Bánó henger a Heti Tv-ben
Bánó András újságíró, televíziós szerkesztő immár a Heti Tv csapatát erősíti. Három új műsorral jelentkezik februártól kezdve. A vele való beszélgetésben megtudhatjuk, hogy milyen is volt az indulása, de azt is, hogy mit is takar a Kultúrfelelős, a Licit és a Kvartett.
Hogy sikerült meggyőzni arról, hogy a Heti Tv-hez menjen dolgozni?
Egy rövid beszélgetés után mondtam igent, ilyen egyszerű az egész.
Bánó András újságírót mindenki ismeri, de honnan is indult, az anyukája kisgyerekként elzavarta zongoraórára, de mi történt utána?
Majdnem elzavart, mert nagyon jó hallásom volt, mondták is, hogy nekem zenét kell tanulnom. El is mentem az első szolfézsórára, csak nem számoltam bizonyos dolgokkal. Nekem gyerekként nagyon erős migrénem volt, olyan, amilyen szinte csak a felnőtteknek szokott lenni, erre egy nagyon erős gyógyszert kellett szednem, szóval elmentem az órára, de iszonyatosan megfájdult a fejem. Hazamentem és azt mondtam anyámnak, én többet nem megyek oda. Kérdezte, hogy miért, én mondtam neki, ha nekem a szolfézsórán megfájdul a fejem, akkor én többet nem megyek zenét tanulni. Ő mondta nekem, hogy nagyon meg fogom bánni, én persze azt feleltem, hogy dehogyis lesz így, ám később az élet úgy hozta, hogy nagyon megbántam. Nagy rajongója lettem a komolyzenének és bánom, hogy még kottát sem tudok olvasni. Hallás után egy csomó zeneművet elfütyülök, elénekelek, de az életem már így, a zenetanulás nélkül marad. Még a zenetanuláshoz hozzátartozik, hogy mivel jó hallásom volt, így az iskolai énekkarban oszlopos tag voltam és volt egy pillanat, amikor is felvételt hirdettek az Operaház gyermekkórusába. Elmentem, ott azt mondták, hogy minden rendben van velem, csak beszédhibás vagyok, azt mondták, raccsolok. Anyukám is mondta is nekem, hogy milyen jól áll ez nekem, majd kiválóan megtanulok beszélni franciául, ne is menjek logopédushoz. Az Operában megkérdezték, hogyan fogom majd énekelni a Borisz Godunovban, hogy Csirr, csirr, csörög a vas…Érdekes, a raccsolás még egyszer előjött az életemben, amikor már nem is gondoltam volna. 1974 őszén egy Ránki Júlia nevű kolléganőmnek köszönhetően elkerültem Vitray Tamás riporter stúdiójába, végigültem az első foglalkozást, roppant élveztem, egyből beleszerettem a tévézésbe, utána Vitray behívott a szobájába beszélgetni. Kérdezte tőlem, mit akarok csinálni, azt feleltem, riporter szeretnék lenni. Te nem lehetsz riporter – mondta, én meg kérdeztem, hogy miért nem, hiszen mindent megteszek. Azt válaszolta, hogy raccsolok, így senki nem lehet riporter. Kérdeztem tőle, mit tegyek azért, hogy ne raccsoljak. Azt mondta, ha bennem ilyen nagy az elszántság, akkor bemutat egy beszédtechnika tanárnőnek, Molnár Ildikónak, aki az ELTE-n tanított. Ő félév alatt kiverte belőlem a raccsolást. Ez az egész az után volt, hogy négy évvel korábban már jelentkeztem a Pályabelépő műsorba, ahol sportriportereket kerestek, ahol bekerültem a legjobb tizenkettő közé, közben meg a jogi egyetemre jártam. Ezen a sportriporteri vetélkedőn két irányba lehetett menni, mert a Televízió és a Képes Sport közösen rendezte ezt, anyám tanácsára én inkább a Képes Sport felé mentem, mondta is, a tévében olyan nagy élethalál harc van, hogy az nem nekem való, legyek újságíró, folytassam a dédnagyapám, Bakonyi Miksa szakmáját, aki Az Újságnál dolgozott a két háború között. Majd innen kezdtem el dolgozni a lapnak és később a tévének, a Telesportnak. A riporterstúdióban volt Kaplár F. József, aki ma a Sport Tv egyik vezetője, ő