A zsidóságot kiemelten érintő sajtófigyelés 2020. március 12.
Magyarország
hirklikk.hu
Járványügyi vészhelyzet a budapesti rabbiképző egyetemen
hirklikk.hu/kozelet/jarvanyugyi-veszhelyzet-a-budapesti-rabbikepzo-egyetemen/361079/
A budapesti Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetemen (OR-ZSE) március 10-i hatállyal rektori rendeletben hirdették ki a járványügyi vészhelyzetet, amely visszavonásig érvényes. Ennek első időszakában Vajda Károly rektor óvintézkedéseket rendelt el.
Az intézkedésről beszámoló Mazsihisz honlapja szerint, Vajda Károly a rektori rendeletet közzétevő e-mailjében hozzátette: „Félő, hogy a következő hét első napjától kezdődően, akkor is követnünk kell majd a környező országok (Csehország, Szlovákia, Románia és Ausztria) oktatási intézményeinek intézkedését, be kell majd zárnunk az egyetem kapuit, és át kell térnünk a távoktatásra, ha erre központi utasítást nem kapunk.”
A rektori rendelet többek között szabályozza a tüsszentés szabályait, valamint azt is, hogy a tantermekben legalább másfél méter legyen a diákok között. Az egyetem liftjét egyszerre csak egy ember használhatja, kivéve, ha tíz évesnél fiatalabb gyermek kísérőjéről van szó.
index.hu
Semjén: A koronavírusra való tekintettel a templomok tartsanak több misét!
index.hu/belfold/2020/03/11/istentisztelet_mise_koronavirus/
A magyar állam a szentmisék és istentiszteletek tekintetében nem ír elő semmit az egyházaknak, tiszteletben tartva az egyházak szabadságát. – nyilatkozta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes szerda délután az MTI-nek azt követően, hogy a kormány néhány órával korábban rendkívüli jogrendet és veszélyhelyzetet rendelt el a koronavírus járvány miatt.
Semjén a száz fő feletti beltéri rendezvények megtiltásával összefüggésben elmondta, hogy javasolják az egyházaknak,
A NAGYOBB TEMPLOMOKBAN LEHETŐLEG TARTSANAK GYAKRABBAN SZENTMISÉT ÉS ISTENTISZTELETET, HISZEN ÍGY ARÁNYOSABBAN OSZLANAK MEG A HÍVŐK.
A magyarok egyébként nem éppen egy templombajáró nemzet: hiába hisz valamilyen formában a lakosság 59 százaléka Istenben, a teljes népesség alig 9, a magukat katolikusnak mondóknak is csak 12 százaléka megy templomba legalább heti rendszerességgel, további 8-10 százalék pedig legalább havonta egyszer. A rendszerváltás utáni vizsgálatok alapján a templombajárók legalább harmada a 65 év feletti korosztályba tartozik.
magyarhang.org/belfold/2020/03/11/semjen-osszak-el-aranyosabban-a-miseket/
168ora.hu/itthon/semjen-zsolt-szentmise-koronavirus-intezkedes-182835
nepszava.hu/3070327_semjen-zsolt-szerint-jobb-lenne-ha-a-nagyobb-templomokban-gyakrabban-miseznenek
magyarnemzet.hu/belfold/semjen-zsolt-javaslatot-tett-az-egyhazaknak-7875608/
akibic.hu
ELTÁVOLÍTOTTÁK A NYILAS POLGÁRMESTER NEVÉT TARTALMAZÓ MÁRVÁNYTÁBLÁT A GYŐRI VÁROSHÁZÁRÓL
„Akinek a regnálása idején embereket lőttek a Dunába Győrben, annak a nevét kulturált országban nem szabad márványtáblán megörökíteni” – mondta Dézsi Csaba András győri polgármester.
Múlt hét szerdán leszedték a győri városháza bejáratánál található márványtáblát, amelyen az 1900 óta a várost vezető polgármesterek és tanácselnökök nevei szerepelnek. A táblát a helyi Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumba szállították, adta hírül a Győrplusz TV.
A döntést az 1998-ban felállított tábla eltávolításáról Dézsi Csaba András, Győr nemrég megválasztott fideszes polgármestere azzal indokolta, hogy a tábla egy igencsak heterogén névsort tartalmaz. „Karsay Árpádot például a nyilasok nevezték ki a város élére, és mindez egy olyan sötét kort idéz, aminek semmiképp sem szeretnénk emléket állítani” – mondta.
