A somogyvári bencés apátság Műemlékek
A somogyvári bencés apátság alapításáról beszámoló, 1091-ből fennmaradt rendkívüli dokumentum fényképével, gyarapszik a Magyar Országos Levéltár középkori gyűjteménye. A somogyvári bencés apátság romjainál kialakított nemzeti történelmi emlékhely vagyonkezelője és a terület kutatását végző Műemlékek Nemzeti Gondnoksága szakembereinek közreműködésével Magyarországra érkező dokumentum júniustól megtekinthetővé válik a hazai szakemberek számára is. Június közepétől a somogyvári kiállítóhelyen is látható lesz a dokumentum másolata.
2009. június 2-án a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága és a Magyar Országos Levéltár szervezésében ünnepélyes keretek között bemutatták a somogyvári Szent Egyed bencés apátság alapítására vonatkozó több, mint 900 éves dokumentum másolatot. E dokumentumot eddig a hazai szakemberek nem láthatták, a párizsi Bibliothéque Nationale-ben őrizték.
Az eseményen köszöntőt mondott Prof. Dr. Gecsényi Lajos, a Magyar Országos Levéltár főigazgatója és Dr. Varga Kálmán, a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága igazgatója. Az alapítólevelet méltatta Dr. Várszegi Asztrik OSB főapát, ismertette Dr. Rácz György, a Magyar Országos Levéltár főosztályvezetője.
A párizsi nemzeti könyvtárban őrzik azt a 12. századi kódexet, amelyben a somogyvári monostor 1091. évi alapítólevelének tartalma fennmaradt. A saint-gilles-i bencés apátság másolati könyvében megőrzött szöveg különlegessége, hogy nem egy szokványos királyi oklevél másolata, hanem az 1091-es események somogyvári francia szerzetesek által megfogalmazott élményszerű leírása. Az alapításról szóló beszámoló mellett a monostor első lakóinak esküszövegét is feljegyezték.
Az alapítólevél a magyar-francia kapcsolatok történetének egyik első és kiemelkedő emléke. A somogyvári apátság a cluny-i kongregációhoz tartozó Saint-Gilles leányegyháza volt. Mivel Szent László király anyai nagyapja, Kázmér lengyel fejedelem egy ideig cluny-i szerzetesként élt, László számára nem lehetett ismeretlen a cluny-i apátok életszentsége. A Somogy megyei monostorba egyenesen Saint-Gillesből érkeztek a szerzetesek. Bár a monostor lakói és a vidék kapcsolatáról közvetlenül nem szólnak az írott források, a somogyvári konvent 1250 után keletkezett okleveleiből arra lehet következtetni, hogy a francia kolónia zártsága egészen a 13. század közepéig érintetlenül megmaradt.
Szent István király és az őt követő magyar uralkodók számos monostort alapítottak. A szerzetesközösségeknek adományozott birtokokjogokat és kiváltságokat általában az új monostor felszentelésekor foglalták írásba. Az alapítólevelek közül alig néhány maradt meg változatlan formában az utókor számára. A 11. századi magyarországi monostoralapításokról szóló teljesen hiteles oklevelek sorában a Bencés Főapátsági Levéltárban őrzött, 1055-ben kelt tihanyi és a Magyar Országos Levéltárban őrzött veszprémvölgyi alapítólevél után a somogyvári alapítólevél a harmadik. Az oklevél szövegét régóta ismeri ugyan a magyar történeti kutatás, de csak keveseknek adatott meg, hogy közvetlenül is tanulmányozhassák azt, mivel a kódex számunkra oly fontos lapjairól eleddig egyetlen hazai közgyűjtemény sem rendelkezett semmilyen másolattal.
Az alapítólevél a magyar királyság Európa jelentős országaival, Franciaországgal és Lengyelországgal való szoros politikai kapcsolatát mutatja. Ugyanakkor az is figyelemreméltó, hogy Szent László király – a vakká és süketté tett Vazul unokája –, éppen Koppány vezér egykori uralmi központjában, a somogyvári Kupahegyen alapította meg monostorát, melyet Szent Egyed és az apostolfejedelmek tiszteletére szenteltek.
László talán az unokatestvérével, Vladiszláv lengyel fejedelemmel (1079–1102) és annak feleségével, Judit cseh hercegnővel történt csoda hatására választotta Szent Egyedet a monostor egyik védőszentjének. A lengyel és a cseh krónikák feljegyezték, hogy a fejedelmi párnak hosszú évekig nem született gyermeke. Végül követet küldtek Szent Egyed sírjához, a szent közbenjárását kérve. Mire a követ visszaérkezett a lengyel udvarba, megfogant Vladiszláv fia, a későbbi III. Boleszláv fejedelem. Lehetséges, hogy Szent László, akinek szintén nem volt fiú utóda, ugyancsak Szent Egyed közbenjárásától remélt trónörököst.
