Napi Tóra
|
||||
|
||||
K“K,
Ki técé hetiszakasz 5. kommentár, 5780. Elul 7.
Néha meg kell próbálni a lehetetlent is. Valószínüleg ez járhatott bölcseink fejében, amikor a „lázadó és engedetlen” fiúra (ben szorer umore) vonatkozó tórai törvényhez kapcsolódó, nehezen befogadható talmudi megjegyzést próbálták értelmezni. Nehéz szívvel írom le, hogy a tórai előírás szerint a fent említett fiút, miután kiderült, hogy nem hallgat szülei intéseire sem, el kellett vinni a város kapujában működő bét din-hez, ahol halálra kövezték. A számomra egyértelműen kedvesebb felfogás szerint ilyen eset soha nem történt, de sajnos van másik is. A Talmud (Szanhedrin 72a) azt is írja, hogy a fiú „ál sém szofo” lett halállal büntetve, ami nagyjából arra utal, hogy a zűrös, de még viszonylag ártatlan ifjút azért végezték ki, hogy a későbbiekben, felnőttként ne követhessen el nagyobb bűnöket. Ennek a nézetnek nem csak a józan ész, hanem a Talmud (Ros Hasana 16b) is ellentmond: „nem ítéljük el az embert, csak az adott órában elkövetett bűnéért”, vagyis preventív büntetés ilyen formában nem volt. Na, és itt jön a kocki rebbe, aki a korábban említett „ál sém szofo” kifejezés más megvilágítását adja. Ennek megértéséhez szükséges tudnunk, hogy a sém azt jelenti egyszerű fordításban, hogy név, a szof pedig azt, hogy valaminek a vége. A kocki rebbe azt mondja, hogy a ben szorer umore a neve vége miatt kap büntetést, ami arra utal, hogy a more szó azt is jelenti: „tanít”. Innen már csak egy lépés a megoldás: ha valaki bűnöket követ el, azért felelősségre vonják, de csak ha másokat bűnbe visz („tanít”), akkor veszti el helyét az eljövendő világban. Vagyis a nehéz tórai rész kizárólag pedagógiai célt szolgál, a hozzáfűzött talmudi megjegyzés pedig nem a megelőző csapás lehetőségéről szól, hanem arról, hogy amennyiben valaki helytelen utakon jár, legalább másokat ne vigyen magával.
Szép napot mindenkinek!
