy elősegítsék olyan új
nemzetközi mechanizmus létrejöttét, amely egyszerre védené a
szólásszabadságot, és világszerte a felvenné a küzdelmet a vallási
diszkrimináció ellen.
Az 57 tagországot tömörítő OIC márciusban – erőteljes amerikai
nyomásra – beleegyezett abba, hogy leállítja tizenkét éve folytatott
kampányát, amelynek célja az volt, hogy a vallásokat védjék a
sértéstől, istenkáromlástól.
A nyugati országok és latin-amerikai szövetségeseik – az
istenkáromlás büntetésének heves ellenzői – a muzulmán és afrikai
országokkal együtt támogatták az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában azt az
új megközelítést, amelynek értelmében a (vallásos) hit védelméről a
hívők védelmére helyezik át a hangsúlyt.
Ihsanoglu a pénteki megbeszélésen kiemelte, az OIC célja nem a
szólásszabadság korlátozása, hanem a – szavai szerint – világszerte
veszedelmesen terjedő vallási türelmetlenség elleni
küzdelem.
Ihsanoglu és Clinton körvonalazta azokat a lépéseket, amelyeket a
vallási és kulturális sokszínűség előmozdítása érdekében készülnek
tenni az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által meghatározott irányelvek
alapján.
Az új megközelítés értelmében a világ országai védenék a
vallásszabadságot, a sértő megnyilatkozásokkal pedig oktatással,
párbeszéddel és nyilvános vitákkal szállnának szembe. A
gyűlöletbeszédet és a hátrányos megkülönböztetést betiltanák, de nem
büntetőjogi eszközökkel kezelnék azokat a megnyilatkozásokat,
amelyek nem szólítanak fel azonnali erőszakos cselekményre.
A vallások védelméről 1998 óta folynak rendszeres viták, az
elképzelés támogatói szerint erre szükség van, ellenzői viszont a
szólásszabadság megsértését látják benne. Az ellenzők szerint az
elképzelés a nemzetközi jogba is ütközik. Olyan országokban, ahol
egyetlen vallás dominál, lehetővé teszi, hogy az állam szigorú
ellenőrzés alatt tartsa a vallási kisebbségeket, sőt akár erőszakkal
térítse át más hitre vagy elnyomja őket.
