Botticelli-mű került elő Esztergomban

Minden valószínűség
szerint Sandro Botticelli eddig ismeretlen, az 1460-as évekből
származó falképét fedezték fel az esztergomi Királyi Palotában –
jelentette be Hiller István oktatási és kulturális miniszter
pénteken Rómában.


Megalapozott tudományos hipotézis támasztja alá a felfedezést,
amely két magyar restaurátor, Wierdl Zsuzsanna és Prokopp Mária
művészettörténészek évek óta tartó feltáró munkájának az eredménye –
mondta Hiller István a Római Magyar Akadémián tartott
sajtótájékoztatón.
A miniszter szerint nagy szakmai viták követik majd a
bejelentést, a világ művészettörténete és a reneszánszkutatás teljes
erővel erre a szenzációra figyel. Hiller István elárulta azt is,
hogy fél éve tud a falkép létezéséről.
Wierdl Zsuzsanna a kutatás történetét ismertetve elmondta, hogy
a magyar királyok egykori székhelyén, Esztergomban, ahol az 1400-as
évek második felében működött a reneszánsz kultúra egyik
legjelentősebb közép-európai központja, Vitéz János érsek udvara, az
ország legjelentősebb freskóegyüttese található.
Mint mondta, az 1934-38 között folyó ásatások során került a
napvilágra az érsek dolgozószobájában az a falkép-sorozat, amely
ember nagyságú, allegorikus nőalakok formájában négy erényt ábrázol:
az Okosságot, a Mértékletességet, az Erőt és az Igazságosságot.
A sorozatot siralmas állapotban találták, az „erényekről” már az
első vizsgálatok során kiderült, hogy a képek legfelsőbb felülete
sajnos visszahozhatatlanul elpusztult – fejtegette a
művészettörténész.
Ugyanakkor Wierdl Zsuzsanna elmondása szerint a megmaradt
alapfestmény olyan kiemelkedő színvonalú alkotásnak látszott, hogy a
kutatókat már hét évtizeddel ezelőtt elkezdte foglalkoztatni a
kérdés: ki volt, vagy kik voltak a különleges szépségű nőalakok
alkotói.
Mint kifejtette, a mű tisztítása során lépésről-lépésre ütött át
az eredeti vonalvezetés, egyre inkább igazolódni látszott az a
feltételezés, hogy a festőt a korabeli Itália legjelentősebb
festőműhelyeiben kell keresni. Így jutottak arra, hogy Filippo Lippi
műhelyének technikájával áll rokonságban a mű.
A közel hét éven át tartó nyomozás végül azt igazolta, hogy a
Mértékletesség szembetűnő rajzi hasonlatosságot mutat nevezetes
Botticelli-féle női fejek vonalvezetésével.
Különösen csak rá jellemző a nyakvonal finoman kifelé domborodó
hajlatának, a vékony szemöldök határozottan kerek ívelésének, a
hajfürtök esésének, vezetésének, sőt színének azonossága –
hangsúlyozta Wierdl Zsuzsanna.
Az infrafénnyel folytatott vizsgálatok segítségével egy
kisméretű reneszánsz sapkás, szakállas figurát is felfedeztek, amely
rokonságot mutat Botticelli Dante-illusztrációinak
öregember-alakjával.
A művészettörténész szerint a történeti körülmények, vagyis
Vitéz János érsek firenzei kapcsolatai, a Lippi-műhelyben használt
alapozó aláfestés módszerének használatában megfigyelhető
módszertani párhuzamok, a nőalakok megformálásának és
szellemiségének feltűnő hasonlósága, a bekarcolt aláírás értelmezése
alapján Sandro Botticelli ifjúkori, talán első önálló művének
tekinthető a női alak. Több oklevél is bizonyítja, hogy Botticelli
ebben az időszakban Magyarországon járt.
Wierdl Zsuzsanna elmondta, hogy a többi nőalak vizsgálata
jelenleg is tart, az sem kizárható, hogy egy kéztől származik az
egész falkép-sorozat.
A nagyközönség a restaurálási munkálatok befejezése után, a
tervek szerint három év múlva láthatja a különleges szépségű
nőalakot az esztergomi várban.
Breuer Péter Róma