Napi Tóra, saharit
|
||||
 |
||||
Váethánán hetiszakasz 2. kommentár, 5785. Menáhem Áv 10.
Akiva megértette, hogy a brutalitás és borzalom, amellyel őseink szembesültek a pusztulás idején, a zsidó történelem nagyobb „algoritmusának” része, és hogy a végső diadalunk éppolyan robbanásszerű lesz, mint az akkor elszenvedett gyors és hirtelen bukásunk. Megérezte a zsidó történelem integrált természetét, azt, hogy rendkívüli szenvedéseink és fenomenális sikereink ugyanazon az alapvető igazságon alapulnak: küldetésre vagyunk kiválasztva, és természetfeletti síkon működünk. Rabbi Akiva a “végtelen Tisa BeÁv” idején élt, mégis nevetett. Ez minket is emlékeztethet, hogy a gyásznapon fel kellett idézzük a kanyargós és néha gyötrelmes “hazatalálás” eseményeit, az elveszett lehetőségek szomorú történelmét, de legalább ennyire fontos tudnunk, hogy az Örökkévaló végül ránk mosolygott, és ezért nekünk is vissza kell mosolyognunk Felé.
Szép napot mindenkinek!
8.00: Saharit