A győri városvezetés a döntés meghozatala előtt felkérte Bana József levéltári igazgatót, hogy vizsgálja át a teljes névsort és ismertesse vele a szakmai és történelmi szempontokat. Bana arra jutott, hogy a táblán szereplők közül nem csak Karsay személye vitatható, ráadásul a polgármesteri és tanácselnöki rendszer nem is feleltethető meg egymásnak, hiszen a pártállami időkben elsősorban a párt irányított, a megyei első titkár nagyobb hatalommal rendelkező vezető volt.
Dézsi a tábla eltávolításáról a Szemlélek magazinnak adott interjúban is beszélt. A győri polgármester szerint „akinek a regnálása idején embereket lőttek a Dunába Győrben, s akinek a tevékenysége hozzájárult, hogy a város lakosságának egy jelentős részét internálták, annak a nevét kulturált országban nem szabad márványtáblán megörökíteni”.
Purim után
Az egyenlőségről, a bennünk meglévő bölcsességről is beszélt Darvas István rabbi a hetiszakasz kapcsán.
Most ünnepeltük Purim ünnepét, de mit is lehet tudni róla?
Purim, amikor is minden zsinagógában felolvasásra kerül Eszter könyve, azaz a Megila, amit másnap reggel meg kell ismételni, a legfontosabb parancsa Purimnak, hogy ezt a Megilát kétszer kell elolvasnunk, meghallgatnunk. Emellett azonban minden közösségben, ezt az ünnepet jókedv, vagy inkább féktelen jókedv jellemzi.
Ez mit jelent, leisszuk magunkat és pont a zsinagógában?
Igen, bármilyen furcsa is, ez az egyik kapcsolódó szokása Purimnak, s ezt sokan micvaként, parancsolatként értelmeznek. Ez a nem mindenki által támogatott szokás rögzült a zsidó közösségekben, azaz, hogy fokozott alkoholfogyasztással kell hozzájárulni az ünnep még ünnepélyesebb lebonyolításában. Persze ez is csak a 18 év felettiekre vonatkozik, rájuk is a fokozatosság legyen a mérvadó.
És így olvassuk fel, ilyen állapotban a Megilat Esztert?
Nem igazán a felolvasásnak kell jókedvvel történnie, a felfokozott hangulatot a felolvasáson résztvevő gyerekek garantálják, hiszen amikor a negatív főhős, Hámán nevét olvassuk, akkor ők ezt hangos kiáltozással, pfújolással, kereplővel hangoskodnak, így elnyomva a mindenkori Hámánok hangját. Az alkoholt illetően a felolvasás után veszi kezdetét ez az ellentmondásos szokás, de azért azt is tudni kell, hogy ennek a célja, hogy Eszter könyvének a negatív és pozitív főszereplőjét, Hámánt és Mordechájt össze tudjuk téveszteni, ehhez valóban sok alkoholra lesz szükség. Van egy másik magyarázat is, ezt az egyik kedves tanárom mesélte, hogy ő egy pohár bortól elaludt, s álmában már össze tudta téveszteni ezt a két jellemében, személyében nagyon is különböző alakot. tehát, akár egy pohárral is lehet teljesíteni.
Nem szerencsés állandóan aktualizálni, de hol is játszódik Eszter könyve?
Perzsiában játszódik, azon belül is Susan városában, ez volt abban a korban a főváros. Itt bontakoztak ki azok az események, amelyekről Purim története, csodája, a zsidóság megmenekülése szól.
Ám Purim mellett is van hetiszakasz, miről is szól a mostani?
