Napi Tóra, havdala
|
 |
|||
 |
||||
Bo hetiszakasz 6. kommentár, 5781. Svát 9.
„És mondta neki Fáraó: menj el tőlem! Vigyázz, ne lásd többé színem, mert amely napon látod színem, meghalsz” (28). Fáraó makacssága kapcsán merül fel a kérdés: az egyre súlyosabb csapások után miért nem tanulta meg Fáraó a leckét és engedte szabadon őseinket? Hogy nem fogta fel Egyiptom nagyhatalmú vezetője, hogy Isten határozott szándéka a zsidók elengedése, és ebből fakadóan semmi értelme a további engedetlenségnek? Elképzelhető, hogy ennyire nem hatott rá a fájdalom? Nos, úgy tűnik, a Fáraó viselkedése mögött olyan emberi gyengeség rejlik, ami szinte mindenkire jellemző. Vegyük példának a falánkság helytelen gyakorlatát, aminek általános következménye a hasfájás. Ha ez megtörténik, akkor (szinte) fogadalmat teszünk, hogy nem követjük el többé ezt a hibát, viszont az idő múlásával erről és a fájdalomról is megfeledkezve, megismételjük a korábbi cselekedetünket. A Fáraóra is igaz, hogy az átélt csapások hatására belátta, hogy nincs esélye isten ellen, de amint jobbak lettek a körülmények, visszatért korábbi gyakorlatához. Ezért is fontos a múltra való emlékezés, mert, ha el akarjuk kerülni a minket érő negatívumok ciklikus ismétlődését, akkor képesnek kell lennünk felidézni, mintegy „életre kelteni” múltbéli élményeinket. Ez a módja, hogy emlékezzünk tetteink következményére, és meggyőzödjünk arról, hogy nem ismételhetjük meg azokat. Itt is elmondható, hogy elsősorban elkezdeni nehéz, de ha egyszer sikerül visszafognunk magunkat, akkor elindulunk azon az úton, melynek végén az önkontroll végül magától, ösztönösen fejtheti ki áldó hatását.
Sábát sálom, békés szombatot mindenkinek!
gygy: 16.11
szk: 17:22
Szombat
17.40: Havdala, RADAR
Meeting ID: 899 290 6955
