Miközben Európának a pénzügyi összeomlás és a munkahelyvesztés régi démonaival kell szembenéznie, a múlt szele söpör végig a kontinensen – írja a Newsweek magazinban
Denis MacShane brit munkáspárti parlamenti képviselő, volt
Európa-ügyi miniszter, akinek „Globalizálódó gyűlölet: az új
antiszemitizmus” című könyve nemrég jelent meg.
Az 1945 után uralomra jutott mérsékelt jobbközép és balliberális
demokrácia átadja helyét a régi-új populizmusnak – véli MacShane. –
Teret nyer a demagóg bal- és jobboldal szertelen beszédmódja, s a
legláthatóbb jelenség az antiszemitizmus mint szervező ideológia
visszatérése.
Nézzük a számokat: a Pew közvélemény-kutató intézet nemrég
közzétett adatai szerint azoknak a németeknek az aránya, akik
kedvezőtlen véleménnyel vannak a zsidókról, a 2004-es 20 százalékról
mára 25 százalékra kúszott föl. Franciaországban, ahol a legtöbb
zsidó él az európai országok közül, 20 százalék néz ferde szemmel a
zsidókra – négy éve ez még csak 11 százalék volt. Spanyolországban
még szembeszökőbbek a számok: a zsidókat negatívan megítélők aránya
a 2005. évi 21 százalékról idén a megkérdezettek csaknem felére nőtt.
Nagy-Britannia, ahol az arány egy ideje már tartósan 9 százalék,
bővelkedik az erősödő ellenszenvről tanúskodó beszédes esetekben. A
középosztálybeliek lakta Észak-Londonban a Zsidó Szabadiskolából
hazainduló fiatalok – a zsidóellenes támadások híreinek hallatán –
félnek felszállni a menetrend szerinti buszokra. Szüleik
magánbuszokat bérelnek, mert a londoni rendőrség a jelek szerint
képtelen megvédeni gyerekeiket az antiszemita támadásoktól.
Manchesterben egy zsidó temetőben horogkeresztet kellett sebtében
letakarítani a falról egy magas rangú pártküldöttség látogatása
előtt.
Az antiszemitizmus a központi eleme a Brit Nemzeti Párt, a
leggyorsabban növekvő brit politikai párt ideológiájának is. A
szélsőjobboldali párt már helyet szerzett a londoni közgyűlésben, és
az idei helyhatósági választásokon megkétszerezte helyi
tanácstagjainak számát. A BNP kerüli a nyilvános kijelentéseket a
zsidókról, és még iszlámgyűlöletét is igyekszik féken tartani.
Mégis, Nick Griffin pártvezér egyetlen komoly kiadványa a
hagyományos antiszemita beszédmód fősodrába illeszkedik. „Who are
the Mindbenders?” (Kik a tudatmódosítók?) című rövid könyvecskéjében
Griffin felsorolja azokat a brit zsidókat, akik szerinte a brit
média titkos vezérlői; megvádolja a zsidó bevándorlókat, hogy
származásukat elleplezendő változtatják meg nevüket; a holokauszt
gázkamráit pedig „tudománytalan ostobaságnak” nevezi.
A zsidógyűlölő BNP mellett ott vannak Nagy-Britannia antiszemita
iszlamista ideológusai is. Gordon Brown – Izrael legerőteljesebb
támogatója Európában – és munkáspárti kormánya mindenki másnál
többet tett azért, hogy a brit muzulmánok miniszterek, parlamenti
képviselők és a lordok házának tagjai lehessenek, a Downing Street
pedig úgy ünnepli a muzulmán fesztiválokat és eredményeket, hogy az
megdöbbentené az épület korábbi lakóit. Eközben Nagy-Britannia –
mind a munkáspárti, mind a konzervatív kormányok alatt – eltűrte a
zsidókat elítélő klasszikus szövegekben gyökerező fundamentalista
iszlamizmus térnyerését. A 2005. júliusi londoni metrórobbantások
kellettek ahhoz, hogy felnyíljanak a politikai establishment szemei,
amely nem akarta észrevenni az antiszemita ideológiai szélsőségek
felerősödését.
Különösen aggasztó tendenciát mutat a Pew felmérése
Spanyolországban – ahonnan az összes zsidót kiűzték 1492-ben, és
ahol a zsinagógák már csupán történelmi emlékművek. Az észak-afrikai
vendégmunkások tömeges beáramlása s a spanyol balliberális
értelmiség és médiaelit Izrael-ellenes nyelvezete együtt
magyarázhatja az antiszemitizmus jelenlétét egy olyan országban,
ahol nem sok zsidó él. Lengyelország a kommunista uralom idején
szentesítette az antiszemita politikát, jóllehet az országban élő
zsidók nagy többségét kiirtották a nácik. Az iszlamizmus iránti
spanyol engedékenység hasonló zsidóellenes érzelmeknek adhat utat
egy zsidók nélküli országban.
Megdöbbentő – bár talán nem meglepő – volt látni ennek az új
populizmusnak az arcait idén, amikor osztrákok ezrei jelentek meg a
szélsőjobboldali Jörg Haider temetésén. Haider osztrák hazafinak
mutatta magát, de nem nagyon igyekezett titkolni zsidóellenes
nézeteit. „Nincs nagyobb sértés egy germán politikus számára, mint
ha azzal vádolják, hogy zsidó vér folyik az ereiben” – mondta.
Hasonlóan visszhangra talál a zsidóellenes politika Bulgáriában
és Romániában is. Mindkét ország küldött politikusokat az Európai
Parlamentbe egy kis szélsőjobboldali csoport létrehozására francia
és olasz zsidóellenes jobboldaliak mellett. Lengyelországban a
zsidókról kedvezőtlen nézeteket vallók aránya a 2004-es 27
százalékról mára 36 százalékra nőtt. Általában Európa e részében a
célpont most Izrael és annak Amerika számára nyújtott támogatása, a
kedvenc kifejezések pedig inkább a „cionisták” és a „lobbi”, mint a
„zsidók” és az „összeesküvés”. Mindez elegyedik egy átfogó
idegengyűlölettel.
Ahogy munkahelyek szűnnek meg, és csökkennek a jóléti kiadások,
az idegenekre mutogató bűnbakképző politika csak erősödhet.
Nehezebben lesz védhető s még kevésbé terjeszthető a határok
lebontásának és a tolerancia törvénybe iktatásának nehezen kivívott
európai politikája. Most a jobb- és baloldalon egyaránt az európai
populizmus és az EU-ellenes nacionalizmus politikája látható. Lehet,
hogy miközben Amerika első nem fehér elnökét és egy új politika
reményét ünnepli, Európa a múltjához kezd visszatérni.
BreuerPress/ Mti