Ki tiszá a hetiszakasz címe, ugye ezen a héten kétszer is felolvastuk a Megilát, ami nem rövid olvasmány, s ehhez jön a most szomabton felolvasásra kerülő, egyik leghosszabb hetiszakasz, a Ki tiszá. Ennek a középpontjában, sok más fontos téma mellett, az aranyborjúnak az elkészítése, ennek a bűne áll. Ezzel kapcsolatban azonban érdemes egy dolgot megjegyezni, Mózes felmegy és 40 napig ott van az Örökkévalónál, és ezt az időt a zsidóság a hegy lábánál, arra használja ki, hogy elkészítse ezt az aranyborjút. Ezt a cselekedetet a kommentátorok jelentős része nem rosszindulattal, sőt éppen ellenkezőleg egyfajta megértéssel fogadják, annak ellenére, hogy a Tóraadás után vagyunk 40 nappal, hiszen ilyenkor már a bálványimádás bűnét sokkal súlyosabbnak gondolnánk. A kommentátorok többsége mind a nép cselekedetét, mind Mózes reakcióját, hogy összetöri a kőtáblát, megértéssel kezeli. Egyikük szerint nem is az aranyborjú készítése volt a legnagyobb bűn, hanem ahogy a Tóra írja, azt mondja az Örökkévaló Mózesnek: Látom ezt a népet, s íme, keménynyakú nép. Ez a makacsság volt az, amelyik úrrá lett a zsidó népen és ennek a makacsságnak a következményeként, ahogy ezt Áron, a főpap is mondja, szinte magától kijött a borjú. Egyébként ez a hetiszakasz Istennek a parancsával indul, mely szerint minden 20 évesnél idősebb férfi hozzon fél sékelt, s ezáltal végzik el a népszámlálást. Azt mondja a Tóra, hogy a gazdag ne adjon többet és a szegény ne adjon kevesebbet ennél a fél sékelnél.
Ez akár az egyenlőség jele?
Tulajdonképpen igen. Ezt az egyenlőséget sokféleképpen érthetjük, hiszen ehhez a mondathoz Ráv Moshe Feinstein a következő kommentárt fűzi: Egészen más élethelyzetben, ő akkor a XX. századra gondolt, de ez igaz a mostani korra is, ha megkérdeznek egy átlagembert, miért nem tanul több Tórát, vagy tartja meg nagyobb százalékban a micvákat, akkor rendszerint az a válasz, hogy ki vagyok én? Hiszen képtelen vagyok igazi Tóra tudóssá, vagy igaz emberré, cádikká válni. Ez a rossz értelemben vett alázat a kommentátor szerint nem helyes, és az általam is idézett verssel is ki lehet küszöbölni, hiszen minden embernek pontosan ugyanannyit kell nyújtani Isten felé. Legalábbis meg kell próbálni. A verset olvasók rájöhetnek, ők is a nagy Tóra tudósok közé emelkedhetnek, ehhez csupán erőfeszítésre és elkötelezettségre van szükség. Van egy olyan mondat, ami látszólag ellentmond ennek a mondatnak: Minden bölcsnek a szívébe adtam bölcsességet. E szerint nem egyforma eséllyel indulunk az életbe, hiszen alapvetően bölcsnek kell lenni, hogy további bölcsességet szerezzen. Egy másik magyarázat, Ráv Blochtól, úgy értelmezi, a Talmudban azt olvassuk, az anyaméhben a magzatnak megtanítják az egész Tórát, amit születésekor elfelejt. Ez azt is jelentheti, a bölcsesség nem csak külső személytől, az oktatás színvonalától függ elsősorban, hanem attól, mennyire bölcs valakinek a szíve. Az ember elsődleges feladata, hogy megtalálja, felébressze magában ezt a magzatkorban beléplántált bölcsességet. Ennek megfelelően az a felvetés, miszerint csak bölcs ember kaphat Istentől bölcsességet, nem valamilyen ördögi körről van szó, hanem arról, hogy amekkora hajlandósággal keressük saját magunkban a Tórát, a zsidóság iránti elkötelezettséget, annál nagyobb támogatást kapunk a Jóteremtőtől.
Köszönöm a beszélgetést, a tanítást.
Breuer Péter
Az interjú a 2020. március 13-i Halljad Izrael! adásában elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.
veol.hu
Hagyományőrző egyesület ünnepelt a pápai zsinagógában
www.veol.hu/kozelet/helyi-kozelet/hagyomanyorzo-egyesulet-purimi-unnepsege-a-zsinagogaban-3654306/
Többek között mesefelolvasás, játékos próba, többféle sütemény, valamint beszélgetés is színesítette a Pápa és Környéke Zsidó Kulturális Hagyományőrző Egyesület purimi ünnepségét a helyi zsinagógában.