A monostor alapításával kapcsolatban további érdekes összefüggést tár fel az a tény is, hogy László király éppen 1091-ben foglalta el Horvátországot, amely korábban elismerte a hűbérurának a pápát. Erre a magyar király nem volt hajlandó, és talán ezzel a monostoralapítással „kárpótolta” az egyházfőt.
A somogyvári templom külső megjelenésében is méltó volt a nemzetközi elismerésre. Hajójában elfért volna az akkori pannonhalmi bazilika, szépségét tekintve pedig a székesfehérvári bazilikával vetekedett.
Az oklevél magyar fordítása
„Az egyetemes katolikus anyaszentegyház – melyet Isten egyszülött fiának vére egyesít, irgalmas részvétből szét akarván terjedni a földkerekség minden részében –, tudtul adja a most élőknek és a jövőbelieknek is, hogy a pannoniai részeken egy királyi apátsággal gyarapodott az Úr 1091. évében, Lászlónak, azon vidék igen dicsőséges királyának uralkodása idejében. Azt a helyet, melyet Isten kiválasztott magának, hogy ott szeplő és folt nélkül való szent egyházat alapítsanak neki, Sumichnak[1] nevezik, és annak a vidéknek egy igen nemes városa. Ezt [az egyházat] területével együtt az említett király – hallván a Szent Egyed hitvalló érdemeiről szóló véleményt – a Szentháromság, Péter és Pál szent apostolok és Szent Egyed hitvallónak tiszteletére, saját maga, valamint elődei és minden hű keresztény hívő lelkének megváltására, Odilo apátúr jelenlétében a fentemlített Péter és Pál apostoloknak és Szent Egyednek adományozta. Átadta pedig a regula szerinti kormányzás végett a mondott apátnak és utódainak oly módon, hogy bárki lesz somogyi apát a világ végezetéig, az azon időben levő flaviusi völgyi Szent Egyed monostor apátjának igaz engedelmességet fogadjon és azt meg is tartsa élete végéig. Ezentúl az említett igen kiváló király nem ítélve magát alábbvalónak elődeinél, azzal a feltétellel és a szabadság azon örökös jogával alapította ezt a fentemlített egyházat, hogy Isten és a szentek után, akiknek a tiszteletére felszentelték azt, annak apátja csak őrá hallgasson, csak ő előtte hajoljon meg, őt ismerje egyedül minden szükségben oltalmazójának és minden ügyében bírájának, a püspöki jogok sérelme nélkül. Ugyanennek az egyháznak az átriumát, ahová mindenki úgy az életben, mint a halálban, bármilyen kényszertől szorongatva, mint egy biztos menedékbe menekülhet, a legkeresztényibb király úgy szenteltette fel, hogy bárki meneküljön ide oltalomért, teste és lelke egyaránt vigasztalást találjon, és személyét s vagyonát jogtalanság ne érje. Amiképpen a monostor királyi, szintúgy királyi az a tilalom is – mindenki hasznával összhangban –, hogy halandó ember, a királyt kivéve, ne merjen az egyház ügyeiben ítélkezni. A menedéket pedig, ha valaki megsértené, az hazai törvény szerint fizessen. Ha valaki Isten és az ő szentjei és a királyi rendelkezést gonosz vakmerőségből erőszakosan megszegné, ami a menedékkel kapcsolatban mondva van, az említett király parancsából, adja vissza azt, amit vakmerően elvett, és azonfelül 50 márka aranyat fizessen. Ezt a parancsot adta László király. A tanúk, akik vele voltak: testvére, Lampert herceg, unokatestvére, Dávid herceg, az oroszok királyának a fia, Jaroszláv, a király veje, Almarus veszprémi püspök, Péter nádor ispán és Acha ispán, Mihály, Szerafin, Koppány királyi káplánok, Gozlaria-i Róbert királyi kardhordó, Anulsus királyi követ. Az adománynak vagy parancsnak elfogadói pedig ezek: Teuzo a szent római egyház legátusa, Odilo szent-egyedi apát. A jelenlévő szerzetesek: Péter prépost, aki azután az első itteni apát lett, Raionus fia Rostaganus, Péter kamarás, Dalmacius dékán. Egyháziak és világiak, akik az apáttal voltak: Poituo-i Péter latin tanár, Ugo fia Péter, Félix fia Rajmund, Amalric fia Bernát, Arueus fia Rajnáld, Maimbaldus és Arueus és többen mások. Most feljegyeztetnek egyenként a birtokadományok, amelyeket a király az említett monostornak adományozott: Somogy[vár] területével, az ottani egyház szolgáival és területével, Pátró falu szolgákkal és területével, a besenyők faluja szolgákkal és területével, Szent György falva szolgákkal és területével, a szekeresek falva szolgákkal és területével, a szőlősök falva szolgákkal és területével, 30 szőlő a szőlőművelőkkel együtt, 60 szőlő fele, 300 szolgának és 100 katonának a háza.
BreuerPress-MCONET
