Jánoshalmá
Képzeletbeli levél az egykori barátnak.
Kedves Rapi!
Remélem örülsz annak, hogy eszembe jutottál, sok minden történt az elmúlt egy évben, ezekről számolok be Neked, várva véleményedet. Tudom, hogy Téged, aki egy kis magyar település – Jánoshalma – történelme ugyanúgy érdekelt, mint Bajáé, amely városnak díszpolgára lettél, mint a világ fővárosáé, Jeruzsálemé.
Képzeld el, hogy Jeruzsálemben nemrég még akkora hó volt, amit hosszú évek óta nem látott senki! Képzeld el, még mindig nem sikerült megoldani a főváros ügyét, még mindig viták kereszttüzében áll. Ugyanakkor az is igaz, hogy ez a város is egyre szebb. Mint a könyved képein.
Jaj Rapi, képzeld el, hogy nemrégiben jelent meg Scheiber Sándor professzor úrról egy nagyszerű könyv, Nekem nagyon hiányoztál a bemutatóról, azt hiszem, nagyon sokat tudtál volna mesélni egykori barátodról, alkotótársadról. Ő volt az, ugye, akivel a Biblia világa című zseniális sorozatodat készítetted el, amiből remek könyv is született. Emlékszem rá, amikor a műsor (könyv) ajánlójában ezt írtad, hogy „A Biblia az emberiség történelmének egyik dokumentuma, múltbéli történelmi-irodalmi emlékeinek megőrzője, vágyainak-nézeteinek gyűjteménye, mely önmaga is világirodalom…”, akkor sokan felkapták a fejüket. A nagy sikert a hatalmas hallgatottság és a százezres példányszám jelentette. Talán nem véletlenül. A műsor alapos volt, átgondolt.
Rapi, még azt is el kell mesélnem, hogy idén, a magyarországi Holocaust 70. évfordulóján több nagyszabású program is lesz, megnyílik egy új múzeum, ahol a gyerekeknek próbáljuk majd elmagyarázni, megmutatni a történelmet. Szerintem, a Te tudásod is sokat segített volna. Hiszen mint a Magyar-Izraeli Baráti Társaság elnöke alaposan ismerted Magyarország és Izrael kapcsolódási pontjait, Te is többször beszéltél arról, hogy mekkora veszteséget jelentett a mi kis országunknak ez a szörnyűség. Biztos vagyok abban, hogy egykori munkahelyed, a Magyar Rádió is jelentősen kiveszi részét a megemlékezésekből. Pont ma lesz a nagy megemlékezés a Dohány utcai zsinagógában, ahonnan hiányzol majd.
Hogyan is mondtad? „A rádió felserkenti a képzeletet, és mindenhol társ: az asztalnál, ágyban, úton, sötétben, behunyt szemmel.”
Igen, társ, olyan, amilyen Te is voltál, akkor is az voltál, amikor a vallási főszerkesztőséget vezetted, társ voltál, amikor számtalan alkalommal látogattál el Izraelbe, vagy akár a Vatikánba. Társa voltál Scheiber professzornak, Hahn Istvánnak és még sok másnak is. Társa voltál a hazai újságíróknak, nagyon sokan tekintettünk mesterünknek. Elismertük tudásod, tapasztalatod, szerencsére nem csak mi, hiszen Te Aranytollas újságíróként, a legmagasabb szakmai elismerések birtokosaként is megmaradtál a kedves, okos Rapinak, akivel annyi mindenről lehetett beszélgetni.
Most azonban, zárom soraimat, tudod, Te ne tudnád, a műsoridő az szorít mindenkit, de ne idegeskedj, hamarosan találkozunk, gondolom, ott is lesz miről beszélgetnünk. Most jut eszembe, milyen jót beszélgetünk majd Betlehemről, az ottani helyzetről, a rendezés lehetőségeiről, amiről Te is, én is annyiszor tudósíthattam Magyarországot, a Magyar Rádió hallgatóit. Remélem, lesz nálad magnó, hogy kölcsönadjad, mint amikor a legelső interjúmat készítettem, ha jól emlékszem 16 éves koromban.
Breuer Péter