Az alkalomra felekezeti hovatartozástól függetlenül várták az érdeklődőket. Az ünnep történetével Schmidt Orsolya, a Pápa és Környéke Zsidó Kulturális Hagyományőrző Egyesület elnöke ismertette meg a jelenlévőket.
– „Tegyétek azokat az evésivás és az öröm napjaivá…” Az Eszter könyvében olvasható sorok magukban foglalják a legvidámabb zsidó ünnep, a purim lényegét – fogalmazott Schmidt Orsolya. Megtudtuk, purim emléknapja a zsidó naptár szerinti ádár hó 14-e, amely a polgári időszámításban rendszerint februárra vagy márciusra esik. Eredetét az ószövetségi Eszter könyve (pontosabban tekercse) beszéli el.
– Arra emlékezünk, hogy a perzsa Áchásvéros király uralkodása alatt meghiúsult főemberének, Hámánnak a gonosz szándéka a zsidó nép megsemmisítésére. Az Eszter könyvében leírt események időszámításunk előtt 450 körül történhettek, a színterük Áchásvéros perzsa király birodalma. A cselekmény egyik szála szerelmi történet: Áhchásvéros első felesége, Vásti királyné kegyvesztett lesz, és helyére egy fiatal zsidó nő, Eszter kerül, aki meghódítja az egész udvar és a király szívét is, de titokban tartja a származását. A cselekmény politikai szála egy Hámán nevű udvari elöljáró és a zsidó Mordecháj, egy másik udvari politikus konfliktusával indul. Mikor ugyanis Hámán megtudta, hogy Mordecháj zsidó, a hiúságában sértett főminiszter elhatározta, hogy riválisával együtt kiirtja a birodalom teljes zsidóságát. Ezért fondorlatos beszéddel, hamis vádakkal rávette Áchásvéros királyt, hogy az királyi pecsétjével szentesítve rendelje el a zsidók egy adott napon történő elpusztítását. Ezt a napot Hámán sorsvetéssel határozta meg. A kocka ádár hó 13-át dobta ki a pusztulás napjául – emelte ki Schmidt Orsolya.
– Mikor Mordecháj értesül a szörnyű veszélyről, Esztert kéri arra, próbálja meg elérni a királynál a döntés megváltoztatását. Ezután a királyné ravasz tervet eszel ki, és két egymást követő napon ő hívja meg magához Áchásvérost és Hámánt egy gazdag lakomára. A második napon a lakoma végeztével elmondja a királynak származása titkát, és azt, milyen szörnyű sors vár rá és népére Hámán cselszövése miatt. A király, aki nagyon szereti Esztert, éktelen haragra gerjed Hámánnal szemben, kivégezteti a főminisztert, és Mordechájt állítja a helyére, neki adva Hámán rangját, hatalmát és vagyonát is. Arra azonban még a királynak sincsen hatalma, hogy a zsidók elpusztítására korábban már kiadott engedélyt visszavonja. Eszter könyörgésére csak annyit tud tenni a zsidók érdekében, hogy engedélyt ad nekik: fogjanak fegyvert és védjék meg magukat a pusztulástól. Ez meg is történik, a zsidók harcba szállnak, legyőzik az elpusztításukra törő seregeket, így ádár hónap 14-ére elmúlik fejük fölül a halálos veszedelem. Ezt a napot azután purimnak nevezik el, vidám örömünneppé teszik, és Eszter könyvében örökítik meg az utókor számára – magyarázta.
Schmidt Orsolya hozzátette, az ünnep azóta is négy fontos parancsolatot, kötelezettséget (úgynevezett micvát) ír elő a zsidók számára. Idetartozik Eszter könyvének olvasása, a purimi lakoma megtartása, valamint ajándékadagok küldése a rokonoknak, barátoknak, továbbá a szegények megajándékozása. Emellett fontos része még az ünnepnek a jelmezes-álarcos alakoskodás.
Az esemény vendégeire találós kérdések is vártak purim történetével kapcsolatban. Schmidt Dezsőné elnökségi tag közreműködésével egy purimi mesét hallgathattak meg a jelenlévők, akik az ünnepség után purimi süteményt és forró italt fogyaszthattak. Az idei ünnep érdekességét adta, hogy a mosonmagyaróvári zsidó hitközségnek köszönhetően Eszter könyvének (tekercsének) másolatát megtekinthették a résztvevők.
