retrospektív kiállítása
a Belgiumi Zsidó
Múzeumban
Robert Capának, a XX. század egyik legjelentősebb fotóriporterének a képeiből nyílik
retrospektív kiállítás pénteken Brüsszelben, a Belgiumi Zsidó
Múzeumban.
Robert Capa 1913-ban Budapesten, Friedmann Endre Ernő néven
született. Bécsben, Prágában, majd a berlini politikatudományi
főiskolán folytatott újságírói tanulmányokat, de onnan a felizzó
antiszemitizmus miatt 1933-ban Párizsba költözött.
Ott találkozott Gerda Pohorylle (a szakmában ismert nevén Gerda
Taro) fotográfusnővel, és ez a találkozás nem csupán a szerelmet,
hanem a szakmai összefonódást is jelentette számukra.
Haditudósítóként mindketten részt vettek az 1936-ban kitört spanyol
polgárháborúban. Capa ott készítette élete egyik leghíresebb
fényképét, amely egy milicista halálát – azt a pillanatot, amikor
lövedék éri – örökíti meg. Gerda 1937-ben a köztársaságiak
visszavonulásakor halálos balesetet szenvedett.
Capa ezután a japán-kínai háborúban (1938) készített képeket. A
második világháború alatt a Life magazin tudósítójaként bejárta az
afrikai és az olaszországi hadszíntereket. A normandiai
partraszállásról készült képei az egész világon ismertek – ő volt az
egyetlen fotós, aki az első hullámmal partot ért, majd az összes
filmtekercs felhasználása után az első kórházhajóval visszajutott
Nagy-Britanniába. (Nem az ő hibája volt, hogy előhíváskor a film túl
gyors szárítása miatt a felvételek nagy része tönkrement, és csak
néhány kocka maradt használható, azok is kissé életlenek.)
Az 1948-as palesztinai történésekről, az izraeli-arab háborúról
is beszámolt képeivel. A Life tudósítójaként 1954-ben, az indokínai
harctéren – a vietnami Thai Binh-ben – aknára lépve vesztette életét.
Robert Capa nem csupán hadi cselekményekről készített képeket,
hanem híres művészekről is – barátai között tudhatta például Ernest
Hemingwayt és Pablo Picassót. Gyöngéd szálak fűzték Ingrid
Bergmanhoz is, de erről a titokban tartott kapcsolatról nem készült
fotó.
A brüsszeli Capa-kiállítás április 19-ig látható.
BreuerPress