kérdezte ott, hogy érdekel-e engem a külpolitika. Mondtam neki, persze, hogy érdekel. El is hívott a Tv Híradó külpolitikai szerkesztőségébe külsőzni, elmentem, majd hírszerkesztő lettem. Emlékszem, az első híremet tizennégyszer írták át, de megtanultam, hogyan is kell egy negyven másodperces hírt megírni. Egyszer Vitray Tamás, aki közben mindenféle megbízásokat adott nekem a Telesportnál, alámondásokat kellett csinálnom, kérdezte tőlem, hogy tudom-e, hogy a híradó főszerkesztője, Matúz Józsefné éppen sportszerkesztőt keres. Nem tudtam, de ő beajánlana engem. Így is lett, megbeszéltem mindent Matúznéval, aki azt mondta, kipróbál engem, őt nem érdekli, hogy hányszor megyek be egy héten, csak az érdekli, rend legyen a sportban. Akkor kezdődtek a híradóban a sportösszefoglalók, én ezek helyébe kerültem, mint önálló sportszerkesztő. Akkor volt Vitray Tamásnak egy nagy mondása: Andriskám, tedd be a lábad a Televízióba, ha betetted, akkor akármi is lehetsz! Lettem azért akármi, elég szép karriert futottam be, így bátran mondhatjuk, Vitraynak ebben is igaza volt.
A Heti Tv Európa első zsidó közösségi televíziója. Sokat kellett azon gondolkodnia, hogy felvállal egy ilyen televíziót?
Nem.
De lehet, hogy így lezsidózzák majd az utcán.
Az sem érdekel, sosem érdekelt.
Ön zeneszerető, a gyerekei is örökölték ezt, szeretnek zenélni?
Egyikőjük sem, a fiam próbálkozott a zongorával, úgy fél évig, de nem volt benne nagy elhivatottság, én nem is erőltettem.
A Heti Tv-ben a Kultúrfelelős című műsornak lesz a gazdája. Mi lesz majd ebben a sorozatban?
Az volt a felkérés, hogy valamilyen kulturális műsort készítsek és akkor találtam ki a Kultúrfelelős címet, amiben minden benne van. Benne vagyok én, aki felelős vagyok a kultúráért, de van benne egyfajta nosztalgia is egy bizonyos kor iránt, amikor még létezett a kultúrfelelős poszt, aki ezt töltötte be, annak az volt a feladata, hogy megfelelő kulturális táplálékot szállítson a közösségnek. Megvalósulhat ezzel az az álom, ami a televíziózásban már hosszú évek óta hiányzik, beszélgetés emberekkel, akiknek köze van az irodalomhoz, a zenéhez, a képzőművészethez és minden más olyan dologhoz, aminek köze van a kultúrához. Ez lesz a Kultúrfelelős.
Lesz egy másik műsora is, a Licit.
Az egy másik szerelem, a műkereskedelem témájával foglalkozik. Fiatalabb koromban nagyon sokat jártam aukciókra, a képzőművészeti jártasságomat ezeken az aukciókon, az azokat megelőző kiállításokon szereztem meg. Ehhez jött még hozzá, hogy Európa valamennyi jelentős múzeumában már megfordultam, írtam egy időben a Műértőben aukciós kritikákat, A múzeumokról csak az jut az eszembe, ma már bejutni oda egyre nehezebb, nem beszélve arról, hogy egyre nehezebb a képeket nézegetni, akkora tömeg van mindenhol.
Ám még van a Kvartett is.
Volt egy másik televízióban egy nagyon sikeres műsorom, a Tét, ahol négy vendégem foglalkozott a hét belpolitikai eseményeivel. Ez megszűnt, majd lett egy másik hasonló műsorom az Ez a hét, ahol két vendégem volt. Így lett most a Heti Tv-ben a Kvartett, ahol három vendégem lesz.
Kik lesznek a Kvartett vendégei?
Még nem árulom el, de politológusokra, elemzőkre, közéleti személyiségekre számítok majd. Nem állandó vendégek lesznek, folyamatos rotációt tervezek, mert így lehet sokkal szélesebb körű véleményeket megszólítani, főleg úgy, ha egy téma átfolyik az egyik hétről a másikra. A terveim szerint februártól kezdve lesznek majd láthatók a műsorok a Heti Tv-n.
Sok sikert. Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
